1848 hőseire emlékeztünk

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének és hagyományának a magyar nemzeti történeti tudatban való továbbélése kuriózumnak számít a magyar nemzeti ünnepek között. Előtte is, utána is nagyon sok jelentős fordulópont volt a magyar történelemben, mégis ez tekinthető az egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünknek, hiszen 1848-1849 emléke 168 éve folyamatosan él a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek történeti tudatában, sokkal inkább, mint a nemzeti történelem bármely más eseményének emléke. Sőt, az ezt követő történelmi korszakok minden jelentősebb eseményekor a 48-as forradalom vívmányait, eredményeit tekintették hivatkozási, történelmi alapnak. Ezekkel a gondolatokkal nyitotta Süli János ünnepi beszédét a március 15-én tartott városi megemlékezésen. A polgármester emlékezett a reformkor nagy politikusaira, államférfiaira akik, mint mondta, felismerték az összefogásban rejlő erőt és megteremtették azt a közös platformot, aminek köszönhetően 1848-ban létrejött a modern polgári Magyarország. A mai ünnep egyik üzenete éppen az, amit ezek az emberek jelképesen megtestesítettek: hazánk minden polgára, Magyarország minden lakosa együtt és kitartóan, egyetértésben és békében kell, hogy szolgálja az ország, a magyarság, vagy éppen a szűkebb pátria javát, a közjót, ki-ki a maga helyén, legjobb tudása, lehetőségei és tehetsége szerint, hangsúlyozta a polgármester. Süli János azzal zárta beszédét, hogy 1848-ban a magyaroknak választania kellett, milyen jövőt szeretnének. Bölcsek voltak, mert felismerték, hogy változást és fejlődést csak összefogással lehet elérni. – Azt gondolom, a jelenben és a jövőben is sikeresek lehetünk, ha nem azokat a pontokat keressük, amikben különbözünk, hanem azokat, melyekben egyetértünk. Sikeresek lehetünk, ha tanulunk őseinktől, és nem az egyéni érdekeinket helyezzük előtérbe, hanem a közös sikert, aminek érdekében hajlandóak vagyunk kompromisszumokat kötni és együttműködni. Akkori elődeink tudták, hogy minden véleménykülönbség dacára vannak olyan alapvető célok, amelyek érdekében össze kell fogni. Példát mutattak abban, hogyan dolgozhatunk mindannyian a magunk helyén és a magunk lehetőségei szerint nemzetünk és lakóhelyünk, családunk javáért, amivel egyúttal saját javunkat is szolgáljuk. Legyünk hűek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseihez és üzenetéhez. „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” – fogalmazott.

Az ünnepi délelőttön közreműködött a kézdivásárhelyi Régizene Együttes és Tell Edit, Szakter Valentina, az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium diákja, valamint Ledneczky Virág és Tóth Bettina, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium tanulói. A csapadékos időjárás miatt a délelőtti program helyszíne nem a Szent István tér, hanem a Csengey Dénes Kulturális Központ volt, ahogy hagyományosan az esti megemlékezésé, ahol Barnabás István mondott beszédet. Az alpolgármester a forradalom és szabadságharc eseményeit idézte, többek között emlékeztetett az áprilisi törvényekre, melyek az 1867-es kiegyezéskor zömében ismét hatályba léptek. Emlékezett azokra a törvényhozókra, akik a tavaszi forradalmi hullámot kihasználva, a reformkor felhalmozott szellemi kapacitásaira támaszkodva gyorsan és hatékonyan alkottak olyan évtizedeket vagy akár egy évszázadot is megélő jogszabályokat, amelyek egységes szabályozást jelentettek a polgári Magyarországnak, azokra akik saját pénzügyi érdekeiket figyelmen kívül hagyva olyan törvényeket alkottak, amelyek biztosították a függetlenségéért küzdő ország gazdasági stabilitását, a Batthyány-kormány tagjaira, akik szinte lehetetlen helyzetben, nagyon rövid idő alatt, csak a belső erőforrásokra alapozva szervezték meg a Bécstől függetlenedő ország működését és a miniszterelnökre, gróf Batthyány Lajosra, aki nem menekült el a Pestre betörő osztrákok elől, pedig tudta, hogy elfogják. Kiemelte, hogy a hagyományokat tiszteletben tartó, kompromisszumokra csak az ország érdekében kész, az egyéni érdekeket kizáró törvényhozás példája ma is bármely választott döntéshozó testület elé állítható. – Kívánom hogy egyszer Magyarországon újból legyen ilyen – zárta beszédét.

Az esten átadták a Tisztes polgár elismerést, amelyet Lenkey István és Lenkeyné Teleki Mária református lelkészházaspár vehetett át, majd a kézdivásárhelyi Régizene Együttes adott ünnepi műsort. A napot állófogadással zárták, amelyet megelőzően Bana János tanácsnok, a képviselő-testület tagja mondott pohárköszöntőt.

Dunakömlődön a faluházban tartottak megemlékezést az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulója alkalmából. Az esten Szabó Péter alpolgármester mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy 1848-1849 egyfajta jelképé vált a magyarság számára. Ahogy fogalmazott, a márciusi forradalom és a közel egy éven át tartó fegyveres szabadságharc a maga egyszerű, de pregnáns és emlékezetes dramaturgiájával szinte azonnal folklórrá vált, főbb epizódjaival és szereplőivel beköltözött a nép emlékezetébe. Egyetlen más történelmi eseménnyel kapcsolatban sem maradt fenn ennyi igaz vagy kitalált átörökített történet, mítosz és legenda. Fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordozott egy sajátos szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését, mondta. Arról is beszélt, hogy amikor a március 15-i ünnepségeken fejet hajtunk az áldozatot vállalók előtt, tanulságokat igyekezünk levonni a történtekből. Ezeknek egyike nyilvánvalóan az összefogás és az együttműködés, hiszen ez tette lehetővé az 1848-as forradalom győzelmét. Mindez igazolja, hogy mennyire fontos az összefogás minden körülmények között, ha az jó célt szolgál, zárta gondolatait. Szabó Péter beszédét követően „Zúgj, március!” címmel a Hazajáró Diákok Klubjának tagjai adnak ünnepi műsort.