Böjte Csaba gyermekotthonaiban járt az Örökségünk stábja

Erdélyben járt az Örökségünk mozgalom stábja. Eredetileg nem forgatni indultak, hanem adományokat szállítani, de az út alatt újabb felvételekkel is gazdagodtak. Az anyanyelv fontosságát hangsúlyozó, magyarságtudatot erősítő mozgalom szervezői csatlakozva Jendrolovits Gáborhoz, aki másfél évtizede járja és segíti a dévai Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott bentlakó és napközi otthonokat, könyvgyűjtést szerveztek. Az összegyűlt olvasmányokat a két paksi könyvtár aktív és nyugdíjas dolgozóinak segítségével a Paksi Képtár által biztosított helyszínen szortírozták, válogatták. Paksi vállalkozók segítségével tisztítószer is került a könyvszállító autó rakterébe, sőt játékok, sportszerek is. Roskadásig megtelt autókkal húszan indultak végül az ország több pontjáról az Erdély-járó körútra. Mindenhol összegyűltek a gyerekek nemcsak helyből, hanem más közeli otthonokból is, hogy átvegyék Mikulás-túrához kapcsolódó pályázaton nyert díjaikat. A téli adományúton Jendrolovits Gábor Mikulásként látogat el – újabban már két „dublőrrel” kiegészülve – mind a 2300 gyermekhez, aki Böjte Csaba otthonaiban él vagy kap ellátást. A gyerekek által készített rajzok és fogalmazások legjobbjainak készítői kapják meg jutalmukat a szintén már több éves múltra visszatekintő márciusi út során, amihez gyűjtés és az otthonok megajándékozása is kapcsolódik. Idén a munkákat értékelő Energetikai Szakközépiskola és Kollégium két diákja, Barabás Hajni és Borsi Kitti is csatlakozott az utazókhoz, hogy saját élményeket szerezzen a rajzokat, esszéket készítő gyerekek életéről.

Már az első állomáson, Ágyán mély benyomások érték az úton elsőként résztvevőket, a nagy családban élő, nélkülöző gyerekeknek a napközi, avagy, ahogy ők nevezik, a „délutáni” a biztos háttér, ahol meleg ételt, jó szót, biztatást kapnak, tanulhatnak, játszhatnak. A következő megálló Déva volt, ahol majd negyedszázada Böjte Csaba leverte a kolostorról a lakatot és az utcáról összeszedett utcagyerekek elhelyezésére megalapította az első gyermekotthont. Ma már a szomszédos tömbház is a szerzetes által létrehozott alapítványé, itt főállású nevelőszülők gondoskodnak a szegény gyerekekről, egy család nyolc-tíz gyermekből áll. Az életük az alapítványnál, mint a pályázatra írt és a magyarországiak tiszteletére szervezett ünnepségen elhangzott dolgozatokból is kiderült, sokkal jobb, mint a valódi családjukban. A papírra vetett sorok tartalommal teltek meg és megrázó történetekre utaltak, a gyerekek mégis szemmel láthatóan elégedettek a sorsukkal. Az Örökségünk stábját itt érte az első meglepetés: a Varga Csaba vezette Dévai Gyermekzenekar előadásában felcsendül Gyulai István ma már nagy utat bejárt szerzeménye, az Örökségünk. Aztán ez megtörtént Máréfalván, Felsősófalván, Kovásznán, Sepsibükszádon és a Csíkszeredai Szent István Kollégiumban is. Közben az autók rakterében egyre kevesebb lett a csomag, mert mindenhova került rajzeszköz, játék, könyv, ruhanemű, füstölt szalonna vagy éppen hangszer, pendrive, ahogy az otthont vezető nevelők kérték. A Szent István Kollégium és annak vagány vezetője, Balázs Zsóka is mély benyomást tett a Paksról érkezettekre saját és az általa vezetett intézet történetével. Ma nagyjából ötvenen élnek itt, mind középiskolás korúak. Ahogy Zsóka mondta, mindannyian nehéz sorsúak, sokan korábban szolgagyerekek voltak. Most nemcsak fedél van a fejük felett, hanem összetartó, óvó közösség is. Dolgoznak a konyhán, maguk festik a helyiségeket, állatokat tartanak, gyógynövényeket termelnek, sőt az intézmény udvarán álló teaházat is ők építették. A dévai Szent Ferenc Alapítvány intézményhálózata igen kiterjedt. Erdély-szerte 83 otthont működtetnek. Nem engedik el a kezét azoknak sem, akik befejezték az alapiskolát, segítik munkához jutni, egyetemen, főiskolán tanulni, vannak olyan házak, ahova visszavárják azokat, akiknek nincs hova hazamenni a kollégiumból. Sokan visszakerülnek felnőttként az alapítványhoz, s nevelőszülőként vagy éppen zenetanárként dolgoznak. Előteremteni a hatalmas hálózat fenntartásához szükséges pénzt, embert próbáló feladat, de – mint Böjte Csaba korábban elmondta – nem ez okozza a legnagyobb nehézséget, hanem a bürokrácia, a szigorú szabályok. S ugyanezeknek a szabályoknak a számlájára írható az is, hogy szinte „futószalagon termelődik” az utánpótlás: a gyerekek után járó állami pénzt megkapja a szülő akkor is, ha nem gondoskodik a gyerekéről, feltéve, ha nem kerül állami gondozásba. A nevelők elmondása szerint ez az egyik oka annak, hogy akár 8-10 gyermeket is vállalnak a nők, és ugyancsak e miatt nem mondanak le róluk, így esélyük sincs örökbefogadó családnál új életet kezdeni. A dévai alapítvány ingyen, térítésmentesen gondoskodik a befogadott gyerekekről, a fenntartásban a Magyarországról érkező adományokért – mint elmondták, s miként a segítő csapat tagjai tapasztalhatták is – rendkívül hálásak.