Életterüket féltik az óvárosiak a szaporodó társasházak miatt

Aggódnak a belvárosban élők, az életterüket, nyugalmukat féltik, attól tartanak, hogy a sok társasház miatt megnő a forgalom, nem lesz elég parkolóhely, a magas épületek elveszik a fényt vagy éppen betekintést engednek a portájukra. Mind Süli János polgármester, mind Horváth András főépítész abban látja a problémát, hogy a telkek maximális kihasználása érdekében olyan lakóingatlanok jönnek létre, amelyek a szabályoknak ugyan megfelelnek, de a jogos igényeknek nem. Ennek megakadályozása érdekében született már az új parkolási rendelet, de rövidesen szigorúbb lesz a zöldfelület-számítás, és dolgoznak azon is, hogy Pakson használható modellt hozzanak létre a rendeltetési egységek számításában is.

Haaz József, aki néhány éve a Villany utcában épített családi házat, részt vesz abban az aláírás-gyűjtési akcióban, amely önkormányzati lépéseket sürget. Azt mondja, mindenhol, ahova bekopogtatnak, egyetértéssel fogadják a kezdeményezést. Hozzátette: nagy a felháborodás óváros-szerte.

– Paksot élhetetlenné fogják tenni, ha minden második telekre négy-hat, esetleg tízlakásos társasházat építenek, lakóparkká változtatják, pedig az alvég mindig családi házas övezet volt – méltatlankodott. Nem lesz füves terület, mert mindent bebetonoznak, kevés lesz a parkolóhely, a magas házakból rálátnak majd a telkekre, megszűnik a magánszféra, sorolta. Hozzátette, szerinte ezek az építkezések egy sor pert generálnak majd. Véleményük szerint az önkormányzatnak a város egyes területein, például a Pollack Mihály utcában ki kellene jelölni olyan területeket, ahol lehet társasházat építeni, máshol ezt ne engedjék meg. Mint hozzátette, nem jogszabályokat kell citálni, hanem józan paraszti ésszel gondolkodni, hiszen a társasház-építési láz annyira felnyomta a régi házak, s a telkek értékét, hogy a fiatalok már nem tudnak helyben letelepedni, kénytelenek elmenni. Ugyanakkor – mint megjegyezte – a társasházak közé ékelődő házak értéke csökken.

Süli János polgármester úgy véli, hogy azok legitimálják ezeknek az épületeknek a megszületését, akik megvásárolják abban a hiszemben, hogy majd bérbe tudják adni az erőműbővítés miatt ideérkezőknek. De, mint figyelmeztetett, nem olyanok jönnek, akiknek mindegy, hol laknak, a mérnökök és szakértők számára fontos lesz, hogy a családjuk kényelmesen éljen, a gyerekük tudjon játszani az udvaron.

– Számomra a legnagyobb dilemma, hogy alá kell írnom, amikor elém teszik az engedélyt. Sokszor legszívesebben nem írnám alá, de nekem az irányadó jogszabályokat, a korábban alkotott építési előírásokat kell figyelembe venni – érvelt. Hangsúlyozta: természetesen az, hogy aki el akarja adni a telkét, házát, abban érdekelt, hogy minél több pénzt kapjon érte, de egy család nem tud adni 20 millió forintot egy telekért. A vállalkozók pedig természetesen minél több lakást alakítanak ki egy telken, annál nagyobb megtérüléssel fektetik be a pénzüket. Mint mondta, mihelyst lesz olyan befektető, aki élhetőbb, komfortosabb otthonokat épít, ezek eladhatatlanná válnak és a majdani bérlakáspiacon is versenyhátrányba kerülnek. Azt is megjegyezte, hogy a hivatalban többen is tettek bejelentést, köztük olyan is volt, aki a szomszéd telek beépítése miatt tiltakozott, később építtetőként viszont maga is olyan tervekkel jelentkezett, ahol a telekre cipőkanállal szorították rá az épületet.

Horváth András főépítész kérdésünkre elmondta, hogy nincs lehetőségük megakadályozni olyan társasház megépítését, amit az érvényben lévő szabályozási terv előírásainak megfelel. A helyi építési szabályzat akkor született meg, amikor a város építkezései saját igények alapján zajlottak, azaz mindenki magának, a gyerekének építkezett, arányos és természetes fejlődést mutatott a város. Az erőműépítéshez kapcsolódó fejlődés részeként pedig önálló városrész született. Most, előre látva az igényeket, befektetésként kezelik ezt a kérdést, a befektető pedig természetesen azt nézi, hogy mennyi a haszna. A főépítész szerint, még ha bizonyos változások meglepetésszerűen is hatnak, ezek lassú folyamatok, nem fog miattuk élhetetlenné válni a város. Most ütköznek az érdekek, az önkormányzatnak pedig reagálni kell az újonnan kialakult helyzetre, és meg kell találni a módját, hogy a fejlődés továbbra is arányos maradjon. A probléma véleménye szerint nem az, ha egy utcában – ahol esetleg még nem volt – épül egy, esetleg két társasház, hanem az, ha a tervezéskor túlságosan megfeszítik a határokat és a beépíthetőség maximumát „technikai minimumként” kezelik. A főépítész szerint vannak jó példák is. Ilyen – véleménye szerint – a Vörösmarty utcában épülő társasház. A telek jó adottságú, akárcsak a tervezett lakások, de a városban „sorozatban látni rossz példákat is”.

Horváth András kitért, hogy most ugyan sokan ágálnak ellene, de a társasházak nem idegenek a belvárostól – amire példa akár a főutca, akár a Duna utca. Tehát az előírt beépíthetőséget és az épületmagasságot figyelembe véve lehet többlakásos házakat építeni. Az egy telken kialakítható lakás, hivatalos nevén „rendeltetési egység” számot az óvárosi részen egzakt módon nem lehet megállapítani, hiszen minden telek más, nincs olyan egységesség, mint a kertvárosi részben. Mivel használható szisztéma nincs, terv az, hogy a rendeletben meghatároznak majd egy számítási módszert, ami a szomszédos ingatlanokon kialakult helyzethez köti a lakásszám-számítást. Az, hogy a lakásonkénti parkolószámot egyről másfélre emelték, szintén az élhetőbb körülmények garantálását célozza, mint ahogy az is, hogy szigorúbb számítást írnak elő a zöldfelület kialakításánál annak érdekében, hogy ne zsigereljék ki a területeket.
– Ami a jogszabály mentén megengedett, azt nem lehet megtiltani. Sokszor látjuk, hogy a jogszabályok túlságosan megengedhetőek, az elképzeléseket konzultáción igyekszünk jó irányba terelni – összegezte hangsúlyozva, hogy a tapasztalatokat folyamatosan elemezve igyekeznek reagálni a helyzetre.

Az egyszerű bejelentési eljárás keretében zajló építkezésre még nincs gyakorlati példa a városban, mondta Horváth András főépítész. Ez a 300 négyzetméter alatti épületekre vonatkozik. A tapasztalat az, hogy akinek építési szándéka van, továbbra is kér konzultációs lehetőséget az építési hatóságtól, a főépítésztől tekintettel arra, hogy itt még most is jogbizonytalanság van. A szakmának és a hivatalnak is egyértelmű állásfoglalása, hogy a helyi építési szabályzatban foglaltakat kell irányadónak tekinteni.

A 300 négyzetmétert meghaladó épületek továbbra is engedélykötelesek. Ilyen több is engedélyezés alatt van. Horváth András felhívta a figyelmet rá, hogy az építési felügyelet ellenőrzi a kivitelezést és, ha olyan eltérést tapasztal, ami nem engedélyezhető, akkor a bontás a szankció. Nincs mérlegelési lehetőség.