Az utcán élesztette újra az idős hölgyet

Életet mentett az Életfa Idősek Otthona szakápolója, Tóth Judit. Ez tulajdonképpen az egészségügyben, az idősellátásban dolgozók esetében akár mindennapos tevékenységnek, sőt kötelességnek is tekinthető, de Judit nem a munkahelyén, hanem a paksi főutcán tette mindezt úgy, hogy újraélesztett egy idős hölgyet. A néni, akinek esélye se lett volna a túlélésre, ha nincs valaki, aki tud és mer is segíteni, a szakszerű, gyors beavatkozásának köszönhetően maradt életben.

Tóth Judit Pakson él, de 25 éven keresztül Szekszárdon dolgozott a kórházban, előbb 11 évig a gyerek-, majd az újszülöttosztályon, az utolsó két évben pedig a II. számú belgyógyászaton. Egy éve édesapja betegsége miatt döntött úgy, hogy munkahelyet vált. Mint mesélte, soha nem vetődött fel benne, hogy mást csinálhatna, mindig is az egészségügyben akart dolgozni és ez ma is így van. Szeret emberekkel foglalkozni, sokkal inkább szép, mint nehéz hivatásnak tartja. Komoly váltás volt, amikor a kicsik után felnőttekkel foglalkozott, csakúgy, mint az, amikor az idősek mellé került, de örült a korábbinál nagyobb kihívást jelentő feladatoknak. Az Életfa Idősek Otthonában kifejezetten jól érzi magát. – Nagyon szeretem, elfogultság nélkül mondom, hogy jó a közösség, jó a vezetőség, össze tudunk dolgozni – jellemzi munkahelyét, ahol büszkék arra, amit tett.

Az esethez visszakanyarodva elmesélte, hogy virágboltba indult azon a csütörtöki napon, hogy ballagó lányának csokrot rendeljen, amikor meglátta, hogy egy néni a földön fekszik a főutca járdáján. Szó szerint eldobta a biciklijét és az asszony segítségére sietett. Kinyitotta a táskáját, hogy megnézze, nincs-e abban például cukorbetegségre utaló gyógyszer. Olyat nem, de szívbetegek által használt sprayt talált, de hiába fújta a néni nyelve alá, nem tért magához, nem volt pulzusa. Az összesereglett járókelők azt mondták, 1-2 perce mentőt hívtak. Judit azt kérte tőlük, hogy segédkezzen valaki az újraélesztésben, de erre senki nem mert vagy tudott vállalkozni, ezért egyedül fogott hozzá úgy, ahogy az iskolában és később tanfolyamon tanulta: a mellkasát pumpálta, majd szájon át lélegeztette a nénit, közben a füléhez tartott telefonon keresztül a mentőszolgálat diszpécserével is tartotta a kapcsolatot, aki megnyugodott, amikor Judit közölte, hogy ápoló. Körülbelül hat perc után „visszajött” az idős hölgy, ő pedig stabil oldalfekvésbe igazította, de megint elment a légzése, így folytatta az újraélesztést egészen a mentők érkezéséig. Azt követően sem hagyta ott a helyszínt, segédkezett a néni állapotának stabilizálásában, a mentőbe helyezésben. Végül arra eszmélt, hogy megtapsolják, gratulálnak neki a körülötte állók. A néni fia telefonon később köszönte meg, amit tett, hiszen nélküle esélye sem lett volna a túlélésre.
Judit azt mondja, többször segédkezett már orvosnak újraélesztésben, de egyedül még soha nem csinált ilyet.

Az, hogy nem ment el a bajban lévő hölgy mellett, számára kézenfekvő, és volt még egy dolog, ami ösztönözte. Éppen egy évvel ezelőtt ugyanilyen körülmények között veszítették el az édesapját. – Apukám is szívbeteg volt, a posta mögött lett rosszul. Talán, ha akkor, ott is lett volna valaki, aki segít, még ma is élne… – mondta.