Süli János: össze kell fognunk a városért

Ahogy a kampány alatt, most is az Süli János vezérelve, hogy a város érdekében mindenkivel kész együttműködni. Paks polgármestere, ha tehetné, a pártpolitikát kizárná az önkormányzatiságból, véleménye szerint nem az számít, hogy ki milyen párt vagy felekezet tagja, hanem az, hogy akar-e, tud-e tenni a városért.

– Húsz hónap telt el az önkormányzati választások óta. Sikerült-e áttekintenie, megismernie a városvezetéssel kapcsolatos teendőket, kialakítani azt a struktúrát, ahogyan dolgozni szeretne?

– Olyan ember vagyok, aki szeret először megismerkedni a feladattal. Az elmúlt jó néhány hónapban arra törekedtem, hogy tájékozódjak, próbáljam megtanulni az eljárásrendet és mindent, ami az önkormányzatiságot jelenti. Még a mai napig nem sikerült maradéktalanul, hiszen nem volt előéletem ebben a szakmában, ma is érnek meglepetések. Adott esetben hiába képzelek el valamit, ha a szabályok nem engedik, sokszor korlátozva van a szabad elképzelés. Egyre inkább kiismerem magam e korlátok között, de sok esetben nincs megoldás, sokszor nem tudunk például nehéz helyzetbe került embereken segíteni. Most, hogy magasba szöktek az albérleti árak, sokan jönnek, hogy nem tudják megfizetni. Segítenénk, de nincs miből. Nincs szolgálati lakás, a bérlakásállomány pedig kicsi.

– Van szándék ennek orvoslására?

– Az önkormányzat vizsgálja annak a lehetőségét, hogy növeljük a bérlakásállományt, de mindenképpen arra kell törekedni, hogy olcsó bérleti díjú, rezsijű lakásokkal bővüljön, mert már most is az a gond, hogy az önkormányzati bérlakásban élők rengeteg tartozást halmoztak fel.

– A magasba szökő árak az önálló otthonteremtést is gátolják. Hiába a csok, Pakson a telekárak gátat szabnak az igénybevételének. Sokan szorgalmazzák, hogy az önkormányzat parcellázzon telkeket.

– Ezzel a kérdéssel is foglalkozunk, megnézzük a jó példákat, próbálunk másoktól tanulni. Úgy gondoljuk, garanciákra van szükség, hogyha az önkormányzat áldoz rá, ne a befektetők vigyék el a hasznot. Egy-egy utcafelújításra ingatlanonként nagyságrendileg 2 millió forintot költünk. Az én értékrendembe belefér az, hogy építési telkek kialakítására, közművesítésére is áldozzunk ugyanennyit, de meg kell oldanunk, hogy a haszon a családokhoz kerüljön.

– Egy sor hasonló, komoly fejtörést jelentő kérdés van az önkormányzat asztalán. Ilyen a társasházépítés a belvárosban…

– Ezt is a kollektív bölcsesség segítségével szeretnénk helyretenni. Mások mellett az országos főépítész szakvéleményét is kikértük. A képviselő-testület augusztus 17-i ülésén szeretnénk elfogadni a helyi építési szabályzatot. A társasházépítésnél a már meglévő kötöttségek, például a parkolóhelyek száma mellett figyelembe szeretnénk venni a környező telkeken meglévő lakások számát és szabályozni szeretnénk a lakásonkénti minimális teleknagyságot is.

– A beszélgetés első gondolatára visszatérve, összekovácsolódott-e az új testület, a hivatali apparátus?

– Én magam ezt biztosan nem tudom lemérni úgy, mint a kívülállók. Kapunk kritikát, de – úgy látom – a testületben mindenki igyekszik a dolgát végezni, bár többeknek szintén újdonság a képviselet, tanulniuk kell. A körzetek képviselői aktívak, rengeteg ügyet hoznak be, amivel a lakosság hozzájuk fordul. Ami a hivatalt illeti, nehéz megtartani a jó képességű kollégákat. Van olyan terület, ahol krónikus munkaerőhiány van, miközben nyolc éve nem volt a közszférában béremelés. Mi itt helyben igyekeztünk a béreket rendezni, Paksnak még van akkora adóbevétele, hogy erre oda tud figyelni.

– Úgy hírlik, e téren komoly változás várható. A hírek szerint jövőre 1,3-1,6 milliárdot vonnak el szolidaritási adó címen Pakstól.

– Az összeget még nem tudjuk, ám akárhogy alakul, az atomerőmű-bővítésre fel kell készülnünk, ezekhez a feladatokhoz pedig a forrásokat biztosítani kell, ezért nem aggódom emiatt. Tárgyalunk az atomerőművel, hogy több adóbevételre tegyünk szert, és ha Brüsszel dönt, Paks II-vel is érdemben el lehet kezdeni az egyeztetést.

– A projekttel kapcsolatban sok a kétség. Mi lehet az oka? Egyre-másra jelennek meg olyan vélemények, hogy villamosenergia-többlet van, nincs szükség a két új blokkra.

– Brüsszelben két témában még nem született döntés, emiatt a kormányzati kommunikáció nem erőteljes, a térségen élők pedig mostanra már azt remélték, hogy oroszok bérlik a lakásukat, kávéznak a teraszon. Csúsztatni lehet az építkezést, de meggyőződésem, hogy szükség van Paks II-re. Pillanatnyilag túlkínálat van a villamosenergia-piacon, az áram ára mélyponton, ma még lehet külföldről olcsó villanyt kapni, ám a kockázat igen nagy. A 30% feletti import túl nagy függőséget jelent, az új blokkok stratégiai szerepet játszanak az ország ellátásában.

– Jelentős irányváltással járt a város életében az, hogy új polgármestere van? Viharos kampány után – talán többek meglepetésére – hamar megtörtént a kiegyezés…

– Biztosan nem úgy csinálom, mint az elődöm. A választás során valóban meglepett néhány kampányelem, nem is esett jól, de ahogy közben nem foglalkoztam vele, úgy azóta sem. Az energiáimat nem erre akarom használni, nem tudnak rá példát mondani, hogy én valaha bosszúálló lettem volna. Amikor elindultam a polgármesteri posztért, azt mondtam, a város céljainak elérése érdekében akár az ördöggel is cimborálok. A példa talán nem volt jó, de ennek szellemében dolgozunk: a döntéseket önként, mindenféle ígéret és viszonzás reménye nélkül hoztuk meg azért, hogy a város hosszú távú érdekeit szolgáljuk. Az együttműködés érdekében tett lépések, gesztusok mindegyike vállalható számomra. Szükségünk van az együttműködésre azért, hogy felkészüljünk az erőmű-beruházásra és ellássuk a hétköznapi feladatokat.
Azzal, hogy polgármester lettem, valóban történt egy paradigmaváltás: én úgy gondolom, a város érdekében mindenkivel együtt kell működni. Nem azon az alapon kell minősíteni valakit, hogy melyik felekezet vagy párt tagja, hanem azon, hogy akar-e dolgozni a városért, vannak-e jó ötletei. Én kizárnám a pártpolitikát az önkormányzatiságból, mert megosztó. A város nem lehet versengés helyszíne, nem pártérdekek, hanem az ott élők érdekei alapján kell működtetni.

A vállalásom öt évre szólt. Vagyok olyan konok és makacs, hogy nem adom fel, még ha nem is bizonygatom ezt mindennap. Úgy érzem, engem önmagamért választottak meg a paksiak polgármesterüknek, nem valaki ellen.