Bakó Jenő fényképein megelevenedik a régi Paks (fotókkal)

Tolna megyei fényképekkel – köztük Pakson készültekkel – bővült a Terror Háza Múzeum digitális fotóarchívuma. Az intézmény hírül adta, hogy szeptember végére teljessé válik az az adatbázis, amelyben a ’60-as, ’70-es és ’80-as években Szekszárdon, Pakson, Dombóváron, Bonyhádon és más Tolna megyei településen készült fényképeket találhatnak meg az érdeklődők. Mint írják, a képek kiválóan mutatják be a kádári Magyarország vidéki életmódját, s adják vissza a kor hangulatát.

A fotóarchívumban a ma Mórágyon élő, de eredetileg szekszárdi fotóriporter Bakó Jenő több mint tízezer fényképét közlik. A kategóriába sorolt, datálással és leírással ellátott képek között akadnak a korszak tipikus eseményeit ábrázoló sorozatok, amelyek nyári táborozásokkal, sportversenyekkel, szocialista ünnepségekkel, ipari munkákkal, lakótelep-építkezésekkel, társadalmi munkával, termelőszövetkezetekkel és megyei pártértekezletekkel kapcsolatosak, de ugyanúgy feltűnnek a képek között a falusi társadalom néphagyományai, mint a ’68-as Ki mit tud? Tolna megyei döntője. A paksi vonatkozású képek között sok a Dunánál, a konzervgyárban készült kép, de például nincs közöttük atomerőműves. Mint Bakó Jenő mondta, akkoriban több fotós volt a Tolnai Népújságnál, amelynek ő néhány év szünettől eltekintve több mint negyven évig volt fotóriportere. Eredetileg nyomdásznak készült és tanult, így került kapcsolatba a lappal, amelynek munkatársaként elvégezte a MÚOSZ újságírói és fotós képzését is. – Apám, anyám fényképezett, ami a polgári családoknál nem volt ritka – mondta a fotózással való kapcsolata kezdetéről. Attól kezdve, hogy 1962-ben, amikor a megyei lap fotós státuszt kapott, Bakó Jenőt szinte az év mindennapján lehetett látni különféle eseményeken, akár futballmeccsen vagy éppen szüreti felvonuláson. Szívesebben járta a falvakat, mint a városokat. Abban az időben – mint mesélte – más világ volt. A Tolna Megyei Népújság a pártbizottság lapja volt, kocsit is kaptak az újságírók. – Megesett, hogy Németkéren a faluközpontban négy autó találkozott, mert négy újságíró és fotós ment faluriportot készíteni – emlékezett. Hozzátette, hogy a „bőség” időszaka nem tartott sokáig, ésszerűsítették, szigorították a folyamatokat.

Néhány éve már nem húzza a vállát a fotóstáska nem lóg a fényképezőgép Bakó Jenő kollégánk nyakában, nyugdíjas lett. A fényképezőgépét, amit legutoljára használt, Angliában élő fiának ajándékozta, így már nem is örökíti meg a körülötte zajló eseményeket. Mégis naponta órákat tölt a fotózás világában: rendszerezi, archiválja az elmúlt majd’ fél évszázad képeit. Ajánlgatta levéltárnak, önkormányzatoknak, de nem volt fogadókészség, így jutott el a Terror Háza Múzeumhoz, amely viszont igényt tartott munkáira. Nagyjából öt év alatt sikerült eljutni odáig, hogy most már lehet keresni, sőt akár vásárolni is Bakó Jenő képeiből, amelyekről ezt írja a múzeum: „A gyakran a szociofotó zsánerébe tartozó felvételek többségén hétköznapi emberek láthatóak, de jó néhány, országosan jelentős személyiség is szerepel rajtuk, például Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Czinege Lajos vagy éppen Papp László ökölvívó. A több ezer képet számláló adatbázisban szimbolikus képekben sincs hiány: látható a pártállam vezetőinek fenntartott, üres parkoló vagy a panelházak tövében megmaradt szőlőhegy is. A szocialista országok vezetőinek látogatásai közül kiemelhetjük a Fidel Castro és Kádár János 1972-es budapesti találkozóját megörökítő képeket, valamint a rendszerváltoztatás idején, a Nagy Imre és társai újratemetésén készült sorozatot.”

Bakó Jenő azt mondta, nem sok vele korabeli fotós vállalja a sziszifuszi munkát, amit a sok ezer darabból álló filmek átnézése, rendszerezése jelent, de ő folytatja magánarchívuma feldolgozását. Megszületett a megállapodás, hogy a ’90-es években készült képei is a fővárosi múzeum archívumába kerülnek, így a nagyközönség azokat is láthatja majd.