A vértanúkra emlékeztünk
A 13 aradi vértanú kifejezte az akkori Magyarország társadalmi és etnikai sokféleségét, s ezen túl azt is, hogyan tudott egy eszme, Magyarország boldogulásába, fejlődésébe vetett hit szolgálatába állni német, rác, szerb, magyar és örmény, parasztivadék, egyszerű polgár és gazdag arisztokrata. Ahogyan Jókai írta: egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat – mondta Szabó Péter beszédében, az aradi vértanúk tiszteletére tartott városi megemlékezésen, a Jézus Szíve templomban. Az alpolgármester beszélt arról, hogy a kegyetlen megtorlás nem csak a katonai vezető réteget érintette, hanem kiterjedt minden társadalmi rétegre és politikai szinten is sújtotta Magyarországot. – Minden önállóságától megfosztotta az országot, elrendelték a német nyelv és osztrák törvények kötelező használatát. Megszüntették a magyar iskolákat, a cégtáblákról és utcatáblákról eltüntették a magyar feliratokat – mondta. Feltette a kérdést, hogy miért van szükségünk a gyásznapokra, szükségünk van-e rájuk egyáltalán. – Kölcsey Ferenc így fogalmaz: a balsors csapásaiból is eredhetnek magas érzelmek. A nemzeti gyásznapok azért fontosak tehát, mert ,,magába szállást, önismerést, erőkifejtést” eredményeznek. Erre a felismerésre nagy szüksége volt a magyarságnak történelmi megpróbáltatásai során, ez tartotta bennünk a lelket a szabadságharc tragédiája utáni években, és a 20. század sorscsapásai során is, mondta a városvezető kiemelve, megtanultuk, hogy számunkra mindennél fontosabb a szabadság, tudunk és akarunk érte küzdeni, tudunk és akarunk érte összefogni. Ezt tanultuk meg gyásznapjaink által – emelte ki Szabó Péter.
Beszédének végén felidézte Kiss Ernő tábornok kivégzése előtti utolsó gondolatát: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Kiss Ernő tábornok, az aradi 13-ak és az első magyar miniszterelnök vértanúsága azt üzeni több mint másfél évszázad és a jövendő magyarjainak, nekünk, hogy az áldozatként hullajtott vérből mindig új élet sarjad – zárta beszédét az alpolgármester.