1956 hőseire emlékeztünk

– Az emlékezés kötelesség. Az örökösök örök felelőssége. Mert a történelem természete ilyen: örökséget hagy, felelősséget rak a késői nemzedékek vállára – mondta Süli János polgármester az október 23-i városi megemlékezésen a Városháza előtt álló ‘56-os emlékműnél. A polgármester párhuzamot vont az 1848-as szabadságharc és az 1956-os forradalom között. Mint mondta, sok különbség van közöttük, mégis több mindenben hasonlóak. Abban mindenképpen, hogy azt üzenték a világnak: egy kis európai nép, a magyar, a meghatározó történelmi pillanatokban méltósággal kezébe vette a sorsát és véráldozat árán kivívta szabadságát.

– ’56 több volt, mint forradalom, mert nem a mennyiség, hanem a minőség forradalma is volt, nem felborította, hanem helyreállította a rendet, nem kizökkentette az idő járását, hanem éppen ellenkezőleg: visszazökkentette az eredeti járásába – hangsúlyozta. A paksi események kapcsán felidézte, hogy létrejött a Nemzeti Bizottság és a Nemzetőrség, a konzervgyárban megalakult a Forradalmi Munkástanács. – A mi városunknak is megvannak a hősei, akik a forradalom napjaiban nagyon fontos szerepet vállaltak a diktatúra felszámolásában és békés, nyugodt demokratikus átalakulást szerettek volna megvalósítani. Kiemelte, hogy idősebb Gárdai György, aki maga is aktív részese volt a paksi eseményeknek, visszaemlékezéseiben szinte percről percre rekonstruálta azokat, majd felsorolta azokat, akiknek a forradalomban vállalt szerepük miatt megtorló ítélettel kellett szembenézniük a rendőri eljárást követően: Bauer Károly 3 hónapra internálva, Girst Antal 8 hónap börtön, Haász Ferenc 1 év börtön, Koch Frigyes 2 év 6 hónap börtön, Schmalz Ádám 1 év 8 hónap börtön, Szabó Károly 3 hónapra internálva, Tőke István 3 hónapra internálva, Töttösi János 7 hónap börtön, Tuba János a Nemzetőrség parancsnokaként 3 év 8 hónap börtön, a legfelsőbb bíróság 10 hónapra csökkentette. A megtorlásnak áldozatai is voltak, akik életükkel fizettek a nemes ügy melletti kiállással: Kolonics János Pakson született, Budapesten a Széna téri fegyveres ellenállásban vett részt, 1959. május 6-án végezték ki. Ő az egyetlen paksi születésű a 301-es parcellában eltemetettek közül. Czuczor Antal Budapesten, a Péterffy Sándor utcai kórházban halt bele 1956. október 31-én az utcai harcok során szerzett sebesülésébe.

– Ők a legtöbbet adták hazájuknak amit lehetett, az életüket. Így lett 1848 után 1956 is örök mementója annak, hogy a zsarnokok soha ne felejtsék el, mindig lesznek olyan szabadságszerető emberek, akik megelégelve az elnyomatást és megaláztatást félredobnak minden józan megfontolást és akár szembeszállnak egy birodalommal is – zárta ünnepi gondolatait Süli János, aki után Lenkey István református lelkész szólt az egybegyűltekhez.

Este már a Csengey Dénes Kulturális Központba várták az ünneplőket, ahol Szabó Péter alpolgármester mondott beszédet.

– Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott szabadságot 1990-ben visszaszerezzük és végre megszabaduljunk a tékozlók bűnétől: az árulásukkal behívott szovjet csapatoktól, az idegen megszállástól. Valóban, több mint három évtized kellett ahhoz, hogy ott folytassuk, ahol 1956 októberének végén álltunk: a szabad, független és reményteli jövő kapujában.

Mint mondta, hazánk történelme, sorsunk úgy alakult, hogy először mindig az ifjúság az, amely felkapja fejét, amikor elérkezik a cselekvés pillanata. – De a dicséret és az elismerés szavai természetesen nemcsak őket illetik, az érdem inkább azoké, akik felnevelték a ’48-as és az ’56-os ifjúságot, azoké a szülőké és nagyszülőké, akik a forradalmak előtti években, évtizedekben megannyi szenvedésen, megaláztatáson mentek keresztül és mégis tartották a lelket a nemzetben. Ők neveltek olyan ifjúságot, amelyiknek megmaradt a hite, a bátorsága és az akarata, hogy ha kell, átlépjen a tegnapból a holnapba. Ez történt 1956 októberében, ha csak egy rövid időre is Magyarország átlépett a tegnapból a holnapba, a totális diktatúrából a mámorító szabadságba – idézte fel Szabó Péter, aki beszélt a mai ifjúságról is, amelynek már szerencsére nem kell fegyverrel kivívni a szabadságot és a függetlenséget, de, ahogy fogalmazott, minden generációnak meg kell tennie a magáét a hazáért. Ma a helytállást a szorgalmas tanulás, a tisztességes munkavégzés, a közösségért való cselekvés, a szolidaritás jelenti.

– A cselekvő hazaszeretet útja ma sem könnyű út. Sok a csábító útelágazás, kísértés, de dicső példaként ott állhat előttünk az 1956-os fiatalok helytállása. Ma hazánk szabad és független tagja az európai népek közösségének. Ez nem csak a sors kegyének köszönhető, hanem azoknak a férfiaknak és nőknek, akik nem haboztak az életüket is feltenni, s ha kellett, fel is áldozni olyan – ma korszerűtlennek tűnő ideákért – mint a haza üdve, a nemzet szabadsága. Beszédét azzal a John F. Kennedytől, az Amerikai Egyesült Államok legfiatalabb elnökétől származó gondolattal zárta, „Ne azt kérdezd meg, mit tud az ország érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni”

Az esten a „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” címmel a Pesti Magyar Színiakadémia adott ünnepi műsort, majd a kulturális központ aulájában Bagdy László tanácsnok mondott pohárköszöntőt. Az ünnepségen átadták a díszpolgári címet, a Pro Urbe Díjat, valamint megtartották a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjátadóját.