A forradalmárokra emlékeztünk

– Ma a magyar szabadság születésnapját ünnepeljük, a magyar történelemben ez a nap nemzeti felemelkedésünk legfontosabb szimbóluma – mondta Bagdy László tanácsnok a március 15-i városi ünnepségen tartott beszédében a Szent István téren, majd felidézte, hogy a forradalmak első lépései mindig a lánglelkű, lobbanékony, esetenként radikális ifjúsághoz köthetők.

– Én ezért is mindig a fiatalok ünnepének tekintettem az 1848-as és az 1956-os forradalmat. Pakson minden évben más iskola tanulói adják az ünnepi műsort, ma épp Balogh Antal katolikus iskola diákjai. Úgy gondolom, hogy nem lenne skandalum vagy felségsértés, ha egyszer Pakson is egy eminens érettségiző diákunk tartaná az ünnepi megemlékezést – fogalmazott. Beszélt a szabadságharc Tolna megyei vonatkozásairól is: 1849 márciusában nemzetőr csapat kelt át a biskói révnél, melyhez mintegy 300 környékbeli népfelkelő csatlakozott. Paks, Bölcske, Madocsa népe nyíltan a szabadságharcosok oldalán állt. Paks öt hadnagyot, főhadnagyot és közel 120 honvédot adott a szabadságharcnak.

– A forradalom hívószava a szabadság volt, melyet ma erkölcsi értelemben kell hangsúlyozni. Az igazi szabadságot csak a rend keretei között lehet megélni – húzta alá a tanácsnok. Ma nem fegyverrel korlátozzák a szabadságunkat, hanem gazdasági, politikai eszközökkel, azért ma is meg kell küzdenünk.

Ugyanaz volt a feladat a magyarság előtt 1848-ban, 1956-ban, mint ma: önálló, szuverén állam megteremtése, nemzeti függetlenségünk biztosítása. Fogadjuk el 1848 üzenetét: múlttal és jövendővel egyaránt szembe nézve, egymással összefogva kell cselekednünk hazánkért, nemzetünkért, szeretet városunkért, a paksiakért, nagy családunkért – mondta el Bagdy László.

1848. március 15. igazi jelentőségét nem a pesti eseménysor adja meg, hanem a várostól 180 km-re lévő pozsonyi országgyűlés tevékenysége. De még inkább a március 15-ét megelőző majd’ két évtized, a reformkor kiharcolt eredményei. Nem lehet és nem is szabad, március 15-ét elválasztani az e napot megelőző 18 esztendő küzdelmeitől – erről már Süli János polgármester beszélt a Csengey Dénes Kulturális Központban tartott ünnepi esten.

– Gróf Széchenyi István elindított egy folyamatot, mely 1830-ban kezdődött, majd egy mozgalommá terebélyesedve új célokkal, feladatokkal egészült ki, olyan emberek csatlakozásával, akik nélkül nem sikerülhetett volna országunk modernizációja. Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Batthyány Lajos mind felsorakoztak az új Magyarország programja mellett. Ezeknek az államférfiaknak aztán 1848 márciusában és áprilisában sikerült beteljesíteniük álmaikat. A a kivitelezésben voltak közöttük viták, gondoljunk csak Kossuthra és Széchenyire. De az alapokban, a nemzeti minimumban, az ország számára fontos kérdésekben egyetértettek és együttműködtek.

– Tudjuk, a forradalmat és a szabadságharcot leverték ugyan, de a forradalmi eredmények megmaradtak, a modern Magyarország alapjait március 15-én lerakták. Hazánk bebizonyította a világnak: képes az összefogásra, képes arra, hogy egyszerre két nagyhatalommal harcolva is megalkossa önállóságának alapjait. Ahogy pedig a 48-asok sikereket és változást tudtak elérni, úgy mi itt a jelenben és a jövőben is sikeresek lehetünk, ha nem azokat a pontokat keressük, amikben különbözünk, hanem azokat, melyekben egyetértünk.

Sikeresek lehetünk, ha tanulunk elődeinktől, és nem az egyéni érdekeinket tekintjük elsődlegesnek, hanem a közös sikert, aminek érdekében hajlandóak vagyunk kompromisszumokat kötni.

– A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Éljen bennünk is a tudás, hogy összefogva nagy eredményeket érhetünk el. Mindez igaz egy vidéki középváros lakóira is, hiszen Paks a mi kis országunk, földünk, életterünk. Ma, amikor nemzetünk és városunk, Paks újra a fejlődés útját keresi egy válságokkal, viszontagságokkal teli korban, ennek a napnak az emléke nagyon fontos tanulságokkal töltheti meg ünneplésünket. Ezek az együttműködés, a kitartás, a tenni akarás hegyeket megmozgató ereje, és egymás megbecsülése – fogalmazott Süli János.

Március 15-i pohárköszöntőjében Barnabás István alpolgármester is azokról a paksiakról beszélt, akik részt vettek a szabadságharcban. A városnak 1848-ban mintegy 8700 lakosa volt, soraikból 98 főt kellett volna besorozni, ám végül 207 idevalósi honvéddal kezdődött a szabadságharc, és ez a szám még tovább nőtt. Régi paksi temetőkben könnyű olyan nyughelyet találni, ahol a sírkőre rá van vésve hogy 1848-as honvéd. Példaként említette a régi reformátusban temetőben nyugvó Halász Andrást, aki túlélte a szabadságharcot, és amikor 1900-ban meghalt, a család büszkén vésette ezt a feliratot a sírkövére.

A paksi Fidesz és KDNP fáklyás felvonulást rendezett március 15. előestéjén. – A forradalom ünnepe leginkább azoké, akik közel engedik azt a szívükhöz, akik büszkén élik és továbbadják ’48 lelkületét, tiszta értékrendjét, mert nekünk itt a 21. század elején még mindig szükségünk van bátorságra, igazságra, lendületre, bölcsességre, hazaszeretetre, összefogásra és a belőle fakadó tiszta örömre – fogalmazott Jámbor Pál szobra előtt Kovács Sándor Fidesz-elnök. – A márciusi hősök életük példáival, győzelmeikkel és szenvedésükkel megmutatják, hogy kik voltunk, kik vagyunk, és kikké lehetünk. Kovács Sándor az összefogás tekintetében párhuzamot vonva utalt az erőműbővítésre, kiemelve, hogy az ország, a város jövőjét meghatározó lehetőség kapujában állunk. Együttműködésre kérte a lakosságot, mondván, most lesz igazán szükség bátorságra, alázatra, önmérsékletre, összefogásra és városunk önzetlen szeretetére.

– 1848-ban ugyanezen a napon, Pesten és Pozsonyban is már nagy volt a jövés-menés és a készülődés – mondta Süli János az ünnep előestéjén, Dunakömlődön tartott megemlékezésen. Paks polgármestere felidézte, hogy aztán március 15-én szinte egyszerre mozdult meg Pozsonyban a politikai elit és Pesten a radikális ellenzéki ifjúság és a polgárság. Kossuthék elindultak Bécsbe, hogy átadják az uralkodónak a reformköveteléseiket, Petőfiék pedig a 12 ponttal indultak el, hogy átadják azt a Habsburg hatalmat képviselő helytartótanácsnak.

– Magyarországnak választania kellett, milyen jövőt akar. Bölcsek voltak, mert látták, hogy változásra van szükség, és felismerték, hogy változást csak együttműködéssel lehet elérni – fogalmazott Süli János kiemelve, hogy sikereket értek el, mert felekezetre, politikai meggyőződésre és származásra való tekintet nélkül összefogtak egymással, félretették korábbi sérelmeiket, nézetkülönbségeiket – hangsúlyozta a polgármester, aki arról is beszélt, hogy a forradalmat a hazai német polgárság is kirobbanó lelkesedéssel fogadta, és – az erdélyi szászok kivételével – hősiesen küzdöttek az 1848-49-es szabadságharcban. A magyar hazafiság érzése kiterjedt a vidékre, így a 18. században betelepült délvidéki németség, a svábság falusi földművelő és iparos tömegeire is, akiknek, a közös haza szeretetén alapuló áldozatkészsége, hazafisága, a szabadságáért folytatott harc vállalása az első jele a magyar nemzeti identitás befogadási hajlandóságának – hangsúlyozta. A függetlenedési szándék kudarcát magyarok, a németek iparosok, és a sváb parasztok egyformán megszenvedték, s a közös történelmi sors ugyancsak összekovácsoló erőként hatott. Vidéken ekkor terjedt el a „wir sind ungarische Schwaben” önelnevezés – hangzott el a beszédben.