95 és 90 éves szépkorút köszöntöttek

Ünnepre terítettek asztalt a Életfa Idősek Otthonában: Kajári Gyulát köszöntötték 95. születésnapja alkalmából. Kajári Gyula hétgyermekes csámpai család sarja. Dolgozott az egykori konzervgyárban, majd pincevezetőként, aztán pedig az atomerőmű építkezésen: a 26-os sz. Állami Építőipari Vállalatnál volt csoportvezető. 1943-ban nősült meg, házasságából egy fiú és egy lány született, ma négyszeres nagypapa és hétszeres dédnagyapa is. Manapság már nehezére esik a beszéd, így fia, Gyula mesélt arról, hogy apukája megjárta a frontot, szereti a horgászatot, a zenét, valamikor harmonikázott is, kedvelt elfoglaltsága a rajzolás, valamint szívesen vadászott. – Tizenegy éve él apukám az idősek otthonában, ahol nagyon jó körülmények vannak, nem szenved semmiben hiányt – mondta hozzátéve, ő is igyekszik mindent megtenni azért, hogy édesapja gondtalanul tölthesse idős napjait. Hetente látogatja, a nagyobb ünnepekre pedig mindig elviszi magukhoz. – A hosszú élet titka talán a génekben rejlik, hiszen édesapám több testvére és apai nagyapám is magas kort élt meg, de lehet hogy a titok a naponta elfogyasztott két deciliter vörösborban és egy kupica pálinkában rejlik – fejtegette Gyula bácsi fia, aki elmesélte, hogy amikor három évvel ezelőtt egy influenzás időszakban apukája is megbetegedett, és a gyógyszerek miatt egyáltalán nem fogyaszthatott alkoholt, egyre csak romlott az állapota, ám miután az orvos végül engedélyezte a megszokott mennyiséget, egy héten belül felgyógyult, és a karácsonyt már fiáékkal ünnepelte, jó egészségben. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mire vágyik még, a mai napig jó kedélyű Gyula bácsi öt évvel ezelőtti óhaját ismételte meg: megélni a száz esztendőt.

Baumann Ádámné, született Kern Évát 90 születésnapja alkalmából köszöntötték. Éva néni Pakson látta meg a napvilágot szülei második gyermekeként, bátyja öt esztendővel volt idősebb nála, a család a Zöldfa utcában lakott. Éva néni elmondta, hogy egész életében sokat dolgozott, járt aratni, meg szőlőt művelni, később a Kossuth Lajos utcai cipész ktsz-ben helyezkedett el, aztán pedig az atomerőműben volt takarító. Párja tőlük nem messze, a Temető utcában lakott, így már korábban is ismerték egymást. 1970-ben vásároltak meg egy régi házat az Akác utcában, majd tíz éven át tartó szorgos munkával formálták otthonukat mai képére. Egy fiuk született, aki özvegy édesanyjával lakik. – Már negyedik osztályos koromban varrtam, és később is sokat, meg nagyon szerettem hímezni – mondta az ünnepelt, aminek ékes bizonyítékai otthonukat díszítik. Manapság már nem varr és hímez, mert nagyon hamar elfárad a szeme, ugyan ezen okból az olvasás is nehéz már számára, televíziót pedig egyáltalán nem néz, inkább visszavonul a szobájába. Viszont a házimunkából még bőven kiveszi a részét. A tűzhely mellé a mai napig beáll, csak korán kezdi az ebéd elkészítését, hogy délre készen legyen, mert közben bizony többször meg kell állnia pihenni egy kicsit, mivel a térdei már nagyon fájnak. Arra a kérdésre, hogy mi lehet a hosszú élet titka, azt mondta, hogy édesapja 91 esztendősen hunyt el, így talán családi „örökség”, de igazán csak az Isten tudja, hogy minek köszönhető.

Baumann Ádámnét és Kajári Gyulát is köszöntötték az önkormányzat nevében: Szabó Péter alpolgármester és S. Szabó Gabriella kommunikációs referens vitték el az ünnepeltekhez a város ajándékát és jókívánságait.