A cseresznyési iskolaéveket idézték

Hársfát ültettek, és egy faragott táblát helyeztek el az egykori cseresznyési iskola volt tanítói és tanítványai annak emlékére, hogy első találkozójukat rendezték a hétvégén. Az iskola falára is került egy emléktábla, rajta a korábbi tanítók névsorával. A találkozó ötlete hasonló tőről fakadt: tavaly, amikor az egykori néptanító, Karszt János emléktábláját helyezték el ugyanitt, akkor született meg a gondolat, hogy jó volna együtt felidézni a múltat, az emlékeket. A Csengey Dénes Kulturális Központ karolta fel az ötletet. A kollektíva törekvéseinek eredményeként száznál is többen gyűltek össze a találkozóra, hárman – Arany Béláné, Karszt Jánosné és Feilné Kókány Mária – a tanítók közül. Ők is, volt tanítványaik is szívesen emlékeztek a nehéz, de szép időszakra.

Cseresznyésben, mint a tanyavilágban sok helyütt, az 1900-as évek elején hozták létre az iskolát, hogy javítsanak a tanyasi gyerekek aluliskolázottságán. Először egy, majd az 1961/62-es tanévtől két tanteremben oktatták a csemetéket, együtt a nyolc évfolyamot.

Klippel János azt mondta, nagyon szép évek voltak, a tanító nénit, tanító bácsit mindenki szerette. Kórus, színjátszó kör működött a tanyasi iskolában. A színpadot maguk ácsolták, de minden más munkában is szívesen részt vettek. Ha kellett maltert kevertek, téglát hordtak. Mint megjegyezte, a kőműves szakmát választotta, amit nagyon szeret.

Balczer Zoltánné Mukli Mária azt mesélte, hogy 1962-ben kezdte az első osztályt. Arany Béla és felesége, Sárika néni volt a tanító. – Nagyon szép emlékeim vannak, nagyon szép gyerekkorom volt, azért is jöttem vissza Cseresznyésbe lakni, mert visszahúzott a szívem – árulta el. A találkozásnak nagyon örült, mert hasonlóra, sajnos, nagyon kevés alkalom adódik, s most jó volt felidézni a közös gyerekkori emlékeket.

A régmúlt felemlegetésén túl adatgyűjtésre is kiváló alkalmat adott a találkozó. Tell Edit elmondta, hogy a résztvevők adatait, elérhetőségeit rögzítették, a sok régi fotót pedig digitalizálták. Van egy további terv is a Pákolitz könyvtárral és a múzeummal közösen: Téli esték sorozatot szerveznek, ahol a külső városrészek múltját, az ott élők sorsát ismerhetik meg az érdeklődők.

Paks településrészei közül mostanáig csak Dunakömlőd története van feltárva, abból készült kiadvány, a többi területé még feldolgozásra vár, de – mint Bodor Éva szavaiból kiderült – szeretnék ezt a munkát elvégezni. A könyvtár igazgatóhelyettese és egyben a Paksi Értéktár Bizottság vezetője hangsúlyozta, hogy a meglévő értékek számbavétele, őrzése, továbbadása a feladatuk. Az értékekről kinek-kinek más jut eszébe, de ide sorolhatók a közösségek is.

A találkozó szervezésében a részönkormányzat is szerepet vállalt. Kapás Zoltán, Cseresznyés képviselője elmondta, hogy örömmel tették, mert szeretnék feltárni a településrész múltját. A jelenről azt mondta, a KSH legutóbbi adatai szerint kilencvenen élnek Cseresznyésben – volt idő, amikor ennyi diákja volt az iskolának –, közülük legfeljebb tizenöten tősgyökeres cseresznyésiek. Az iskola – mint ismert – immár Cseresznyéskert Erdei Iskola néven működik.