A vértanúkra emlékeztünk
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Nagy-Sándor József, a tizenhárom aradi vértanú egyikének utolsó mondatával nyitotta beszédét Szabó Péter, Paks polgármestere, az október 6-án tartott megemlékezésen, a Duna-parton álló emlékműnél.
A polgármester kiemelte, hogy szívünkbe fogadni, életté tenni a vértanú utolsó szavait, békeidőben érteni az elnyomás, a harc, a forradalom és az önfeláldozó hazaszeretet lelkületét embert próbáló, nagy kihívás. De küldetésünk, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat nemzetünk sorsát meghatározó eseményekre, a benne résztvevő hősök, vértanúk bátorságára, lelkületére, értékrendjére, és egyben feladatunk is, hogy újra és újra döntsünk az ember tiszta és örök értékei mellett. Ma újra itt az alkalom, hogy feltekintsünk rájuk és megkérdezzük: mit írnak maradandóan szívünkbe az aradi vértanúk? Mit ad személyes életünkhöz a mai ünnep?
– Hiszem, hogy az aradi tizenhárom emlékezete tükör, melyben felismerhetjük nemzetünk igazi lelki karakterét. Mert mi magyarok eredendően magunkban hordozzuk a szabadságvágy, hazaszeretet, hűség, bátorság, tenni akarás és hit nemes értékeit. Vannak országok és nemzetek, akik beleszületnek a szabadságba, és vannak, akik időről időre megharcolnak érte. De csak az tud érte harcolni, aki ismeri és szívében hordozza a szabadság vágyát – mondta, hangsúlyozva, hogy a mai ünnep példázza számunkra, hogy mindig voltak hőseink, vértanúink, bátor és szent vezetőink, akik által képesek voltunk elérni a legelérhetetlenebb céljainkat is.
– A mai ünnep másra is rámutat. Megtanít érteni az időt és a történelmet fogalmazott a polgármester, majd idézte Felix Schwarzenberg, a császárság miniszterelnökének szavait: „Ugyan, mi az a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni és egyszer és mindenkorra ártalmatlanná kell tenni.”
– Aki így gondolkodik az a történelemben csak véges szakaszokat lát, és nem látja a végtelen időt. És azt sem látja, hogy minden tettünknek hosszú időkre kiható következménye van. Mert az idő nem véges szakasz, hanem egy végtelen folyam, melyen a történelem eseményei hosszú ideig tartó és messzire jutó hullámokat vernek. Ahogyan az aradi vértanúk hite, önfeláldozó bátorsága megérintette és éltette 1956 forradalmárainak és 1989 rendszerváltóinak szívét és tetteit is.
– A mai ünnep belénk vési a tizenhárom aradi vértanú nevét, és ennél még többet is – mutatott rá Szabó Péter. – Haláluk előtti utolsó gondolataik Istenbe vetett hitről, lelki békéről, tiszta értékrendről, hazaszeretetről, önzetlen önfeláldozásról, fiatalok iránti aggódásról, a jó és a rossz örök harcáról szólnak. De nem tanúskodnak haragról, bosszúról, az emberi lélek gonosz sötétségéről. Ezért lehet az aradi tizenhárom vértanú sírja nemzetünk számára egy örök kiinduló pont. Ahonnan megszülethet minden nemzeti újjászületés, megújulás, gyarapodás tiszta lelkülete. És sírjuk a nemzet öröklétét is jelképezi, hiszen vérük magként hullott a földbe melyből még 168 év után is az élet és a szabadság virágai teremnek.
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” – idézte Kiss Ernő tábornok szavait a polgármester, hangsúlyozva, azt kívánja, hogy mai ünnepünk tükrében is ráismerjünk nemzetünk és önmagunk egyéni értékeire, és ezeket képesek legyünk az aradi vértanúkhoz hasonlóan hitelesen megélni családunk, városunk, nemzetünk javára most a gyarapodó békeidőkben is.
– Kívánom, hogy értsük az idők jeleit és benne cselekedeteink súlyát. Ragadjuk meg közösen történelmi lehetőségeinket, melyek hosszú évtizedekre meghatározzák városunk polgárainak jövőjét. Építsük felelősséggel közös jövőnket, hogy gyermekeink és unokáink tisztelettel és hálával tudjanak ránk tekinteni. Mindehhez Isten áldja életünket, városunkat, nemzetünket – zárta gondolatait Szabó Péter polgármester.