Megnyitották Molnár Zsolt kiállítását a képtárban
Molnár Zsolt a hazai grafikus nemzedék legifjabb generációjának alkotója mutatkozik be a Paksi Képtár új kiállításán. Kezdetben a letisztult formák felhasználásával készült kollázsok jellemezték munkáját, melyekhez hamarosan az egyes rétegek távolodásával háromdimenziós, térbeli kiterjedésű alkotások – installációk – társultak.
A címadó témaválasztás indokaként elmondta, hogy egy 200 lakosú kis faluban nőtt fel. A hétköznapi életben szerzett benyomások, a nap mint nap elé táruló látvány elraktározódott benne, és gyakran felbukkan.
Első munkáiban a céltábla-papírok geometriai szerkezetét használta fel kollázsokhoz, majd a céltáblák megmaradt részeiből épített fel olyan tárgyakat, mint amilyen az önitató, önetető, a nyakbefogó vagy a szarka-csapda – ezek mind létező, funkcionális tárgyak.
De mivel zavarta, hogy a kollázsok nem térbeliek, mint a valódi eszközök, installációban kezdett gondolkodni. Így jelennek meg a tárlaton olyan tárgyak, mint amilyen a helyzetszabályozó, szintező, munkadobogó. Mindegyikhez tartozik egy-egy metafora, ezek a jelentéstartalmak kapcsolódnak a borovi fenyőből készült installációkhoz.
A képtár nyári alkotótelepén elkezdett munkája egy többsoros permetezőgépből indul ki, a létező, működő tárgy először papír-kollázsként jelenik meg, majd a térbe helyezi, hogy szoborként funkcionáljon. Mint mondta: egy ketrec-installáció, az agrárkörnyezetnek nagyon karakteres része. A permetezőgéphez kapcsolódva beemelte a pajzs-motívumot is, mint a növény védelmezőjének szimbólumát. Itt többféle anyag összeépítésére törekedett, igyekezett kihasználni a Paksi Képtár különleges téri adottságaiban rejlő lehetőséget.
A munkák között haladva a nézőben felmerülhetnek olyan kérdések is, mint a vadgazdálkodás fenntarthatósága, vagy a földeket műtrágyázó és gyümölcsöket permetező gigantikus géprendszerek hasznos vagy káros mivolta.
Molnár Zsolt Agrár forgatókönyv című kiállítása január közepéig tekinthető meg a Paksi Képtárban.