Kákai Emese kalandjai a kenguruk földjén

Véget ért Kákai Emese óceánon túli kalandja: az Ausztráliában töltött három hónap után a múzeumpedagógussal ismét a Városi Múzeumban találkozhatunk. Tapasztalatokkal, élményekkel feltöltődve érkezett haza Pertből az elmúlt év végén. Mindezekről blogján lehet olvasni, január 20-án 15 órától pedig képekkel, videófelvételekkel illusztrált háromórás élménybeszámolót tart a Városi Múzeumban.

Kákai Emese a Miniszterelnökség Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasaként 2017 szeptemberében utazott el Nyugat-Ausztráliába, hogy az ott élő magyaroknak segítségére legyen nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik felélesztésében, megőrzésében. A program hathónapos, ő azonban félidőben „beugrósként” vette át a feladatot, ami természetesen nem tette könnyűvé a dolgát. Alighogy szert tett némi helyismeretre, s feltalálta magát, már utazhatott is haza.

Ennek ellenére sikeresnek ítéli az ösztöndíjasként végzett tevékenységet, s ugyanígy nyilatkozott Facebook oldalán az őt fogadó szervezet, a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület. Emese az egyesület székhelyén, Perth-ben tevékenykedett, annak elnöke, Schäffer Frigyes „szárnyai alatt”.

A Nyugat-Ausztráliában töltött három hónapot hatalmas ajándéknak tekinti. Ezalatt rendkívül sok tapasztalattal lett gazdagabb, s nemcsak a világot ismerte meg jobban, hanem önmagát is. Az emberek – mint elmondta – barátságosak és nyitottak, a klíma is jó és a város is, környezete is kedvére való volt.

A környék megismerésére is igyekezett időt szakítani, így – ha tehette – nyakába vette a város, felfedezte a számára új világot. A kalandokat ép bőrrel megúszta, bár sokan óva intették, amikor hírét vették, hogy Ausztráliába utazik. Ott – mint mondták – mindenféle csúszó-mászó az életére tör majd. Bár kísértette a sorsot, kígyóval nem találkozott, pókkal viszont igen, de ép bőrrel megúszta. Természetesen kenguruval is, ami, ha az övén nem is, de az ott élők étlapján sem ritka.

Mint elmesélte, a statisztikák szerint négyezer magyar él Perthben, de az egyesületnek csupán kétszázan tagjai, mégis nyüzsgő az élet a magyar közösségben. Van magyar óvoda és iskola a hétvégeken, illetve több civil szervezet is működik, amelyek sok-sok programot szerveznek.

Nagyon szeretik a gasztronómiát, van egy nyugdíjasklub, ott rendszeresen főznek együtt főként egytálételeket, amiben Emese is részt vett. Gyakoriak a koncertek, nagyon sok vendégművész és előadó érkezik Magyarországról, szerveznek a magyarok táncházat, partikat, fesztiválokat. Vannak fiatalok, akik szintén tartják a kapcsolatot, segítőkészek is az újonnan érkezőkkel, de széthúzás jeleit is látta a KCSP ösztöndíjasa.

Tapasztalatai szerint a közösség összetartozásának, a magyarság megtartásának egyik fontos terepe a néptánc. Emese azt mondta, ott korántsem csak a kikapcsolódást esetleg a hagyományőrzést szolgálja a tánc, sokkal inkább a nemzeti hovatartozás megjelenítését. Éppen ezért igazán nagy megtiszteltetés volt számára, hogy az alapításának 50. évfordulóját ünneplő Keszkenő együttes jubileumi műsorában felléphetett.

Az Ausztráliában szerzett élmények tucatjai közül Kákai Emese kiemelte az, hogy megtanított citerázni egy hétéves fiúcskát, aki korábban még csak citerát sem látott, most viszont már önállóan el tud játszani néhány dalt a karácsonyra kért és megkapott hangszeren, aminek behangolásában „mestere” volt segítségére immár itthonról, 13 ezer kilométer távolságból.