Jan Pavlik: egyáltalán nem vagyok elégedett

Véget ért az NB I/A férfi kosárlabda bajnokság alapszakasza, az Atomerőmű csapata ötven százalékos teljesítménnyel a hatodik helyen végzett, 26 mérkőzésből 13 győzelemmel és 13 vereséggel. A bő öt hónap alatt voltak szép győzelmek, a Falco, a Körmend, vagy a Pécs ellen, de volt néhány kínos vereség, többek között hazai pályán a Kecskemét, vagy az utolsó fordulóban a Jászberény ellen. Az alsóházba került – 11-14. hely – négy csapatból csak a Sopront sikerült oda-vissza verni, többek között ez is oka annak, hogy nem tudott a felsőházba jutni a piros-kék együttes. A Jászberény elleni meccs után Jan Pavlik szakosztályvezetőt kérdeztük, hogy látja az eddigi teljesítményt, és mi várható szerinte a következő hetekben, hónapokban. Az interjú még azt a vezetői értekezletet megelőzően készült, ahol döntöttek arról, hogy szerződést bontanak Teo Cizmic vezetőedzővel.

– Összességében hogy ítéled meg a csapat eddigi teljesítményét?

– A tavalyi teljesítményhez képest van előrelépés, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Lehet kikapni, ezt mindenki tudja, de lehet úgy, hogy a közönség tapsol, és úgy is, hogy fütyül. A Jászberény elleni meccs után a fütty teljesen jogos volt, ha bármelyik játékos azzal jön, hogy miért volt ez, melegebb éghajlatra küldöm. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a Magyar Kupában a harmadik helyen végeztünk.

– Akkor nézzük, a játékosokat.

– A centerkérdés sokáig húzódott, végül Guinn lett a befutó. Többet vártam tőle, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Nyilván várható volt, hogy egy, másfél hónap kell ahhoz, hogy belelendüljön, ez is sokáig tartott. A kupán ő volt a vezér a pályán, és vártam, hogy a pályán kívül is jobban összefogja a csapatot, de ez egyelőre nem így van. Aztán Allent kellett lecserélni, lehet, hogy későn tettük meg, mert a Körmend elleni győzelem után mindenki őt ünnepelte. Teo elég sokáig válogatott, szeretett volna minél jobbat találni. A helyére érkezett Tarrant, aki jó játékos, emberileg sincs vele probléma, akár azon is el lehetne gondolkodni, hogy maradjon jövőre is. Barnies magához képest gyengébb szezont fut, de odateszi magát, sajnos nem 100%-os, rendetlenkedik a térde. Hindset biztosan nyomja az ügynöke, hogy pontokat kell dobni, és ha jók a számai, jövőre megy tovább. Valahogy nem képes felfogni, hogy először kezdjen el játszani a csapatért, mozgassa őket, akkor a csapat is játszik. Utána bármikor kijöhet már rá is egy-egy játék. Ő olyan típus, aki minden nap harcol az életéért, Bronxban nőtt fel. Akiről egyáltalán nem tudni, hogy mit gondol, mit érez, az Ogunyemi. Nem tudjuk hova tenni. A lejátszott 26 meccséből 3 volt jó. A légiósok közül ő kapja a legkevesebb pénzt, ha elküldjük, a meglévő keretből már nem tudnánk használható játékost hozni. Mivel nem volt plusz keret, ezért nem tudtuk lecserélni. Ha elküldesz egy 20 ezer dolláros játékost, tudsz hozni 15 ezerért egy olyat, aki valószínű, hogy ugyanolyan jó lesz, de mi egészen más számokkal dolgozunk.

– Pénz, pénz, pénz. Lehet valamit megtudni erről?

– Tudomásom szerint az 5-6. helyen van a költségvetésünk a 14 csapat között, de úgy vélem többet lehetett volna eddig kihozni a csapatból. Négy éve látom a számokat, és ha jók az információim, akkor most is akkora a költségvetésünk, mint amikor még játszottam 2010/2011-ben. De 10-12 évvel ezelőtt is körülbelül ennyi pénz volt, plusz mínusz 10-20 millió forint.

– A hazai játékosokról is beszéljünk.

– Aki követi a csapat körüli eseményeket, az tudja, hogy két éve olyan magyar játékosok voltak Pakson mint Szabó Zsolt, Tóth Ádám, Eilingsfeld, Kovács Ákos, Medve, Baki, majd Will Tamás, aki be tudott szállni a játékba. Aztán maradt Kovács, Medve és Will, vártuk, hogy előlépnek főszerepbe, de nem tudtak. Most Kovács helyett jött Ruják, Will helyett Garamvölgyi, van Medve, tehát a plusz Eilingsfeld. Van, aki szerint inkább meg kellett volna tartani Kacsát, van, aki szerint jó húzás volt Ruják leigazolása. Nos, azzal is számolni kell, hogy nem mindenki akar Paksra jönni, mert nincs nemzetközi kupa szereplés. Ez lehet csak kifogás, az ügynök, vagy a játékos részéről, de első helyen biztos, hogy a pénz van. Kiemelném Eilingsfeldet, aki biztos, hogy jobb kondíciókkal tudott volna maradni Szolnokon, de visszajött. Szeretném, ha még sokáig maradna, akár a pályafutása végéig, de ha külföldre menne, akkor sok sikert kívánok neki.

– Miben látod a hullámzó teljesítmény okát?

– Szerintem fejben van a probléma. Egy jól sikerült meccs után jön a gyenge teljesítmény. Jól szerepeltünk a kupában, utána kaptunk egy pofont Szolnokon. Székesfehérváron jó teljesítményt nyújtottak, aztán alábecsülték a MAFC-ot. Volt egy négyes győzelmi széria, de általában egy jó meccs után törvényszerűen gyengébb teljesítmény jött.

– Következik a középszakasz, és a középház nem lesz sétagalopp, mire számítasz?

– A Jászberény elleni meccs után mondtam az edzőknek, hogy ezzel a játékkal nem fogunk bejutni a legjobb nyolcba. A ZTE most ugyan úgy szenved, mint mi, viszont a Pécs, Kaposvár, Szeged trió jön felfelé. Ha nem kapunk észbe, lemaradunk a rájátszásról, lesz újra sárdobálás, edző és játékos csere.

– Áprilisban már jönnek a hírek, ki hol hosszabbított, megindulnak a találgatások, ki hol folytatja. Az ASE háza táján mi újság?

– Élőszerződése van Eilingsfeldnek, Medvének, Rujáknak, Gulyásnak, és Kalmárnak, ők a jövő szezonban is az ASE játékosai lesznek. Már kezdtem tárgyalásokat, mindent megteszek, hogy hozzak egy válogatott szintű játékost. Fontosnak tartom, hogy legyen még egy ilyen tudású magyar játékosunk, mint akár az ötödik légiós.

– Tervek vannak, most már „csak” pénz kell. Tudod már, hogy milyen pénzügyi lehetőségeid lesznek a következő bajnoki idényben?

– Annyi tájékoztatást kaptam, hogy ha nem történik semmi váratlan, akkor magasabb költségvetéssel számolhatok a következő szezonban.