A németek kitelepítésére emlékeztek Dunakömlődön

– Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát. Ne kelljen elhagynia édes hazáját. A hazát, mely jövővel biztatott, melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! – Ez az Elisabeth Neuberger-Schneidertől való idézet olvasható a dunakömlődi kitelepítési emlékművön, ahol megemlékezést tartottak a hétvégén a paksi és dunakömlődi németek kitelepítésének 72. évfordulója alkalmából. Féhr György, a Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke mondott beszédet, felidézve az egykori eseményeket, majd emlékműsor következett. Közreműködtek a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola diákjai és a Roger Schilling Zenekar.

1946. május 29-én a dunakömlődi lakosság 98%-át elhurcolták Németországba, az adatok szerint Paksról 15 főt, de mellettük több száz embert említenek úgy a statisztikák, hogy elköltözött, holott többségében őket az elhurcoltakhoz hasonlóan kidobtak az otthonukból, elvették a vagyonukat. 1947-ben Paksról és környékéről további 115 főt vittek el. Féhr György újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a magyarországi németek számára ez egy igazi holokauszt volt, ezzel nem állunk túl messze az igazságtól. A megemlékezés végén a megjelentek elhelyezték virágaikat az emlékműnél.

A Vass György tervei alapján elkészült emlékmű három keresztformába állított alakot szimbolizál. A hármas kereszt szakrális jelképként a szentháromságot, míg világi jelentésében az elhurcolt és itt maradt magyarországi németek közösségét jelképezi a közös haza összetartó ereje alatt. De jelképezi a kitelepített sváb családokat is, mert jellemző volt, hogy anya két gyermekkel ment, ugyanis az apa vagy hadifogságban volt, vagy elhurcolták málenkij robotra az egykori Szovjetunióba – mondta el Féhr György. Az emlékművet a magyarországi németek kitelepítésének 70. évfordulója alkalmából állították.