Megemlékezést tartottak a nemzeti összetartozás napján

Mert keresztényként megbocsátok, de emlékezni nem felejtek – ezzel az Antal Józseftől való gondolattal nyitotta beszédét Szabó Péter polgármester a nemzeti összetartozás napján tartott városi megemlékezésen, a Duna-korzón álló emlékműnél.

– Igen emlékeznünk kell újra és újra, elmondani gyermekeinknek, unokáinknak, hogy mi történt velünk 1920. június 4-én. Hogy elvették tőlünk történelmi bölcsőnk, szép hazánk területének kétharmadát és ezzel lakosságunk felét. Ezzel megbénítva, megszégyenítve helyenként működésképtelenné téve évekre, évtizedekre az akkoriak életét. Megszégyenítettek, megaláztak egy olyan nemzetet, amely mindig Európa védőbástyája volt, amelynek polgárain keresztül több áldás szállt a mindenkori nyugatra, mint baj és veszedelem. De a sötét erők akkor sem tudtak bölcsen, igazságosan gondolkodni. Önző hatalmi, és gazdasági érdekeket szolgálva döntöttek nem törődve családok millióival, az előre jól látható feszültségekkel és szenvedéssel – mondta beszédében a polgármester, kiemelve, mindezt nem felejthetjük, hiszen múltunk mindig a jövőnk is. Mert aki ismeri a múltját és tanul belőle, annak biztosabb jövő épül.

Szabó Péter arról is beszélt, hogy az első világháború után meggyötört népünknek Trianonból szándékoltan kegyelemdöfést küldtek. Nem számoltak viszont a magyar nép lelkületével, mindent túlélő természetével, hitével, akaratával. Melyből már a harmincas évekre új, fejlődő országot épített, persze a sebeket és megalázást magán hordva. És ezért is örömteli, hogy 2010 óta olyan kormányok vezetik Magyarországot kétharmaddal megválasztva, akiknek fontos minden magyar ember határainkon kívül és belül. Ma újra büszkén emelhetjük fel fejünket és élhetjük meg az összetartozást minden magyar emberrel – hangsúlyozta.

– Azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a sötét erők újra itt vannak. S most nem a határok átrajzolásával, hanem a humanizmus eszméi alatt próbálják átírni egész Európa identitását, vallási kulturális értékrendszerét. Össze kell fognunk, mert mi tudjuk, hogy mit jelent leigázottnak lenni török, Habsburg, vagy szovjet által, és tudjuk mit jelent szétszakítottnak, megalázottnak, kitelepítettnek lenni saját országunkban – zárta gondolatait Szabó Péter, hozzátéve, emlékezzünk és fogjunk össze, hogy olyan magyar hazát adhassunk át unokáinak, amely az övéké is marad.