Gondolatok a biblioterápiáról, lesz Pakson is

Hamarosan önismereti biblioterápiás csoportok indulnak Pakson és környékén, tudtuk meg Lampert Mariannától, a Csengey Dénes Kulturális Központ könyvtárvezetőjétől. Ennek apropóján írtak arról Szakács Emíliával, hogy mi a biblioterápia.

„Oh, neked könnyű dolgod van! Nyugodt körülmények között, egész nap könyvek mellett vagy és olvashatsz” – mondogatják nekem az ismerősök, olvasók. Ám ez csak látszat. A valóság: hogy fel kell kutatni a kívánt köteteket, cikkeket, irodalomjegyzéket készíteni, külföldi szakirodalmat beszerezni, lépést tartani az igényekkel, fejlődni, mindemellett programokat szervezni, népszerűsíteni az olvasást stb. Az a legszebb ebben a szakmában az, hogy emberekkel találkozunk, beszélgethetünk velük, megismerjük az ízlésüket, olvasási szokásaikat. Újra és újra, hiszen az olvasási szokások velünk együtt változnak az életünk során. Azt, hogy milyen irodalmat választunk az is befolyásolja, ami történik velünk. A könyvtáros sok emberi történettel találkozik. Ezek lehetnek jó és végtelenül szomorú történetek. A könyvek, a szövegek segítenek ezek megélésében, feldolgozásában. Bartos Erika szavaival élve a könyv be- és kikapcsol. Kikapcsol, mert eltávolodunk gondolatban, és bekapcsol, mert a könyv világába kerülhetünk. Olykor elég a csöndes odafigyelés, máskor direkt kapaszkodót igényel az olvasó. A közvetlen kapcsolatok kialakításával ehhez nyújthat segítséget a könyvtár és a könyvtáros, főként úgy, ha a könyvtáros biblioterapeuta is.

Carl Rogers szerint a terápia abban igyekszik segíteni az embereknek, hogy megismerjék valódi önmagukat, és szabadon válasszák meg életüket és viselkedésüket, szemben a külső személyek és események irányító, befolyásoló hatásaival. A hangsúly nem a múlt boncolásán van, hanem azon, amit az ember itt és most él át. Az egzisztenciális pszichoterápia és a csoportterápiák neves amerikai szakértője, számos népszerű terápiás regény (pl. Szerelemhóhér – és más pszichoterápiás történetek, Terápiás hazugságok) írója, Irvin D. Yalom is ezt hangsúlyozza.

A könyvtárban működő biblioterápiás csoportok az önismereti csoportfoglalkozások, a fejlesztő biblioterápia körébe tartoznak. A csoportvezetők abban segítenek a megjelenteknek, hogy egy-egy hétköznapi akadályt könnyebben átlépjenek. Ezek az önismereti csoportok lehetnek tematikusak (pl. kismamáknak, elvált nőknek, stb.) vagy általános önismereti csoportok, amelyek átsegíthetik a résztvevőket az életszakaszok váltásain, felnőttet, gyermeket egyaránt.

A csoportfoglalkozás lehet zárt vagy nyitott. Az utóbbi esetében bármikor bekapcsolódhat az érdeklődő. Ezzel szemben a szigorú szabályokat követő zárt foglalkozások ideje, helye és a résztvevők száma mindig ugyanaz. Úgy gondolom, a zárt foglalkozásokon sokkal erősebb a csoportmunka, így az eredmények is nyomatékosabbak. Sokkal inkább felfigyelhetnek a tagok (csoporttársaik segítségével) a jó és rossz tulajdonságaikra.

A fent megnevezett csoportmunkák hasonlósága, hogy mindig valamilyen szöveg a kiindulópont, például egy vers, novella, regényrészlet, dalszöveg, stb. A szöveget mindig az aktuális témához, illetve igényekhez választja a csoportvezető vagy a terapeuta. Az önismereti csoportba vitt szöveggel a csoporttag könnyen azonosulhat, és ha még nem is tudja kimondani a problémáját, a szöveg mögé bújva kérhet segítséget. De az is megoldás lehet, ha megosztják egymással én-élményeiket, és a támogatást igénylő abból merít megoldást, lehetőséget.
A szövegre való ráhangolódást önismereti játékok segítik, így nemcsak a szövegről beszélgethetnek a csoport tagjai, hanem a játékok és a kreatív, illetve expresszív írás segítségével is több információt gyűjthetnek önmagukról, társaikról.

Tehát a könyvtári biblioterápia lényege az, hogy „Az egyén saját gondolatainak és érzelmeinek megértését serkentse, és hogy segítse az egyént saját megoldásának megtalálásában. A kliens önmaga legjobb ismerője és az ember általában képes saját problémái megoldására. A csoport és annak vezetője csak segíti ezt a folyamatot, de nem avatkozik be, nem értelmez.” (Carl Rogers)

A fentieken túl zárt intézményekben is sor kerülhet biblioterapeuta vezetésével csoportfoglalkozásra (ld.: büntetés-végrehajtási intézet). Pszichológus vezetésével vagy az üléseket koordináló biblioterapeutát támogató munkájával esetleg pszichológus/pszichiáter – biblioterapeuta kooterápiás együttműködésével pedig klinikai biblioterápia is létrejöhet (pl. gyászterápia).

Egy megfelelő érzékenységgel és elhivatottsággal rendelkező könyvtáros alkalmas lehet csoportvezetőnek, hiszen adott a hely és a szöveg. A képzett és tapasztalt könyvtárosok könnyen eligazodnak a szövegek halmazában, és kölcsönhatásba hozzák a szöveget az olvasóval. Ha ehhez még képzett biblioterapeuta is társul a könyvtáros mellé, vagy esetleg maga a könyvtáros biblioterápiás képzettséggel is rendelkezik, ígéretes eredmény várható mind az olvasói szövegkapcsolat, mind a terápiás fókusz tekintetében. Nemcsak az olvasók, betérő könyvtárhasználók saját maguk megismerésében, hanem az olvasás és a könyvtár népszerűsítésében, az olvasmányok én-élmény szintű feldolgozásában is.

Lampert Marianna
Szakács Emília