Hamvasztásos sírokat is találtak a római kori temetőben

Folytatták az ásatást Dunakömlődön, az egykori római kori temető területén. A Paksi Városi Múzeum idei feltárása nem hozott „szenzációs” leleteket, viszont a szakma számára rendkívül hasznos volt – mondja Szabó Antal, a múzeum régésze, értékelve az idei tervásatást.

Felidézve a feltárás eddigi történetét elmondta, hogy az egykori temetőre a római kori katonai erőddel szemben lévő dombon találtak rá, a területen 2009 óta végez tervásatásokat a Paksi Városi Múzeum, az eddigi kutatások során közel százhúsz sírt bontottak ki, közöttük három igazán különlegeset: két eltérő típusú sírkamrát, illetve egy kriptát. Bár a nyughelyek többségét az idők folyamán kirabolták, még a csontokat is elbolygatták, ad leleteket az egykori sírkert, csak tavaly előkerült többek között egy övcsat, egy övdísz, nyaklánc és fülbevaló, valamint egy kislány sírjában egy kis csengő, ami a fiatal lányok nyakában függött. Szabó Antal kiemelte, hogy Lussonium olyan régészeti örökség, amely kiemelt figyelmet érdemel, hiszen várhatóan a magyarországi római kori határvonalból, a Limes-ből világörökségi helyszín lesz.

– Amikor el kellett dönteni, hogy az évtizedek óta kutatott erőd területén folytatjuk a munkát, vagy a római kori temetőben ásatunk, dr. Váradiné Péterfi Zsuzsanna igazgatóval az utóbbi mellett döntöttünk, egyrészt mert így talán többet megtudhatunk a lakosság hétköznapi életéről, másrészt igazgató asszonynak figyelembe kellett venni, hogy a múzeum éves költségvetése csupán egy kis ásatást bír el – magyarázta Szabó Antal, hogy 2009-től miért az egykori temetőt kutatják.

Tavaly meg tudták határozni a temető kelet – nyugati kiterjedését, az észak – déliről viszont csak sejtések vannak. Az idei tervásatáson emiatt is az eddigieknél kicsit délebbre nyitottak új feltárási szakaszt, de főként az adta a helyszínválasztást, hogy ott a felszínen sok kora római időszakra jellemző leletanyagot, illetve égett csontokat találtak.

– A római korszakban kétféle temetkezési forma volt. Kezdetben elhamvasztották a halottaikat, később viszont már nem. Ennek miértje kicsit bonyolult, de nagyon leegyszerűsítve a dolgot, úgy tartották, hogy nem elsősorban a test a fontos, hanem az ember szellemi öröksége, ezért is voltak a temetők a városokból kivezető utak mentén, mert ott megkapták a holtak a tiszteletet és emlékezést az arra járóktól. Aztán a második század végétől a keleti kultuszok hatására is (pl.: Ízisz – Ozírisz kultusz, Mithras misztérium – vallása, stb.), de ide sorolható maga a kereszténység terjedése is, változott a római hitvilág. Ekkor már kiemelt szerepet játszott a test, amibe majd visszatérhetnek a feltámadáskor, ezzel pedig egyre inkább elterjedt a csontvázas temetés. A lussoniumi temetőben eddig csak csontvázas sírokat leltünk a késő római korból, azaz a 4. és 5. századból, ezért most kíváncsiak voltunk, vannak-e itt hamvasztásos sírok is – magyarázta Szabó Antal.

A több hetet felölelő munka során találtak ilyen nyughelyeket. – A hamvasztásos temetés kétféleképpen zajlott a római korban. Az egyik, hogy az elhunyt testét a ravatalról a máglyához vitték, ha tehetős volt privát máglyán hamvasztották el, ha nem, akkor pedig a központi égetőhelyen, latin nevén az ustrinumon. Ha privát hamvasztás volt, azt is két módon végezhették, vagy felépítették a máglyát, majd a hamvakat összegyűjtötték a földfelszínről és egy urnában temették el, vagy megásták a sírt, és fölé építették a máglyát, így a hamvak belehullottak. Utóbbi az úgynevezett szórthamvas temetkezés. Úgy tűnik, ilyen hamvasztásos sírt kettőt találtak, egy harmadik meghatározásán még dolgozni kell, ez egy kör alakú sír, ám urnás temetéshez túl nagy méretű – mondta Szabó Antal. A tárgyi leletek között van egy csonthajtű és viszonylag sok – az első és a második századra jellemző – kerámiatöredék. A hamvasztásos sírok mellett további három nyughelyet tártak fel, közöttük egy gyermeksírt a csontvázas temetkezések idejéből. Utóbbi ritka módon teljesen bolygatatlan volt, így megmaradt a 3-7 éves kislány csontvázának nagy része, illetve a vele együtt eltemetett tárgyak, mint pl. a nyaklánca, a révész bérének szánt pénzérmék, és a ruháját díszítő gyöngyök. – A feltárt sírok – még ha üresek is –, a csontmaradványokkal, tárgyi leletekkel együtt mind „mesélnek”, így a szakemberek ezek által sokkal többet megtudhatnak az egykori római település lakosságának mindennapjairól, demográfiájáról, mint az erőd feltárása során, amely inkább csak a katonaságról ad információt – emelte ki Szabó Antal, hozzátéve, jövőre folytatják a római temető kutatását.