Hárfás Zsolt: ellátásbiztonsági kockázatot hordoz a rendkívül magas importarány
Hazánk már hosszú évek óta egyre növekvő mértékben támaszkodik az importra, amelynek részaránya a 2009. évi 13 százalékról 2017-re az összes fogyasztást tekintve mintegy 30 százalékra növekedett. Emellett évről évre nő a hazai fogyasztás is. Ez a rendkívül magas importarány ellátásbiztonsági, sőt nemzetbiztonsági kockázatot is hordoz, hiszen nem tudhatjuk, hogy a megfelelő mennyiségű import villamos energia meddig és milyen áron áll rendelkezésre. Különösen azért nem, mert 2030-ig az európai erőmű-park egy része ki fog esni a villamosenergia-termelésből – hangsúlyozta Hárfás Zsolt energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök előadásában Budapesten.
A nagy import részarányt intő jelnek tekinthetjük. Egyáltalán nem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon és nem hagyatkozhatunk arra, hogy a most rendelkezésre álló importlehetőség 5-10-15 év múlva is rendelkezésre fog állni. Főleg azért, mert más megfogalmazásban az import fenntartása és növelése egyfajta „bújtatott privatizációnak” is tekinthető, hiszen a hazai villamosenergia-ellátásunk nagyrészt külföldi érdekektől függhetne. Ezzel szemben hazánknak alapvető érdeke az, hogy a fogyasztásunkhoz szükséges villamos energiát döntően hazai erőművek termeljék meg.
Hazánk már hosszú évek óta köztudott kihívásokkal is szembesül. Erre hívja fel a figyelmet a hazai rendszerirányító, a MAVIR legutóbbi tanulmánya, melynek optimista változata szerint 2032-ig akár – befektetői környezettől függően – 9500 MW új erőművi kapacitás létesülhet hazánkban. Reálisan ebből 7000 MW épülhet meg. Alapvetően tehát nem az a kérdés, hogy szükség van-e Paks II. 2400 MW kapacitására vagy sem, hiszen erre már az Európai Unió is áldását adta. Az igazán nagy kérdés az, hogy hazánkban a két új, VVER-1200 típusú blokk kapacitásán kívül a maradék több ezer megawatt új kapacitást milyen összetételben és milyen forrásból lehet megépíteni?
Hárfás Zsolt előadásában az is kiemelte, hogy 2014. január 14-én történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, hiszen Magyarország és az Oroszországi Föderáció megállapodott a békés célú nukleáris energia felhasználása terén az együttműködés folytatásáról, azaz a paksi telephelyen két új, orosz 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokk építéséről. Azóta többször felmerül az a kérdés, hogy hazánk milyen megfontolások alapján, miért éppen ezt az orosz blokktípust választotta? Magyarország nemzeti érdekek és szempontok alapján hozta meg a döntését. A technológia szállítójaként egy olyan céget választott, amely versenyképes áron a legszigorúbb nukleáris követelményeknek is megfelelő blokkokat tud építeni, meggyőző atomerőmű építési referenciákkal rendelkezik és akár képes finanszírozást is biztosítani, illetve biztosítja a hazai cégek minél nagyobb arányú részvételét a beruházásban. Éppen ezért a Paks II. projekt követendő példa lehet más ország számára is.
A Paks II. projekt az elmúlt években 6 uniós zöld lámpát kapott. Ezek pedig egyértelműen azt jelentik, hogy Magyarország kormányának felelős és szuverén döntése a két új orosz blokk megépítésével kapcsolatban szakmailag helyes és indokolt, valamint az európai jognak és jövőképnek is megfelelő döntés volt.
Idén októberben az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC az évtized alighanem legfontosabb jelentését publikálta. A testület leszögezte, hogy az atomenergia nélkül nem lehet eredményes a klímaváltozás elleni küzdelem, azaz e technológia növekvő mértékű alkalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elérhetővé váljanak a globális kibocsátás-csökkentési célok.
Jelenleg egy új nukleáris reneszánsz részesei vagyunk. Aktuális adatok szerint a világon 454 blokk üzemel, 17 országban 54 épül, a jövőben pedig további közel 500 (!) új blokk építése várható, amelyekből 170-180 a „sereghajtó” Kínában épülhet meg. Idén csak Kínában 7 új blokk kezdte meg a működését vagy kapcsolódott a hálózatra. Legutóbb, október 27-én az orosz, VVER-1000 típusú Tianwan-4 blokkot is hálózatra kapcsolták, és ezzel a globális atomenergetika történelmi pillanathoz érkezett. A világ atomerőművi blokkjainak a beépített nettó kapacitása ugyanis első alkalommal lépte túl a lélektani 400 000 MW-os értéket.
Az atomerőművek hódítása pedig tovább folytatódik. Az elmúlt időszakban számos hír jelent meg új atomerőmű építésekkel kapcsolatban. India is komoly fejlesztéseket hajt végre – Oroszországgal októberben újabb hat, 3+ generációs blokk építéséről állapodott meg. Üzbegisztánban is kezdetét vette az első atomerőmű-projekt, amelynek keretében a Pakson megvalósuló blokkokhoz hasonló, 2 darab VVER-1200 típusú blokk fog megépülni. Ausztrália miniszterelnöke nemrégiben azt nyilatkozta, hogy elege van a „hitvitából”. Ha az elemzések igazolni fogják Ausztráliában az új atomerőművek gazdaságosságát, akkor megfontolják az atomerőmű-építési tilalom feloldását az országban. Lengyelország szintén új atomerőművet kíván építeni.
Jövőre pedig újabb 13 új blokk kezdheti meg működését világszerte. Ezek közül az egyik a fehérorosz Belorusz Atomerőmű első – a két új paksi, VVER-1200 típusú blokkhoz hasonló – egysége lesz.
Hárfás Zsolt a németországi energetikai helyzettel kapcsolatban kiemelte, hogy 2011-ben Németország politikai döntést hozott az atomerőművek fokozatos leállításával, valamint a megújuló energiaforrások, különösen a nap- és szélerőművek nagyarányú fejlesztéséről. Ez utóbbi időjárásfüggő megújulók tekintetében ez azt jelentette, hogy a német rendszerbe beépített 2011. évi 54 GW kapacitásuk 2017 végére 99 GW-ra emelkedett, idén novemberben pedig már elérte a 104,6 GW értéket is.
A következmények között van, hogy Németországban településeket, sőt templomokat is rombolnak a német atomerőművek bezárására hozott politikai döntés és a megújuló energiaforrások támogatásának közvetett következményeként. Az atomerőművek villamosenergia-termelésből való kivezetése és a megújulók egyre nagyobb térnyerése miatt a német rendszerben továbbra is nélkülözhetetlenek a folyamatos villamosenergia-termelésre képes szénerőművek is, amelyek üzemeltetéséhez roppant nagy mennyiségű szénre is szükség van. Németország idén januárban egyszerűen ledózerolták az Immerath település St. Lambertus neoromán templomát, hogy a helyén szénbányát nyissanak. Idén szeptemberben pedig a német rohamrendőrök fizikai erőszakkal távolították el azokat az aktivistákat, akik egy szénbánya terjeszkedését próbálták megakadályozni egy 12 000 éves erdő védelmében.
A továbbra is nagymértékű német szén- és gázerőművi részarány miatt nem lehet elérni a 2020-ig megfogalmazott 40 százalékos kibocsátás-csökkentési célt! 2017-ben a német szén-dioxid-kibocsátás 906 millió tonna volt, ami csak 1, azaz egymillió tonnával volt kevesebb, mint a 2009. évi kibocsátás. Csak, hogy egyértelmű legyen: a közel ötszörös megújulós kapacitás ellenére 8 év alatt csupán 1 millió tonnával csökkent a kibocsátás, miközben 2020-ig a kitűzött 40 százalékos csökkenés eléréséhez 2 év alatt további 155 millió tonnával kellene csökkenteni a kibocsátást. Ez lehetetlen, esély sincs a 2020-as német klímacél teljesülésére! Ezt nehezen, de már beismerték a német politikusok is. Megállapodtak abban, hogy a cél elérésének határidejét későbbi időpontra halasztják.
Hárfás Zsolt a német nap- és szélerőművek időjárás-függőségét egy szemléletes példával mutatta be: 2018 augusztusában a bezárásra ítélt atomerőművek több villamos energiát termeltek, mint külön-külön a nap- vagy a szélerőművek. Mindezt úgy, hogy az atomerőművek 9500 MW beépített teljesítménnyel rendelkeznek, míg a naperőművek ötször annyival – 44 500 MW-tal, a szélerőművek pedig 59 000 MW-tal. Augusztusban a német atomerőműveknek 92, a naperőműveknek 17, a szélerőműveknek pedig csak 14,3 százalékos átlagos teljesítmény-kihasználással termeltek. Hiába tehát az óriási beépített kapacitás, az számít, hogy mennyi áramot tud valóban megtermelni az adott villamosenergia-termelési mód.
Az évről évre emelkedő német nap- és szélerőművi kapacitások emelkedő villamosenergia-árakat is eredményeznek, azaz e két időjárásfüggő megújuló nagyarányú térnyerése és a háztartási villamosenergia-árak növekedése között egyértelmű a kapcsolat. Németország csak az idén közel 28 milliárd euróval támogatja a megújulókat. Ez az összeg 2010-2017 között 176 milliárd euró volt! A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal idén szeptemberre vonatkozó ár-összehasonlítása szerint Berlinben már 30,48 eurócent (98,8 Ft/kWh), Budapesten viszont csak 11,62 eurócent (37,6 Ft/kWh) volt a lakossági átlagos villamosenergia-ár.