Gondolatok a magyar kultúra napjára

„Verj bilincsbe egy népet, / vedd el ruhájukat, / tömd be szájukat, / még mindig szabad marad. / Vedd el munkájukat, / az útlevelüket, / az asztalt, amiről esznek, / az ágyat amelyben / alszanak, még mindig gazdagok. / Egy nép akkor válik szegénnyé és rabbá, / amikor ősei nyelvétől / fosztják meg: / akkor mindörökre elvész.”

Ignazio Buttitta szicíliai költő gondolataival nyitotta ünnepi beszédét Bana János alpolgármester a magyar kultúra napja alkalmából tartott városi ünnepségen a Csengey Dénes Kulturális Központban. – A vers ráébreszt arra, hogy mi, magyarok nemcsak gazdagok, de mérhetetlenül erősek is vagyunk. Hiszen az elmúlt évszázadok viharai közepette számtalanszor veszíthettük volna el nyelvünket, identitásunkat, mindazt, ami bennünket mindörökre magyarrá tesz. Mert a kultúra alapvetően gyökeret ad az ember számára. Rámutat történelmünkre, apáink értékeire, küzdelmeire, a megélt életre. De a kultúra rámutat értékeinkre is. Arra a lelki szellemi kincsre, amit magyarként egészen sajátosan hordozunk önmagunkban. Minden kulturális alkotás szól az önmagát túlszárnyalni akaró emberről, a tehetségről, az élethez való személyes hozzáállásról, az önkifejezésről és az értékteremtésről. Vagyis a kultúra maga az értékes ember – fogalmazott.

Arról is beszélt, hogy a mai ünnep vágya 1989-ben fogalmazódott meg. Harminc éve, a rendszerváltás hajnalán valósult meg a gondolat, hogy emléknappal is hozzuk évről évre a jelenbe az elmúlt ezer év magyar kultúráját.  – Az ilyen sorsfordító időszakokban megjelennek, és felemelik szavukat a nemzet értékeit féltő emberek. A mai ünnep három évtizede felkiáltójel, hogy őrizzük a Kárpát-medencei összmagyarság kulturális értékeit. Mindazt a kincset, amit az irodalom, a nyelv, a képzőművészet vagy éppen a zene területén megteremtettek őseink. Különösen is nagy szükség van erre egy rohamléptekben digitalizálódó és multikulturálissá váló Európában. Muszáj példát vennünk értékőrző őseinkről és a határainkon túl élő magyarokról is, akik a legnehezebb időkben és elnyomásban is kiálltak a magyar kultúra mellett – húzta alá Bana János.

Kiemelte, ezért is örömteli, hogy Pakson különösen gazdag a kulturális élet és igen színes a kulturális nevelés: az óvodákban és iskolákban folyamatos a magyar kultúra kincseinek megismertetése, élményszerű őrzése; városunkban kimagasló színvonalat képvisel a zenei és táncoktatás, a képzőművészeti lehetőségek széles tárháza; nagyon fontos hivatást végez a Csengey Dénes Kulturális Központ, vagy éppen a városi könyvtár.

– Szeretném megköszönni mindenkinek a munkáját, aki szolgálatával, elköteleződésével azért fáradozik mindennap itt Pakson, hogy a magyar kultúra éljen, erősödjön és fennmaradjon gyermekeink és unokáink számára is – mondta az alpolgármester, aki Sebő Ferenc Kossuth-díjas népzenekutató gondolataival zárta beszédét, miszerint: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink és velük együtt kultúránk csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”

Az ünnepi beszédet követően Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó Sinka ének című estje következett.

(A felvezető képen a Himnusz kézirata. Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára)