Az eltűnt városkép nyomában

Régen élénk piaci és pezsgő kereskedelmi élet zajlott a Szent István téren, ami egészen a XX. század közepéig magán viselte ezt az 1800-as években megalapozott jelleget. Kétségtelen, hogy ennek a pezsgésnek és forgalomnak a megteremtői és fenntartói a főutcán megtelepedett zsidók voltak, miként a község első hitelintézeteinek, ipari üzemeinek felállítása is az ő érdemük volt. Múlt századi miliőt sugárzó kereskedelmi üzletsoraik egészen az 1970-es évekig háborítatlanul meghatározták a paksi utcaképet. Egykor a Bazársor mellett csatlakozott a főutcára az Attila utca. Ma már csak egy járda és lépcsősor emlékeztet a parkban az Attila utca megszűnt szakaszára. Itt volt az úgynevezett Csibe köz, a régi piac idejében itt árusították a baromfikat. Ennek sarkán állt a Gebhardt orvos család háza, melyet képeslap is megörökített, ám építészeti védettséget ez sem szerzett az épületnek. Ugyancsak itt állt Rosenbaum Ignácz könyv-, papír- és írószerkereskedése, a századfordulótól a család deportálásáig megannyi szép paksi képeslapsorozat kiadója. A Bajcsy-Zsilinszky utcai torkolat vezetett fel az innen pár méterre, a Sas utca frontján álló, Szilasi (Stiener) Ádám mészáros üzemeltette hús- és hentesüzlethez (ma villamossági bolt van a helyén). Boltok, újságosbódé, padok a képen – mind azt jelzik, hogy a bontások előtt is forgalmas közösségi tér volt a történelmi városmag. A paksi köznyelvben ezt a környéket értették rajta nagyszüleink, amikor otthon azt mondták: Elmentem befele.

dr. Hanol János