Jó napot, mi újság? – Honti Gabriella

Meleg márciusi délután van. A szél fúj kicsit, néhány fa levélbontásra készül. Miközben várakozom, nézem az eget, követem néhány száraz ág mozgását, gondolkodom, hogyan kezdjem majd a beszélgetést Honti Gabriellával, az RHK Kft. kommunikációs vezetőjével. És amikor megérkezik, a tekintete, a mosolya, az egész lénye behoz az irodámba egy darabnyi márciusi délutánt, annak minden kedvességét. Zökkenő nélkül kezdünk beszélgetni gyerekkorról, tanulásról – a tanítókról –, a bejárt utakról, a szakmáról és a hozzá tartozó feladatokról, a kötelességtudatról, célokról, akarásról és szorgalomról.
Honti Gabriella tősgyökeres paksi, elragadtatással beszél az általános iskolás éveiről, a IV. számú Általános Iskola névadásáról. A természettudományok iránt érdeklődő kislány Bernáth Lajosné tanító néni, akkori igazgató segítségével vesz részt a Herman Ottó tanulmányi versenyeken, kiváló eredménnyel. S emlékei szerint a polihisztor természettudós neve e verseny okán került a választhatók közé, s kapta a legtöbb szavazatot az iskola tanulóitól, s így lett az intézmény neve Herman Ottó Általános Iskola. Meleg szívvel említi még Leveles Kati nénit és Cselenkó Kati nénit, valamint Vincze Zita tanárnőt. Gabi meggyőződése, hogy a jó időben történő találkozások akkor határozzák meg igazán az ember életét, ha képes észrevenni, hogy abban a pillanatban neki üzen az élet. Valami igazán emberit és hasznosat, ami neki szól.
A kamasz Szekszárdon, a Garay gimnáziumban kezdi meg középiskolai tanulmányait. Továbbra is a természettudományok érdeklik, legfőképpen a földtan.
Gabi szorgalmasan tanul, közben gyorsabban felnőtt lesz, mint kortársai: elveszíti a nagymamáját, kettesben marad a nagypapával. Érdekes vállalásba kezd. Hogy tökéletesítse helyesírását, Agatha Christie regényeket másol egy füzetbe, s közben irodalmi érdeklődése is élénkül. De végül marad a korábbi szellemi elköteleződése: a szegedi Juhász Gyula főiskolán biológia–környezetvédelem szakos diplomát szerez. 2006-ban kerül vissza szülővárosába, ahol rövid ideig a Deák iskolában napközis tanár, majd egy gyors váltással orvoslátogatónak áll, ahol a szakmai felkészülés kommunikációs és szituációs gyakorlatokból áll, természetesen a marketing- és termékismeret elsajátítása mellett. Járja a Tolna megyei, számára kijelölt orvosi rendelőket és gyógyszertárakat – nagyon szereti a munkáját. Amikor közel két éve utazik, s már úgy érzi, kezd belefáradni az állandó jövés-menésbe, találkozik egy álláshirdetéssel, mely szerint a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. tájékoztatási munkatársat keres. Három-négy éven keresztül határozott idejű munkavállaló lesz az RHK Kft.-nél, majd harmincegy éves korában nevezik ki kommunikációs vezetővé.
Gabi olyan dolgokról mesél, amiről csak ritkán tudunk vagy akarunk beszélni. Hogy az élethez nem elég a szerencse, észre is kell venni azt a szerencsés pillanatot, ami kedvező irányt adhat egy embernek. És még ez sem elég. Ahogy fogalmaz: arccal a feladat felé kell fordulni, motiváltnak kell lenni és képesnek a tanulásra a legjobb, legmegfelelőbb tudás érdekében. Sokan vélekednek úgy, hogy a kommunikációs szakma könnyen ellátható feladat. Aki ezzel a területtel foglalkozik, tudja, hogy a jó kapcsolat és munkakapcsolat kialakítása – az RHK Kft. esetében – a lakossággal és a munkatársakkal, az emberek tájékoztatása, az iskolai előadások előkészítése, a nukleáris ipar társadalmi elfogadottságának erősítése az ország különböző pontjain, a radioaktív hulladékokról és kiégett üzemanyagról való hiteles tájékoztatás komoly felkészülést és szakmai tudást igényel. Gabi – ahogy mondja, belső igénye késztette rá – elvégezte a pécsi egyetem kommunikációs szakát, hogy az elkötelezettség mellett tudja és ismerje a szakma szabályait. De a szakmai tudás mellé szorgalom, akarás és alázat is szükséges – és nem utolsósorban olyan személyiség, aki képes az üzeneteket kiegyensúlyozottan megfogalmazni és átadni.
Érdekes életpálya. Gabi hátországnak nevezi a beszélgetés alatt a családot, a társat, akik mindig mellette állnak, segítik őt. Sokat dolgozik, talán csak futás közben pihen. Vallja, hogy a boldogság minden emberben ott lapul egy kis szelencében. Az az ember boldog, aki annak tud örülni, ami van, amije van. Hogy munka nélkül nincs eredmény, s hogy csak akarással, szorgalommal lehet teljesítményt elérni. Ezek nem spórolhatók meg az életben. S hogy mindig szükség van célokra, nem csupán a munka során. Meglepődöm, amikor a beszélgetés végén elmeséli, hogy húsvétkor maratonit készül futni Görögországban.
Igen, gondolom magamban elköszönés közben, mindenkinek arra van ideje, amire szánja. Döntés kérdése. Akarás kérdése. Gabi az egyik legjobb példa erre.

Tell Edit