Az eltűnt városkép nyomában

Váci Mihály utcai társasházak: A tanácsi vezetés felismerte, hogy a mezővárosi rangját 1871-ben elvesztő nagyközséget elő kell készíteni a várossá alakuláshoz. Ennek központi elemei a közművesítés, utak, járdák, terek építése, valamint a lakás- és intézményhálózat fejlesztése. 1945 és 1970 között nem sokat változott a nagyközség utcaképe, mivel évente mindössze két-három új lakás épült, és a főutcán kívül nem sok szilárd burkolatú utca volt a településen. Így a lakótelepi tervezéssel párhuzamosan elkészült Paks rendezési terve, amelyben megfogalmazódott, hogy a régi történelmi városközpont már kevésbé alkalmas funkciójának betöltésére. Itt csak nagy költséggel lehetett volna épületeket bővíteni vagy újakat építeni. Kedvezőbb megoldásnak tűnt, hogy itt inkább a kereskedelmet fejlesszék és az új közigazgatási, kulturális központ helyét délebbre jelöljék ki, mivel a község súlypontja a konzervgyár bővítése okán már korábban délebbre tolódott. 1975-1976-ra létrejött a Kishegyen az atomlakótelep, és lent, a központban is elindult a változás. A rendezési tervben az új városközpont helyét a Dózsa György út, a Rosthy utca, a Hajnal utca és a Rákóczi utca által határolt négyszögben jelölték ki. A tervekben a nagyközség főutcájára néz a Rosthy utca sarkán felépülő új pártszékház, valamint a járási és nagyközségi tanácsház. A terület nyugati felét teljes egészében többszintes lakóházak – állami bérházak és társasházak – számára jelölték ki. A képen is ezt látjuk, épülnek a Váci Mihály utcai társasházak. Az SZTK mögött épülő tizenhat lakásos OTP-házat 1974-ben, a mellette épülő húszlakásos garzonházat 1975-ben adták át. A Hajnal utcai szövetkezeti társasházakat 1977-1978-ban építette a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet. A városban folyó tömeges lakásépítések az 1980-as évek elejére befejeződtek.

dr. Hanol János