Sipos József emlékére fociztak

Tizennyolcadszor vendégszerepelt a Paksi Öregfiúk labdarúgócsapat a spanyolországi Roses-ben szervezett pünkösdi tornán. Ezúttal is kupával tért haza a társaság, miután német és ukrán ellenfelét is legyőzte. A sikernek azonban Sipos József, a csapat vezetője sajnos már nem lehetett a részese. Őrá is emlékezik ezzel az összegzéssel Izsák Lajos.

Hogyan is kezdődött? Valamikor 1997 tavaszán Sipos József, a Paksi Öregfiúk labdarúgócsapat vezetőjének kezébe került Szendrei Józseftől, a Wittenberg egykori játékosától egy prospektus, amely focitornára invitált a spanyol tengerpartra. Az „öreg” összeszedte csapatát, az akkor zömmel 40-es éveiben járó Somodit, Porgát, Bagót, Kővárit és társait, és 40 fős társasággal fejest ugrott az ismeretlenbe. Ami azonban a csapatra várt, az maga volt a csoda. Roses, az akkor épp fejlődésnek indult egykori halászfalu csodás, homokos tengerpartjával, a német precizitással megszervezett Copa de Roses torna a látványos megnyitóval, és persze a sok csapat az öreg kontinens minden szegletéből. Mindez gyönyörű időjárással, napsütéssel körítve. Az élmény leírhatatlan. És az első, emlékezetes túrát követte még tizenhét, s útközben az öregfiúk bejárták Európát, Rómától Párizsig. Jártunk Münchenben, megszálltunk a Regattán, végigjártuk Svájcot Zürichtől a Genfi-tóig, voltunk Liechtensteinben, megcsodáltuk Ausztria ékszerdobozát, Hallstattot. Eljutottunk a Garda-tóhoz, láttuk a milánói Scalát, a San Sirót, a pisai ferde tornyot, megcsodáltuk Firenzét, Pármát, Genovát, végigjártuk a francia tengerpartot, a Côte d’Azur-t, Nizzát, Marseille-t, Avignont. És persze a kötelező megálló, a mesés Monte-Carlo. Mind-mind megannyi felejthetetlen élmény annak a 200-250 játékosnak, feleségnek, gyereknek, akik az évek során részesei lehettek a Copa de Roses túráknak. És persze a roses-i élmények… Az első San Miguel sör a szomszédos kereskedelmi egységben, a bodegák borízű, mámoros világa, hajókirándulás és sangria-parti a francia határig és vissza, flamenco-est egy alig ismert magyar sztártáncos párral, kisvonatos városnézés, hajókázás Empuriabravában, kirándulás Cadaqués-ba, Salvador Dali rezidenciájához, Barcelona a Tibidaboval, a Montjuïc-kal, Barca-meccs a Camp Nou-ban és zenés, táncos est a hotel teraszán. No meg a sok-sok meccs a helyi és környékbeli stadionokban mindenféle nemzetek csapataival, ukránokkal, spanyolokkal, franciákkal, németekkel, marokkóiakkal. Közben persze nyertünk jónéhány kupát is, többnyire a legnagyobbat. Eleinte hatalmas presztízscsatákat vívtunk riválisainkkal a minél jobb eredményért, s bár a foci az utóbbi években kissé másodlagossá vált, azért a túrák még így is ezer élményt adtak mindannyiunknak. Így volt ez idén júniusban is, a tizennyolcadik úton. A kedves emlékek tára tovább bővült, és ismét egy, a legjobb csapatnak járó kupa kerülhetett az egykori csapatvezető, Sipos József otthonában őrzött gyűjteménybe.