Egy bajnokság története a bajnok szemszögéből

Az idén rendhagyó módon – a balatoni versenydömping miatt – nem szeptemberben lesz, hanem júniusban rendezték meg a Koloska Regatta Dolfin Országos Bajnokságot Balatonfüreden, a Koloska kikötőben, az ASE VSC és a VISE rendezésében, a Magyar Vitorlás Szövetség (MVSZ) égisze alatt. Az Atomerőmű SE vitorlás szakcsoportjától érkezett az összefoglaló.

Az időpontváltás finoman szólva sem volt szerencsés, hiszen a verseny hetén volt az iskolákban az utolsó tanítási hét, évzárók, ballagások, ami a nevezett csapatok létszámán megmutatkozott. Szerencsére azért nyolc osztálybeli hajó nevezése befutott, ami elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a hajóosztály az MVSZ versenyrendelkezéseiben foglaltaknak megfeleljen, és kedvező időjárási feltételek – ezáltal a minimálisan előírt futamszám (4) megléte – esetén, az utolsó napon magyar bajnokot lehessen hirdetni. A bajnokság kilenc futamra volt kiírva, ún. up and down pályán, amire négy versenynap állt rendelkezésre.

Az első napon a nevezés és a hajók felkészítése zajlott. Előzetesen egyszerűnek tűnt a képlet: a hét D28 hajót technikailag, és az őket megvitorlázó kormányosok és legénységek egységét taktikailag úgy csatasorba állítani, hogy a regnáló bajnokot és nem mellesleg a mezőny egyetlen D26-os hajóját, a Seres Péter kormányozta Supppy-t legyőzni.

Felmerülhet a kérdés, hogy mit kell egy hajón ilyenkor felkészíteni. Az ASE VSC hajóflottája és benne a bajnoki címvédő hajó is az év nagy részében a túravitorlázók igényei szerint van felszerelve és beállítva. Persze versenyezni így is lehetne velük, de nem árt egy kis tuningolás a verseny előtt. Mi lecseréltük a túravitorlákat a versenygarnitúrára, bekötöttük a hátszélvitorla köteleit, átnéztük az álló és mozgó kötélzetet, a csavarokat, a stifteket, a rögzítőgyűrűket, kicseréltük a nagyvitorla behúzókötelét, és a nap fénypontjaként a legénység egyik tagját feljuttattuk a 10,7 m magas árbóc csúcsára, hogy az ott lévő széljelzőt kiszabadítsa egy remekbe szabott pókháló ölelő szálaiból.

A másnapi megnyitó közben aggódva tekintettünk a vízre, mert a gyengén fújó keleti szél a sokéves tapasztalat alapján nem sok jóval kecsegtetett az első futam rajtját illetően. Klímaváltozás ide vagy oda, a balatoni szél ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, az előzetes várakozásoknak megfelelően leállt, így nem volt értelme vízre szállni. A meteorológiai előrejelzés kánikulát ígért a hétre, ami már ezen a napon is tetten érhető volt, így a rendezők és a versenyzők is az árnyékba húzódva várták az időjárás szélre vonatkozó körülményeinek a javulását. Végül délután négy órakor a versenyvezető úgy döntött, hogy nincs értelme tovább várni, ezen a napon már nem lesz futam, és a versenyzőkkel egyetértésben a másnapi rajtot előrehozta 9 órára. Ahogy az már lenni szokott, a döntést követően nem sokkal fodrozódni kezdett a víz, és a késő délutáni órákban kellemes szél lengedezett, amit a két legfiatalabb átlagéletkorú egység ki is használt, és kifutott a vízre egy kis önfeledt vitorlázásra. Az estét a tűzrakónál kellemes vacsorával fejezte be a társaság.

A következő napon gyenge, de azért kellő erősségű szél fogadta a mezőnyt, így nem volt akadálya annak, hogy a végre megkezdődhessen a küzdelem a végső győzelemért. Az első futamban a címvédő Supppy rajt-cél győzelmet aratott, az előzetesen két potenciálisan legerősebb kihívónak vélt, Natita és bySoul előtt. A második futamban a kreuz bójához a Gyöngyszem ért fel elsőnek, de aztán a hátszeles szakaszban a Supppy ellenmondást nem tűrően átvette a vezetést, melyet a célig meg is tartott. Másodiknak a Rozália, harmadiknak a Gyöngyszem futott be. A versenyvezető egy harmadik futamot is útjára indított, de az első szakasz után a szél annyira elfordult és legyengült, hogy nem lehetett más döntés, mint a futam érvénytelenítése. Bár ebben a futamban is elöl haladtunk, el kellett ismernünk, hogy jó döntés született. Összességében elégedetten mentünk ki a partra, hiszen egyértelműsítettük a kihívók felé, hogy ennél több kell a részükről, ha le akarnak taszítani a trónról.

A folytatásban ismét 9 órai rajtot vezényelt a versenyvezető. A nap folyamán 3 érvényes futamot sikerült a mezőnynek abszolválnia, ami egyúttal azt is jelentette, hogy az utolsó naptól függetlenül már érvényes a bajnokság, és lehet bajnokot avatni. Az aznapi első – összességében a harmadik – futamban a rajtnál a Natita elment a pálya jobb oldalára, míg a Supppy az eddig bevált taktikát követve a lébójánál rajtolt, és a bal oldalon haladt. A jobb oldal ezúttal jobban fizetett, a Natita végig vezetve behúzta ezt a futamgyőzelmet. Mi mindent megtettünk, hogy utolérjük őket, de reális esélyünk nem volt az előzésre, a harmadik helyre az Accenture futott be. A negyedik futamban aztán ismét magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és viszonylag simán nyertünk, a második bySoul és a harmadik Natita előtt. Egy kicsit talán túlságosan is megnyugodtunk az eddigi eredmények alapján, és talán ennek is betudható, hogy az ötödik futamban minden eddiginél nehezebb szituációba kerültünk. Csak az ötödik helyen vettük a kreuz bóját. A hátszeles szakaszra fordulva aztán kihasználtuk a mezőny többi tagjához viszonyítva gyorsabb vitorlakezelésünket, és villámgyorsan kilobbantottuk a piros-fehér-zöld színben pompázó hátszélvitorlát, majd gyors helyzetértékelés után, a többiektől eltérően, a víz felé nyitottunk, amivel aztán sikerült is az élre vitorlázni. Ez a célig már nem is változott, és az első három hajó befutási sorrendje megegyezett az előző futaméval.

Az utolsó napon 10 órakor indult a verseny. Úgy álltunk fel a rajthoz, hogy amennyiben sikerül ezt a futamot is győzelemmel befejezni, akkor a végelszámolásban már biztosan az élen végzünk. Ennek szellemében koncentráltan, és az eddigi futamok alapján kellő magabiztossággal haladtunk át a rajtvonalon. A kreuz bójához közelítve az e héten eddig megszokott gyenge szél beerősödött és nekünk kedvező irányba egy kicsit el is fordult, ami azt eredményezte, hogy tisztán elsőnek vettük a bóját, és a hátszeles szakaszban elértük a verseny alatti csúcssebességünket, a műszer időnként 7 csomó feletti sebességet is mutatott, az addigi 2-4-hez képest. A viszonylag erős szél a hátszeles befutóban a mezőny nagy részének gondot is okozott. Végül komolyabb havaria nélkül mindenki célba ért, másodiknak a bySoul, harmadiknak a Gyöngyszem. Az utolsó futam előtt a második helyért komoly csata alakult ki, a Natita csak egy ponttal állt a bySoul előtt. Az utolsó elindított futamban aztán, ahogy az előzőben szinte a semmiből jött a szélerősödés, úgy itt a semmibe veszett, és a futamot a teljesen leálló szélben érvényteleníteni kellett. Ezzel be is fejeződött a bajnokság.

Hat futam alapján, sorozatban harmadszor, a Seres Péter által kormányzott Supppy lett a bajnok, a legénység tagjai: Nagy Róbert, Cser Donát, Mészáros Miklós (tartalék: Lengyel Zsófi) Második lett a Natita nevű hajó, a TVSK csapata: Nagy Tibor, Ecsedy Gábor, Csányi Gábor, Antal Péter, Pintér Nándor Ferdinánd. A dobogó harmadik fokára az Elekes Béla kormányozta bySOUL került, a TVSK csapat tagjai: Vastagh György, Simon István, Szikra Péter.

(mmyc)