Az eltűnt városkép nyomában

Elérkeztünk a sorozat záródiájához. A dr. Tarján Balázs hagyatékából előkerült diaképek utolsó darabja egy helyszíni munkafotó, hiszen az egész urbanizációs folyamat indukálója az atomerőmű építése volt. 1975- ben az atomerőmű alapozási munkái már javában zajlottak, folytak a betonozások és a vasbetonszerelések. A kép az üzemi főépület, valamint az 1. számú reaktorblokk lokalizációs tornyának aljzatbetonozása, illetve alaplemezének betonozása idején készült. Az óriás, francia Potain-daru még hiányzik a panorámából, mert csak 1976 tavaszán érkezett meg az építkezésre. Viszont már ebben az évben több századnyi honvédségi erő érkezett Paksra, hogy a beruházás munkálataiból katonáink is kivegyék a részüket. 1975. október 3-án ünnepélyesen elhelyezték a paksi atomerőmű alapkövét. Ekkor az előkészítő felvonulási munkák már két éve, az erőmű főépületének építése pedig mintegy fél éve folyamatban voltak. A hagyományoknak megfelelően a rozsdamentes urnába különféle dokumentumok, az alapítólevél, pénzérmék és az aznapi újságok kerültek. A Paksi Atomerőmű Vállalat (PAV) alapítási határozatát a nehézipari miniszter 1975. november 24-én írta alá, ennek értelmében 1976. január 1-jével megalakult a PAV, élére Szabó Benjámin kapott igazgatói kinevezést, akit 1978 novemberétől Pónya József követett a vezetői székben egészen a rendszerváltás utáni időkig.

dr. Hanol János