Cseresznyési nap – egykori cseresznyési diákok találkozója

A cseresznyési részönkormányzat kezdeményezésére és szervezésében augusztus 24-én az erdei iskola adott otthont annak a kulturális programnak és diáktalálkozónak, amelyek szerencsés módon az idén egymásba fonódtak. A településrészi részönkormányzati vezető, Kapás Zoltán az elmúlt években rangot adott a cseresznyési programoknak. Két évvel ezelőtt még külön ünnepi alkalmat jelentett az úgynevezett falunapi rendezvény és a diáktalálkozó. Idén a hagyományőrzésé volt a főszerep néptánccal, népzenével, illetve tetten érhető volt a hagyományteremtés, a két évvel ezelőtt megfogalmazott diáktalálkozó tekintetében.

A délután egy órakor kezdődött rendezvényre népes csapat gyűlt össze az egykori tanítványokból, a színpadon a Cseresznyés-puszta és az iskola múltját idéző gondolatok után Acsádi Rózsa Cseresznyéshez kötődő prózáiból hallhattak részletet a vendégek. A rendhagyó szövegek annak a belső monológnak a részei, melynek befejezéseképpen a szerző, az ősökhöz kötődő gyermek elengedni kényszerül az ősi otthont. Ezt követően Klippel János olvasta fel verseit. Ő kifejezetten a Cseresznyésben megélt múltját idézte fel – rendhagyó módon. A jelenlévők – talán mindannyian – kivételes alkalomként és pillanatként élték meg az első, s idén a második találkozót, a rendezvényen külön köszöntötték a megjelent egykori tanítókat, Arany Béláné Sári nénit és Feil Józsefné Kókány Marika nénit, aki a színpadon is szót kért, s elfogódottan köszöntötte az egykori tanítványokat. Mindeközben a bográcsokban főzték az estebédnek valót, és a konyhában egyre csak gyűltek a sütemények a tányérokon, melyeket a vendégek hoztak. Az egykori diákok belépője egy tálca sütemény volt, melynek akkor lett igazán jelentősége, amikor Szemző Angéla és népzenész barátai, valamint a Szarkaláb együttes néptáncosai után megérkezett az az erdélyi, csíksomlyói gyermektánccsoport, melynek tagjai jórészt árvaházi gyerekek, és a buszról leszállva csodaként élték meg a számukra megterített asztalt, rajta a házi süteményeket, pogácsát. Az egykori tanítványokhoz közben cseresznyésiek és paksiak is csatlakoztak, egyre nagyobb létszámú vendégsereg várta a vacsorát. Az ebédlőben a rendezvény ideje alatt a régi cseresznyési képeket lehetett megnézni és ellátni úgynevezett metaadatokkal, hogy később is azonosíthatóak legyenek a rajtuk szereplő személyek, események. Arany Béla tanító bácsira emlékezve elmondták a ma már koros tanítványok, hogy nem lehetett olyasmit kérni tőle, amit ne teljesített volna a pedagógus szolgálaton túl, hogy nem csupán a puszta tanítója, de eligazodási pont is volt a cseresznyésiek számára. Hogy nevéhez fűződik a puszta „villanyosítása”, s hogy az Arany házaspár volt az utolsó tanítópár, aki Cseresznyésben tanított. Nem maradt említés nélkül Bencze Barnabás tanár úr egykori cseresznyési könyvtára sem, illetve a megélt telek nehézségei, meg a Lehr Jankó boltja sem. Valódi, hagyományőrző nap volt a cseresznyési falunap, a hagyományos ünneplés, emlékezés egyszerre szólt a múltnak és jelennek is.

Tell E.