Szabó Péter: 1956 szellemi-lelki öröksége ma is tanít minket

– (…) A magyar népet fogságba ejtő kommunista vezetők és elvtársaik eggyel nem számoltak. Az ember végtelenül szabad és szép lelkével. Azzal, amit Szent Pál apostol így fogalmaz meg: „Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem”. Vagyis az ember képes magáról lerúgni minden béklyót, rosszat, mindazt, ami nem méltó az emberhez. És így történt ez 1956 októberében Magyarországon is. A műegyetemi ifjúság lett az a szív, mely összerántotta az ország zsibbadt tagjait. És néhány óra leforgása alatt, az erőtlen, ráncos és sebzett lelkű országból, egy fiatal, életerős lüktető közösség lett, mely bátorságból, tiszta emberségből, hazaszeretetből példát és leckét adott a közömbös nyugati világnak – mondta Szabó Péter, Paks polgármestere az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulójára szervezett városi ünnepségen tartott beszédében.

Beszélt az 1956-os sorsfordító események paksi hőseiről is. – Kolonics János és Czucor Antal vértanúsága, Tuba János paksi nemzetőrparancsnok bátorsága melyért a forradalom után tizenegy hónap börtönbüntetés járt örök példa minden paksi ifjú számára. Életük, bátorságuk, hitük minket is figyelmeztet, hogy maradjunk hűek 1956 szelleméhez, bátor bölcsességéhez. Hiszen a forradalom hősei és mártírjai egy pillanat alatt megértették, hogy most van itt az idő és a lehetőség. Ösztönösen megérezték, hogyha nem lépnek és nem dobban együtt a szívük, országunk mindörökre a közömbösség erőtlenségében marad – fogalmazott a polgármester.

– Történészek egybehangzóan azt mondják, hogy az 1956-os forradalom a világtörténelem egyik legtisztább lelkületű forradalma volt. A harcok során betört kirakatokból a forradalmárok semmit nem vittek el, nem volt fosztogatás. A sebesültek gyógyítására utcai perselyeket helyeztek ki, melyeket esténként kiürítettek, de napközben egyetlen forintot sem vitt el belőle senki – mondta Szabó Péter, hangsúlyozva: Mert ahol tiszták a célok, ott igazak az eszközök és maradandóak a gyümölcsök. – Ezért hiszem, hogy 1956 szellemi-lelki öröksége ma is tanít minket. Megtanít az összefogásra, közös céljaink elérésére, a vérrel szerzett szabadság és demokrácia megvédésére, és arra, hogy közömbös lélekkel sohasem élhetjük emberségünk valódi értékeit – húzta alá.

– Hatvanhárom évvel az 1956-os forradalom és szabadság harc után mi egy szabad világban élhetünk. Ahol sosem felejthetjük a forradalom lelkületét, a benne értünk is harcoló ezrek áldozatát. És azt sem, hogy minden jó, amit ma megélhetünk korántsem természetes. Nemzetünk, városunk, családunk jólétét, biztonságát, szabadságát, fejlődését, gyermekeink, unokáink jövőjét naponta értékelnünk és őriznünk kell. Őriznünk a forradalmár szabad, önfeláldozó, a jövőért tenni akaró, tiszta és mindig fiatal lelkével – zárta gondolatait Szabó Péter.

A Városháza előtti téren álló 1956-os emlékműnél megtartott megemlékezésen közreműködtek a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás és Petőfi Sándor iskolák diákjai, valamint a Pro Artis Wind Band fúvószenekar, vezényelt Tóth János. Az ünnepség koszorúzással zárult.

A városi megemlékezés 17 órakor a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott. Az esten átadták a Pro Urbe emlékérmet, és megtartották a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány díjkiosztóját. Ezután ünnepi műsor következett „Emeld föl fejedet büszke nép” címmel, közreműködött a Medinai Tamburazenekar és Orbán György.