Az eltűnt városkép nyomában
Az elsők között volt kapható 1899-ben Pakson, Rosenbaum Ignác Szent István téri könyvkereskedésében az a képeslap, amelyen a polgári fiúiskola látható tornaóra közben. Bár itt még kopár az udvar, később az utcaképbe nem illő téglakerítés a századfordulón kialakított szép fás kertet takart. A Deák Ferenc utca 6. számú ház volt egykor a Kornis-kúria, amelyet átalakítása után oktatási célra hasznosítottak. A Paksi Magyar Királyi Állami Polgári Fiúiskola 1893. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuját 88 beíratott első osztályos tanuló előtt. Az épületnek a mai napig iskola funkciója van a Paksi Bezerédj Általános Iskola tagépületeként. Hosszan elnyúló, széles épület, mely iskolává alakítva is impozáns.
A képeslap különlegessége, hogy egy paksi fiatal diák írta barátnőjének Siklósra, bizonyos szépreményű Fodor Emma kisasszonynak az alábbi szövegezéssel: „Kedves Emma! Kedves sorait köszönöm, melyet ezennel viszonzok. Ez a mi polgári iskolánk. Ha ismét ír, akkor Paks város látképét fogom küldeni, de igen sok újságot is. Kedves nővérét és ismerőseinket üdvözlöm, kedves szüleinek kezeit csókolom, üdvözli: Bózsing Béla polgári iskolai tanuló.” A képen odaírta, hol a tanár, alá pedig további információként: „Tornaóra alkalmával levéve. Köztük vagyok én is.” Vagyis ez a lap attól egyedi, hogy a diák, aki megírta, szerepel a képen, sőt egy fekete satírozással a hátsó sorokban bejelölte magát rajta.
Rövid sajtókutatás után kiderült, hogy édesapját, Bózsing József csendőrőrmestert két évvel korábban, 1897-ben helyezték át Siklósról Paksra. Rövid paksi diákévek után az ifj. Bózsing nevét 1901-ben már a Pécsi Napló címlapján olvashatjuk, mint a pécsi honvéd hadapródiskola első osztályos növendéke. A katonai pályára lépve érte az első világháború, amely alatt a keleti fronton apjával együtt fogságba esett, s a korabeli lapok tudósítása szerint csak 1920- ban tértek haza Szibériából ötévi hadifogság után.
Az eredeti polgári fiúiskola – bár sokan nem tudják – valójában már építészeti emlék, az eltűnt városkép része. A tetőt és az eredeti falakat 1987-re lebontották, ekkor derült ki, hogy a bennük másodlagosan felhasznált középkori kőfaragványok az egykori kalocsai székesegyházból és a paksi ferences kolostorból valók. A portikusz és a mögötte lévő kis helyiség, pince kivételével mindent elbontottak, és nagyjából hasonló formában újjáépítették, ami alapján felvethető, hogy tekinthető-e még az épület egyáltalán eredeti műemléknek, vagy már csak történeti reprodukció.
dr. Hanol János