Ferenczi Jánosné kapta a Segítő Kéz kitüntetést

Ferenczi Jánosné vehetett át Segítő Kéz kitüntetést a szociális munka napja alkalmából rendezett városi ünnepségen. A díjat –amelyet 2003-tól kétévente ítélnek oda – azok elismerésére alapította a paksi önkormányzat, akik munkájukkal hozzájárultak a város szociális és gyermekjóléti ellátásnak javításához, vagy e tevékenységük során kimagasló teljesítményt nyújtottak.

Az esten Szabó Péter polgármestert köszöntötte a meghívott vendégeket. Ahogy fogalmazott: Hiszem, hogy mindaz, amit tesznek napról napra fontosabb. Nemcsak azért, mert egy elöregedő társadalomban élünk, hanem azért is, mert a fejlett és hatalmas mértékben felgyorsult világunk egyre magányosabb lesz, ahol elengedhetetlenné válik az emberrel való törődés, legyen az gyermek, fiatal vagy idős. Az elesettek, szegények, betegek támogatása ugyanakkor széles körű társadalmi összefogást is igényel, hiszen még a legfejlettebb társadalmakban is mindig lesznek olyanok, akik akár önhibájukból, akár azon kívül anyagi és emberi támasz nélkül maradnak, időszakosan vagy életük végéig kiszolgáltatottá és rászorulóvá válnak. Az ő felkarolásuk és támogatásuk mindannyiunk közös emberi és társadalmi felelőssége marad – hangsúlyozta a polgármester.

A beszédet követően átadták a Segítő Kéz kitüntetést. Ahogy a méltatásban elhangzott, Ferenczi Jánosné a Paksi KistérségiSzociális Központ Idősek és Fogyatékosok Nappali ellátójának munkatársa. Általános ápolói és védőnői szakképesítését 1980-ban szerezte. 1988 óta dolgozik az intézményben az idősellátás területén. Korábban a házi segítségnyújtás területén, a jelzőrendszeres házigondozásban vett részt, majd az idősek nappali ellátójában vállalt feladatot. Több mint harminc évet dolgozott a szociális ágazatban az elesett, kiszolgáltatott emberekért. Pályáján a kollégák szeretete, elismerése kísérte, kedvessége, humorérzéke, optimizmusa kiváló csapatjátékossá tette, akire munkatársai és felettesei mindig számíthattak. Az utóbbi években saját érintettsége okán is –idős édesanyja gondozása által – még empatikusabbá vált, pontosan ismeri az idősek igényeit, problémáit. A mindennapi munkához – amit a mai napig örömmel végez – a legnagyobb motivációt az adja számára, hogy érzi, milyen nagy szükség van rá, és tudja, hogy kedves gondozottai nap mint nap várják. Várhatóan decemberben nyugállományba vonul.