Shannon Evans: Jó a magyar bajnokság színvonala

Az amerikai irányító, Shannon Evans 2018 őszén került az Atomerőmű SE NB I/A-s férfi kosárlabdacsapatához. Hamar a szurkolók kedvence lett, de vállsérülése miatt az alapszakasz közepén véget ért számára a 2018/2019-es bajnokság. A műtét és a rehabilitáció sikerült, a 2019/2020-as szezon kezdetén újra a kezébe vette az irányítást, és a csapat egyik meghatározó játékosa lett. Az eddig lejátszott 18 mérkőzésen átlagban 33 percet töltött a pályán, és ez idő alatt 18,2 pontot és 4 lepattanót szerzett. Kisebb lágyéksérülés miatt nem lépett pályára Zalaegerszegen, a gyógyuláshoz jól jött a nemzeti válogatott szereplése miatti szünet. A külföldi játékosok tíznapos extra pihenőt is kaptak, mely alatt hazalátogathattak. Shannont a kezdetekről, a sérüléséről, a magyar bajnokságról kérdeztük.

– A kosárlabdán kívül milyen sportokat próbáltál ki?
– Először amerikai focit, majd baseballt játszottam, de végül a kosárlabdát választottam, mert sokkal mozgalmasabb.

– Mielőtt főiskolára kerültél, tettél egy kitérőt, és a Hargrave Katonai Akadémiára jártál. Milyen volt egyenruhában?
– Életem legnehezebb hat hónapja volt, minden reggel hatkor kellett kelni, fekvőtámasz, felülés, torna meg a többi, de fegyelemre szoktatott. Ami nagyon jó érzés volt, hogy a meccseinkre folyamatosan jártak a top egyetemek, főiskolák edzői. Nézett bennünket a Duke, a Kentucky, a St. Louis trénere is, így volt pozitív hozadéka, de összességében borzalmas volt.

– A Hargrave után már a főiskola következett, először a Buffalo, és a főiskolás döntő, majd az Arizona State University.
– Nagyon jó volt a csapat összetétele, minden összejött, mi voltunk az elsők Buffalóban, akik a Bikákat NCAA győzelemre vezettük.

– A főiskola után huszonnégy évesen átkerültél Európába, más játék, más kultúra. Értek meglepetések?
– Az Amerikai Egyetemi Bajnokság teljesen más, mint az európai kosárlabda, nincs olyan szinten, de hamar tudtam alkalmazkodni. Úgy tekintek erre, mint egy újabb lépésre az életemben, azt csinálom, amit szeretek, pénzt is keresek vele, és tudom építeni a jövőmet. Korábban kaptam ízelítőt az európai kultúrából, nem volt teljesen ismeretlen, az iskolával már eljutottam Rómába és Barcelonába.

– Éppenhogy elkezdődött a profi karriered, amikor jött a sérülés, a műtét. Mi járt akkor a fejedben?
– Súlyos sérülést követően kellett megműteni, és nagyon rossz volt, amikor az operáció után felkeltem, és nem tudtam mozdítani a karomat. Arra gondoltam: hogyan fogok játszani, ha nem tudom mozgatni a kezem? Nagy mélypont volt ez az életemben, nem estem depresszióba, de nagyon rosszul viseltem. Úgy éreztem, nem jó felé halad az életem, nem tudtam játszani, pénzt keresni. A rehabilitáció alatt keményen készültem, hogy sikeres legyen a visszatérésem az ASE-ba.

– Visszanézed a meccseidet? Foglalkozol a statisztikáddal?
– Meg szoktam nézni a felvételeket. A statisztikával próbálok nem foglalkozni, meccsenként kielemezni, de azért nagyjából tudom, hogy milyenek a mutatóim.

– Túl vagytok az alapszakasz felén, már játszottatok mindenkivel. Milyennek ítéled az idei bajnokság színvonalát?
– Úgy gondolom, hogy jó a magyar bajnokság színvonala, és jó külföldiek is játszanak. Jelenleg harmadikok vagyunk, egy kicsit hullámvölgyben, de összességében a vereségek ellenére is jó a pozíciónk, és még bármi elképzelhető.

– Karácsonykor nem volt rá idő, most pár napra hazautaztok. Mit tervezel?
– Nagyon örülök ennek a tíz napnak, amit a családommal, a barátaimmal töltök. Ennyi idő sok mindenre nem elég – ezért nem tervezek semmi különöset –, de arra igen, hogy feltöltődjek, új energiákat kapjak.