Megemlékezés a nemzeti összetartozás napján
– Száz éve, hogy aláírták a trianoni békediktátumot. Azt a szerződést, melyben sosem jelent meg a két fél egyenlősége, hiszen a magyar javaslatok figyelembevétele nélkül, pusztán a nagyhatalmak akaratának megfelelő szöveg elfogadását kényszerítették az akkori Magyarország képviselőire – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Szabó Péter polgármester a június 4-i megemlékezésen, jelképesen abban az órában és percben – 16.32-kor – amikor 1920-ban aláírták a felek a békediktátumot. Emlékeztetett, hogy elvették országunk területének kétharmadát, és tizennyolcmilliós lakosságunk alig több mint hét és fél millióra csökkent. – Elveszítettük alapvető társadalmi, gazdasági, közlekedési struktúránkat. Olyan veszteséget mértek ránk, mely a világtörténelmében a mai napig is szinte egyedülálló. A területi és gazdasági veszteségek mellett az etnikai problémákkal is meg kellett küzdeni, hiszen a saját hazájukban idegenné váló magyaroknak rengeteg nehézséggel, hazugsággal, nem egyszer erőszakkal is szembe kellett nézniük – fogalmazott.
Kiemelte: Minden nehézség, fájdalom, belső politikai zűrzavar ellenére, az 1920-as évek közepétől kezdett magához térni a megcsonkított Magyarország. Mindennek egyik alapja az összefogás és a lelki erő mozgósítása volt. S bár elvett területeinket nem sikerült visszaszereznünk, a tudat és a hit megmaradt, hogy nemzetünk nyelvi, kulturális, szellemi és lelki összetartozását senki és semmi nem veheti el tőlünk. – Bár egyesek sokat tettek, és még ma is tesznek azért itthon és külföldön, hogy a nemzeti összetartozásnak tudatát kivegyék a magyar emberek szívéből. Elég csak a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazásra gondolni, ahol az itthoni baloldal valójában megtagadta a határainkon túl élő magyarokat. De a vesztesek gondolkodása helyett az összefogás ereje 2010-től új korszakot indított a nemzet újraegyesítésében, a nemzeti összetartozás megélésében – mondta Szabó Péter, hozzátéve, ha szívünkben el nem is fogadjuk, de eszünkkel tudjuk, hogy a Trianoni határok nem lesznek visszaállíthatók. Feltette a kérdést: A mérhetetlen veszteség ellenére mégis mi az, amivel többek lettünk és lehetünk Trianon kapcsán?
– Először is azzal a tapasztalattal, hogy mindig legyünk éberek és bátrak. Mert a nagyhatalmak ma is szívesen tekintenek ránk úgy, mint akiket önző gazdasági érdekeik szerint ki lehet használni. Ezért nemzeti önfeladásnak is felfogható a hazai baloldal „merjünk kicsik lenni” politikája. Éppen tíz éve tapasztalhatjuk, hogy éber bölcsességgel, bátor kiállással képesek lehetünk újra és újra megvédeni magunkat, nemzeti érdekeinket. Aztán azzal is, hogy kiélezett helyzetekben, kritikus időkben megtanultunk összefogni és fegyelmezettek lenni. Mindezt megerősíti az elmúlt hónapok tapasztalata is. Fegyelemmel, türelemmel, józan elfogadással és áldozatos összefogással részben túlvagyunk az elmúlt évtizedek legkritikusabb időszakán. Köszönöm újra minden paksi embernek, amit munkájával, szolgálatával, türelmével tett azért, hogy városunk működőképes és biztonságos tudott maradni ebben a nehéz időszakban is. Harmadszor pedig azzal a felelősséggel is többek vagyunk, mely az emlékezés kötelességét rója ránk – összegzett a polgármester.
– Évről évre emlékeznünk és emlékeztetnünk kell önmagunkat a trianoni veszteségre. Kötelességünk átadni a tényeket és az igazságot minden felnövekvő, ránk bízott nemzedék számára ugyanúgy, mint a lelket is, a remény, az összefogás és az országhatárokon átívelő nemzeti összetartozás erőt és büszkeséget adó lelkét – zárta beszédét Szabó Péter polgármester.
Az emlékműsorban közreműködtek: Weller P. Hanna (Áprily Lajos: Tetőn), Kovács Aliz (Varga Miklós: Európa), Szabó Dávid (Ismerős Arcok: Nélküled), Tábori Emese (Oláh Ibolya: Magyarország) és a PistiEst zenekar tagjai (PistiEst: Örökségünk). A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott rendezvényt a Tömbbelső koncertek hétről hétre elnevezésű programsorozat keretében tartották meg a városháza előtti téren.
A magyar országgyűlés 2010-ben határozott arról, hogy a trianoni békediktátum aláírásának napja a nemzeti összetartozás napja. Kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.