Elhunyt Glósz Lajos

Hosszant tartó súlyos betegség után életének 86. évében,  június 14-én hajnalban elhunyt Glósz Lajos nyugalmazott gimnáziumi igazgató. A Paksi Vak Bottyán Gimnázium egykori igazgatóját, a város Pro Urbe-díjas polgárát Paks Város Önkormányzata saját halottjának tekinti.

Glósz Lajos Ózdon született 1934. február 1-jén. Elemi iskolai tanulmányait Ózdon és Budapesten végezte. Édesapja 1945 őszén a Krím félszigeten hadifogoly táborban halt meg, édesanyja egyedül nevelte. Általános és középiskolai tanulmányait Miskolcon folytatta. Érettségi vizsgáját a Földes Ferenc Gimnáziumban tette le 1953-ban, ahol az Önképzőkör diákelnöke volt. Az érettségi után a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára nyert felvételt, így 1953 szeptemberétől ott kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol számos speciális kollégiumot hallgatott, illetve vizsgázott belőlük. Aktív résztvevője a Tudományos Diákkörnek, majd felvételt nyert, és alapító tagja lett az 1956-ban Szegeden megalakult Eötvös szakkollégiumnak. Államvizsgáját 1957-ben jeles eredménnyel tette le, és kapott történelem szakos középiskolai tanári oklevelet.

Tanári pályáját 1957. augusztus 15-én a paksi I. számú Általános Iskolában kezdte, ahol ötödikes fiúosztálynak volt az osztályfőnöke. 1958-ban felvételt nyert az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának levelező tagozatára földrajz szakra. Közben 1959. augusztus 1-jei hatállyal a Paksi Vak Bottyán Gimnáziumhoz helyezték át. 1962-ben szerezte meg földrajz szakos középiskolai tanári oklevelét. A gimnáziumi tevékenységére a következők voltak jellemzőek: osztályfőnök, történelmet, földrajzot és művészettörténetet tanított, a ’60-as évek elején a tanulók turisztikai tevékenységének szervezője, az iskola filmfelelőse, a történelem-földrajz szertár őre, a történelem és a földrajz szakkörök vezetője, és a levelező tagozaton is tanította tantárgyait. 1968. szeptember 1-től igazgatóhelyettesként tevékenykedett, tovább tanítva szaktárgyait, vezetve szakköreit és őrizve szertárát. 1970. január 1-től a gimnázium igazgatójának nevezték ki, negyedszázad elteltével az utolsó munkanapja „de jure” 1995. január 6-án volt.

Pályafutása során számos továbbképzésben vett részt, ezek közül vezetői munkája szempontjából talán az ELTE egyéves vezetőképző jeles eredményű elvégzése volt a legfontosabb. Önképzése mindig folyamatos, tájékozottsága sokoldalú és naprakész volt. Érettségi elnöki megbízást 22 alkalommal vállalt és látott el (1967–1988). Tanárként, igazgatóként egyaránt többször részesült elismerésben, kitüntetésben. Igen jelentős volt számára az az értékelés, amit az 1983. évi komplex összegző jegyzőkönyvben írtak tanári és vezetői munkájáról. Pakshoz és a gimnáziumhoz pályafutása során hűséges volt, több ajánlat ellenére mindig a maradás mellett döntött, hiszen még családján keresztül is az iskolához kötődött. Részben ezek magyarázhatták azt a törekvését, hogy megőrizze a gimnázium hagyományait.

Munkásságát Paks Város Önkormányzata 1995-ben Pro Urbe díjjal ismerte el. 2007-ben vehette át arany-, 2017-ben gyémántdiplomáját. Kapcsolata nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg az iskolával, és nem köszönt el végleg hivatásától, hiszen nyolc éven át, 2002-ig dolgozott még óraadóként. 2014-ben a 80. születésnapján egykori kollégái, tanítványai és a város vezetői köszöntötték a pedagógust a Gimnázium könyvtárában tartott ünnepségen. Az intézmény nyugalmazott igazgatója 50 évig tanított általános, majd középiskolában és a felnőttoktatásban.

(Forrás: A Paksi Vak Bottyán Gimnázium jubileumi évkönyve 1945–1995, 129.o.)