Végső búcsút vettek Glósz Lajostól

Végső búcsút vettek Glósz Lajostól, a Paksi Vak Bottyán Gimnázium egykori igazgatójától, a város Pro Urbe díjas polgárától, aki életének 87. évében elhunyt. A búcsúztatót a gimnázium díszudvarán tartották.

Csajági Sándor, az iskola jelenlegi igazgatója nyitotta az emlékezések sorát. Mint mondta, diákként és kollégaként az ember egyaránt otthon érezte magát Glósz Lajossal a gimnázium tereiben. Kiemelte, hogy fiatal kollégaként tőle tanulták meg, hogy a szeretet átsegít minden nehézségen. – Felnőtt fejjel, gondolatait visszaidézve megértettem, hogy az igazi, szívbéli jóságnak, a szeretetadásnak a legutolsó pillanatig van értelme. Intelmei, segítő szavai, emberi szeretete örökre belénk vésődtek, és reánk maradnak – fogalmazott Csajági Sándor.

A város nevében Szabó Péter polgármester búcsúzott. Felidézte, hogy Lajos bácsi szerettette meg vele a történelmet, és neki köszönheti, hogy maga is ezt a hivatást választotta, aztán történelemtanári pályája kezdetén segítette, bátorította, hiszen néhány évig együtt dolgozhattak a Vak Bottyán Gimnáziumban. Felidézte azt is, hogy Glósz Lajos vezetői és pedagógusi munkáját, szolgálatát számos egyéb díj mellett, Paks Város Önkormányzata Pro Urbe díjjal ismerte el 1995-ben, s számára nagy öröm, megtiszteltetés, és különösen megható élmény volt, hogy 2017-ben a város polgármestereként átadhatta Lajos bácsinak a gyémántdiplomáját. Búcsúzó gondolatait így zárta a polgármester: Egyszer azt mondta valaki: „Két dologért él az ember: hogy szerethessen, és hogy szeressék.” Hiszem, hogy Lajos bácsi életében mindkettő beteljesedett. Nagyon szerette diákjait, kollégáit, hivatását. És ahogy a napokban egy Vak Bottyános öregdiák mondta nekem: nem volt olyan diák vagy kolléga, aki őt ne szerette volna. S talán ez Lajos bácsi legszebb hagyatéka. A hivatás és az emberek szeretete, mely örök emberi mérceként marad itt a gimnázium mindenkori közössége számára.

Mittler József, korábbi igazgató-helyettes az egykori kollégák és a gimnázium nevében mondott emlékező beszédet, melyben felidézte Glósz Lajos szakmai életútját, a visszaemlékezésben megjelentek jellemvonásai, összefonódott életpályája és a gimnázium története. Ahogy Mittler József fogalmazott: Tanár voltál, barát voltál, ember voltál. Nagybetűvel ember.

Glósz Lajos történelem-földrajz szakos tanárként 1957-ben kezdte meg tanári pályafutását. A Vak Bottyán Gimnáziumban az igazgatói teendőket 1970 és 1994 között látta el. Tanárként, igazgatóként egyaránt többször részesült elismerésben, kitüntetésben. Munkásságát Paks Város Önkormányzata 1995-ben Pro Urbe díjjal ismerte el. 2007-ben vehette át arany-, 2017-ben pedig gyémántdiplomáját. Kapcsolata nyugállományba vonulása után sem szakadt meg az iskolával, és nem köszönt el végleg a hivatásától, hiszen még nyolc éven át, 2002-ig dolgozott óraadóként.