Jó napot, mi újság? – Vasadi Andrásné
– A munkám arról szól, hogy a nehéz élethelyzettel küszködő embereknek a számukra legelfogadhatóbb és a leghatékonyabb segítséget, támogatást nyújtsam – mondja Vasadi Andrásné Gabi, a szociális csoport vezetője, akit Deák Ferenc-díjjal tüntetett ki az önkormányzat. Az elismerést a polgármesteri hivatalban dolgozó, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselők munkájának elismerésére alapították, és 2004 óta kétévente adják át a köztisztviselői nap alkalmából tartott ünnepségen.
– Mi még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az egészségügyi szakközépiskola után több lehetőség közül választhattunk. Mivel kórházban, rendelőintézetben nem szerettem volna dolgozni, hanem inkább gyermekekkel foglalkozni, az akkor induló módszertani bölcsődében álltam munkába – kezdte a múltidézést Vasadi Andrásné. Elmondta, hogy miután 1980-ban férjhez ment, áthelyezését kérte a Kápolna utcai bölcsődébe, mert az közelebb volt az otthonukhoz. Három évvel később megszületett a fiuk, a GYES alatt szerezte meg a csecsemő- és gyermekgondozó képesítést. A bölcsődei munkarend problémát okozott abban, hogy reggelente oviba vigye a kisfiát, így amikor a Városi Tanácsnál megüresedett a cigánycsalád-gondozói státusz, élt a lehetőséggel, és ezen a számára teljesen új területen folytatta a szakmai pályafutását.
– 1987-1988-ban 355 roma származású ember lakott Pakson. Az volt a feladatom, hogy segítsem őket hivatalos ügyeik intézésében. A szociális segélyeket akkoriban természetben folyósítottuk: a segélyezettel együtt vásároltam be a kapott összegből, és a részletes számlával számoltam el. A cigányok múltjának, életének, szokásainak megismeréséhez hozzásegített, hogy dr. Gémes Balázs szekszárdi muzeológus szervezésében cigány néprajzi kutatáshoz kérdőíveket töltöttem ki a városban élő családok közreműködésével. Abban az időben kísérleti jelleggel több munkacsoport jött létre az akkori hivatali egységekre szerveződve, természetesen hozzám tartozott a cigány munkacsoport, melynek keretében videóklubot szerveztünk, a védőnőkkel együtt Siklósra vittük a gyermekeket kirándulni, illetve csapatot szerveztünk a városi labdarúgó-bajnokságra. Amikor az első családsegítő központ megalakult, oda integráltak, a megszűnése után, 1991 nyarán kerültem a polgármesteri hivatalba, ahol először családgondozóként dolgoztam, majd miután 1998-ban általános szociális munkás diplomát szereztem, szociális ügyintézőként folytattam, 2018. május 1-jétől pedig a humán osztály szociális csoportjának vezetője vagyok – összegzett Vasadi Andrásné.
– A segítő foglalkozás alapköve a nagyfokú empátia, ami szükséges ahhoz, hogy az ügyfelek problémáit és igényeit megértsük, és hatékony segítséget nyújtsunk. De szükséges hozzá tisztelet, bizalom, figyelem és egyfajta alázat. Arra törekszünk, hogy komplexen nézzük az ügyfelek helyzetét, mert nem biztos, hogy az a legnagyobb probléma, amivel hozzánk fordulnak. Ha segítő beszélgetéssel sikerül rávilágítani a gondjának gyökerére, akkor a segítségnyújtás is hatékonyabb – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a paksi önkormányzatnál a családok számos, szociális rászorultságtól függő ellátást igényelhetnek, melyek értékállóságának megőrzésére folyamatosan figyelmet fordítanak.
– Évente 2200-2500 ügyiratunk van, tehát a négyfős csoportomnak bőven van feladata, amit emberileg és szakmailag is kiválóan végeznek, hálás vagyok, hogy egy ilyen összetartó közösség tagja lehetek – húzta alá. Arról is beszélt, hogy a humán segítés fokozott pszichés megterheléssel jár együtt, gyakorta találkoznak nagyon nehéz élethelyzetekkel, komoly problémákkal. – Valószínűleg ezért van értéke számomra a legkisebb pozitív eredménynek, egy köszönő szónak is – emelte ki.
– Az év végén a közszférában töltött negyvenegy és fél év szolgálati idővel nyugállományba vonulok. Az élet terelt erre a pályára, de ha újra kezdhetném, ismét ezt szeretném. Az élet másik ajándéka számomra a fiunk és családja, két csodálatos unokánk van, akik bearanyozzák az életünket – mesélte Vasadi Andrásné, hozzátéve: hiszem, hogy mindenből a lehető legjobbat kell kihozni, minden helyzetben pozitívan kell gondolkodni.