Születésnapja alkalmából köszöntötték id. Lányi Miklóst

Id. Lányi Miklós nyugalmazott órásmestert 90. születésnapja alkalmából köszöntötte az önkormányzat nevében Szántó Zoltán alpolgármester. Az ünnepelt Lyubojevits Miklós néven született 1930. augusztus 29-én Pakson. Édesapja Szentendréről származott, szerb felmenőkkel rendelkező hajókormányos volt, édesanyja paksi, a Szent János utcában lakott, sváb családból való. Családnevét 1958-ban változtatta meg a könnyebben kiejthető Lányira.

Foglalkozását tekintve önálló iparosként órásmester volt 1963-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig. Pach József paksi órásmesternél tanulta ki a szakmát, később Nagydorogon dolgozott. Számtalan óra megfordult a keze között, de leginkább az antik szerkezeteket szerette. Volt idő, amikor 14 torony óráját javította, hívták szerelni a kistérség több falvába, sőt, még Bács-Kiskun megyébe is. 85 évesen még előadást tartott a Bezerédj iskola diákjainak, akikkel többször is felmászott a katolikus templom tornyába, ami bizonyára a gyerekeknek is emlékezetes, de a 100. születésnapján még egyszer majd szeretne felmenni a templomtoronyba.

Miklós bácsi és a Duna szinte elválaszthatatlanok. A Paksi Sporthorgász Egyesület utolsó élő alapító tagja, 1960 óta az egyesület vezetőségi tagja, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Hétéves korában kezdett horgászni, majd ifjúsági horgászként részt vett a Paksi Sporthorgász Egyesület 1947-es alapításában. 1959 és 1961 között a paksi révőrsön teljesített szolgálatot. Hosszú éveken keresztül segédkezett a horgásztársak utánpótlásának nevelésében, vizsgabizottságok tagjaként és elnökeként vizsgáztatta az új belépőket. Folyamatosan részt vett az egyesület versenysportjának szervezésében. Mindig szívén viselte a Duna sorsát, felhívta a figyelmet a szennyezettségre, eliszapolódásra, a kormoránok halpusztító tevékenységére. Életének minden napja a szeretett folyóhoz köti. Deák Ferenc utcai háza a Dunára néz, amit a parttól csak a 6-os főút választ el, itt ide született, itt élte le eddigi életét. 2003-ban legidősebb résztvevőként még átúszta a Dunát. A horgászatban ma már korlátozza egészségi állapota.

Korát meghazudtolóan jó fizikai és szellemi állapotnak örvend, bár túl van egy agyérgörcsön és egy szélütésen, de mostanra szerencsére teljesen felépült. Soha nem dohányzott, alkoholt rendkívül kis mennyiségben fogyasztott, talán egy üveggel sem jönne össze abból, amit élete során megivott. Egyetlen szenvedélye volt csupán, a horgászat. Manapság sem tétlenkedik, mert a negyvenes évek eleje óta mindent feljegyez nap mint nap. S ami a legmeglepőbb, a feljegyzett adatokból temérdek mennyiségűt képes szinte azonnal előhívni a memóriájából. Miklós bácsi gyakorta hajol írógépe fölé, hol a város, vagy éppen a horgászegyesület múltjával kapcsolatos információkat rendszerezi az utókornak. Nagy álma, hogy a Duna és Paks történelmi vonatkozásait feldolgozó kéziratát publikálhassa.

1950 nyarán nősült meg, feleségét 1986-ban vesztette el. Később még 25 éven át volt élettársa is, ma már azonban egyedül él. Két fia van Miklós és István, Erzsébet lányát öt éve vesztette el. Gyermekei után 5 unokával és 5 dédunokával büszkélkedhet. Miklós fia vitte tovább apja mesterségét, akinek a Kishegyi úton van órás, ötvös, aranyműves üzlete.