Az aradi vértanúk emlékére

– Életünkkel, személyünkkel, döntéseinkkel mindannyian nyomot hagyunk az időben, közösségeinkben, vagyis a ránk bízottak világában. Úgy, ahogy nyomot hagytak mindörökre nemzetünkben az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményei. A dicsőséges tavasz büszke tettei és október 6-a gyászos vesztesége is – ezzel a gondolattal kezdte beszédét Szabó Péter polgármester az aradi vértanúk napján, a Duna-korzón álló nemzeti összetartozás emlékműnél tartott városi megemlékezésen.

Kiemelte, hogy nemzetünk történelemkönyvének aranyoldalain írjuk azon emberek tetteit és nevüket, akikre ma emlékezünk. Igen, a tizenhárom aradi vértanú életével és halálával egyszerre hagyott örök, maradandó nyomot az utókor számára, hiszen életükkel megmutatták, mit jelent a hősiesség, a szabadság elkötelezett szeretete. Tetteikkel elénk élték a haza melletti örök elköteleződést is, melynek beteljesedését immár harminc éve szabadságban élhetjük hazánkban.

Szabó Péter beszélt arról is, hogy büszkék lehetünk és mindörökre emlékezhetünk utolsó szavaikra is, amelyek Istenbe vetett hitről, lelki békéről, tiszta értékrendről, hazaszeretetről, önzetlen önfeláldozásról, fiatalok iránti aggódásról, a jó és a rossz örök harcáról szóltak. – Olyan gondolatokkal adnak örök érvényt létüknek, személyüknek, melyek minden kor embere számára megmutatják az ember méltóságát, örök, semmihez sem fogható értékét. Azt, az emberen túlmutató jót, melyet nem képes beárnyékolni a zsarnokság, az önkény és egyetlen emberi gonoszság sem.

– Büszke lehet az a nemzet, amelynek ilyen nemes vértanúi mutatnak példát 171 év távlatából is, hiszen a mai szabad és gyarapodó életünk az ő önfeláldozásuk eredménye is. Ezért kívánom, hogy merjük hinni, hogy minden döntésnek, szónak, cselekedetnek súlya van. Tudjunk és akarjunk az aradi vértanúk lelkületével, felelősségével, hazaszeretetével élni és nyomot hagyni világunkban, közösségeinkben, a ránk bízottak szívében és életében – zárta gondolatait a polgármester.

A városi megemlékezésen közreműködött Szabó Dávid (ének, gitár). A megjelentek a megemlékezés zárásaként koszorúztak az emlékműnél.