Kitüntetéseket adtak át október 23-án a városházán

Városi megemlékezést tartott az önkormányzat október 23-án a városháza előtti téren, az 1956-os emlékműnél. Ünnepi beszédet mondott Szabó Péter, Paks polgármestere. A megemlékezés után kitüntetéseket adtak át – tekintettel a járványhelyzetre, már zárt körben – a városházán. A Paks Város Díszpolgára címet dr. Csók Sándor vehette át, Tisztes Polgár kitüntetést kaptak dr. Serdült Tibor és Ulbert Sándor, Paks Közbiztonságáért díjat pedig dr. Kuti István. Utóbbi két kitüntetést hagyományosan tavasszal adják át, ám akkor a járványhelyzet miatt nem volt rá mód.

Az október 23-i város megemlékezést követően kitüntetéseket adtak át a városházán. A díjátadóra a járványügyi helyzetre tekintettel csak a díjazottakat és hozzátartozóikat, a képviselő-testület tagjait és a sajtó képviselőit várták. Az elismeréseket Szabó Péter polgármester adta át a kitüntetetteknek.

A Paks Város Közbiztonságáért díjat azok elismerésére alapították, akik sokat tesznek a település közbiztonságáért, tevékenységüket lelkiismeretesen, tartósan magas színvonalon végzik. Az elismerés átadására kétévente kerül sor, a díjra a rendőrség, a katasztrófavédelem, a terrorelhárítás, a polgári védelem, valamint a mezőőri szolgálat és a polgárőrség területén tevékenykedő személyt lehet jelölni, aki Pakson látja el szolgálatát. 2020-ban a kitüntetett dr. Kuti István.

„Élen állsz és messze látszol, sose feledd, példa vagy!” A Nagy László költő tollából származó idézet lehetne a mottója dr. Kuti István rendőr ezredes kitüntetett életútjának. Zsúfolt, rohanó hétköznapjainkban üdítő érzés, hogy vannak ilyen emberek közöttünk, akiknek erőfeszítése, kitartása, cselekedete mindannyiunk számára példamutató. Hisz a jóban, a becsületességben, munkáját hivatásnak vallja. Minden cselekedetével a közösséget szolgálja. Dr. Kuti István mezőgazdasági pályán indult, a Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi karán általános növénytermesztő üzemmérnökként végzett, majd Hódmezővásárhelyen vadgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett. Választott szakmáját szerette, de a nagyüzemi gazdálkodás megszűnése kissé átértelmezetté tette a tanultakat. Két diplomával a zsebében egy volt gimnáziumi osztálytársa hatására 1992-ben jelentkezett rendőrnek, és kezdte el a példaértékű szolgálatát. Ezt mutatja 20 éves szolgálata, amit Dunaújvárosban kezdett, ezután Paksra került nyomozóként, majd a megyei főkapitányságon gazdaságvédelmi, felderítői munkát végzett. A megyei rendőrkapitányság bűnügyi osztályát vezette, amikor 13 éve kinevezték a Paksi Rendőrkapitányság élére. Idén január óta pedig már a Tamási Rendőrkapitányság vezetője. Városunkban töltött ideje alatt szívén viselte a lakosság életét, különösen az idősek nyugalmának megőrzését. Munkatársaival közösen, rendszeres figyelemfelhívó tájékoztatókat tartottak, hogyan védjék környezetüket, javaikat. Az évek során az újabb kihívás mindig tanulással is járt. Rendőrtiszti, majd jogi diplomát szerzett, sőt mindezt megfejelte jogi szakvizsgával. Fontos a folyamatos képzés, a kollégáit is erre buzdítja. Amikor néhány éve megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt katonai tagozat kitüntetést, a méltatásban úgy fogalmaztak, hogy a kitüntetéssel a paksi rendőrezredes hivatása iránti elkötelezettséggel végzett felelősségteljes szakmai és vezetői munkáját ismerték el. Igényes és követelménytámasztó vezetői munkájában központi szerepet kap az új iránti érdeklődés, a rendszer alapú gondolkodás, amely számos fejlesztési feladata teljesítésében is megjelenik. Nem csupán önmagától, hanem beosztottjaitól, munkatársaitól is megköveteli az innovatív szemléletet. Ennek elősegítése érdekében támogatta a tanulást, az önképzést és a tudásalapú munkavégzést, amelynek során kiemelkedő szerepet kap a rendőrszakmai tevékenységek elméletének fejlesztése és a gyakorlati módszerek gazdagítása. Büszkén mondhatjuk, hogy az itt eltöltött regnálása alatt nem történt különösebb visszhangot kiváltó bűncselekmény városunkban, hangzott el a méltatásban.

Paks Város Díszpolgára címet adományozott az önkormányzat képviselő-testülete dr. Csók Sándornak. A díszpolgári cím azoknak, a tevékenységüket nemzetközi vagy országos szinten kimagaslóan művelő személyeknek adományozható, akik származásukkal vagy munkásságukkal kötődnek Paks városához, illetve tevékenységük Paks város fejlődésére jelentős hatást gyakorolt.

Ahogy a méltatásban elhangzott, a városban szinte nincs olyan paksi születésű, vagy több évtizede itt élő lakos, aki ne hallotta volna dr. Csók Sándor nevét. Idős kora ellenére a mai napig számtalan esetben bizalommal keresik fel dunaszentgyörgyi és paksi rendelőjében a szülész-nőgyógyász főorvost. A főorvos úr mindig segítőkész, 67 éve áll a köz szolgálatában, gyógyít, orvosi tanácsokkal látja el a hozzá forduló betegeit. 1929. április 1-jén született Dunaszentgyörgyön, ahol édesapja is orvos volt. A szülői házat a háború után államosították, de a hetvenes években sikerült visszavásárolnia. Bonyhádon érettségizett 1947-ben, majd Budapesten a Semmelweis Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1953-ban. A szülész-nőgyógyász szakvizsgát 1957-ben Pécsett tette le. 1962-ben került Paksra, ahol a szülőotthon vezetésével bízta meg az akkori Tolna megyei kórház igazgatója. A kezdeti áldatlan állapotokat fokozatosan fejlesztve a 35 ágyas, kiemelt minősítésű szülőotthon híre a megyén túlra is eljutott. A gólyafészkes házban évente 500-600 szülést vezetett le, így alig akad olyan család Pakson, ahol valaki ne a főorvos úr keze alatt született volna. A jól működő, országos hírű szülőotthont 1979-ben – megyei döntés nyomán – bezárták. Dr. Csók Sándor ezt követően szakorvosként dolgozott a Család- és Nővédelmi Tanácsadó paksi vezetőjeként 1992-ig, nyugállományba vonulásáig. Nyugdíjba vonulása után is folytatta nőgyógyászati és onkológiai szakrendelését. A szülőotthon megszűnéséig Pakson közismert volt az a mondás, hogy „a szerelem csókkal kezdődik és Csóknál végződik a szülőotthonban”. Dr. Csók Sándor kiváló társasági ember, énekhangjával, szavalataival felejthetetlen élményt nyújtott a vele egy társaságban lévő embereknek. Népszerű közösségi ember, aki szívesen vállal közszereplést, akár nagyapja ismert testvére, Csók István Kossuth-díjas festőművész életéről, vagy az operák és operettek színpadi világáról. Felkérésre nyugdíjasklubokban, művelődési házakban magyar nótákat, akár operettdalokat is szívesen énekel. Minden rendezvény baráti beszélgetéssel zárul. A főorvos úr magáról többször úgy nyilatkozott, hogy „szenvedélye és egyben a hobbija is a gyógyítás”. 90. születésnapján azt mondta, hogy a hosszú élet titka a boldogság: „Boldogan kell élni, ez a hosszú élet titka, azt kell csinálni, amit az ember szeret, és azt kell enni, ami jólesik.” Az orvosi hivatása mellett a kutyák iránti szeretete kíséri végig életét. Hazai és európai versenyeken kutyáival számtalanszor első helyezést ért el. 52 éve a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének tagja. Dr. Csók Sándor 2007-ben Lussonium-díjat kapott, 2015-ben Pro Urbe kitüntetésben részesült. A Semmelweis Egyetemtől 2003-ban arany-, 2013-ban gyémánt-, 2018 októberében vasdiplomát kapott. Házas, két lánya és három unokája van. Máig hálás azért a sok szeretetért, amit a paksiaktól kapott. Paks Város Önkormányzatának képviselő-testülete Paks Város Díszpolgára címet adományozott dr. Csók Sándornak, aki munkásságával és tevékenységével Paks város fejlődésére jelentős hatást gyakorolt.

Ezután a Tisztes Polgár kitüntetés átadása következett, ezt az elismerést idén dr. Serdült Tibor és Ulbert Sándor vehették át. A Tisztes Polgár kitüntetést a Paks életében jelentős szerepet betöltő, több mint húsz éve paksi lakhelyű, köztiszteletben álló személyek elismerésére alapították, akik személyes emberi példamutatásuk és életpályájuk révén a város megbecsült polgárai.

Dr. Serdült Tibor Nagyváradon született 1941-ben, mely akkor Magyarországhoz tartozott. A méltatásban az is elhangzott, hogy az általános és a középiskolát is ott végezte el. 1957-ben érettségizett és felvételizett a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre, amit magyar nyelven végzett el, 1963-ban diplomázott. Az egyetem befejezése után 4 évig a szatmári kórház fül-orr-gégészeti osztályán dolgozott alorvosként. Eredményes és kitartó munkája mellett füll-orr-gégész szakorvosi képesítést szerzett. Házasságot 1966-ban kötött, egy fia született. 1969-től 1973-ig Máramarosszigeten fül-orr-gégész szakorvosként, majd 1973-1979 között Nagyszalontán szakfőorvosként dolgozott. Az orvoslásban találta meg önmagát, itt teljesedett ki igazán. Magyarországra áttelepülési kérelmét négyszeri visszautasítás után 1979-ben engedélyezték. Családjával Tolna megyébe, Bonyhádra költözött. A magyar állampolgárságot 1979. szeptember 1-jén kapta meg. Munkásságát a Bonyhádi Városi Kórház Rendelőintézetében folytatta kilenc éven át, ahol létrehozta a korábban nem létező fül-orr-gégészeti szakrendelést. Mindig szívén viselte a betegek sorsát. Szavaival, nyugodtságával és megértésével is segítette páciensei gyógyulását. Középiskolában kezdett sportolni, az egyetemi évek alatt már élvonalbeli kosárlabdázó volt. Akkoriban tanult meg bridzselni is, amelyben az első országos bajnokságot 1968-ban, csapatban nyerte meg. Nem sokkal később jött a tenisz, amit amatőr szinten a magyarországi áttelepülés után is folytatott, és csak nemrég, 75 éves kora táján tette le az ütőt. Maradt a bridzs, annak is az internetes változata. Mindig kivette a részét az aktív életből, hiszen a Bonyhád Városi Vöröskereszt egyik alapszervezetének elnöke, a Városi Tanács szakmaközi klubjának aktív tagja és a bonyhádi Kórház Rendelőintézet etikai tanácsának elnöke is volt. Munkáját mindig is a precizitás és a lelkiismeretesség jellemezte. 1981-ben főorvosi kinevezést kapott. A szakmai közéletben is megfordult: 1983-ban az EDSZ Kórház Alapszervezetének titkárának választották, volt szakszervezeti elnök és kamarai elnök is. Paksra 1988-ban került, ahol a Paks Városi Tanács Egészségügyi Gazdasági Ellátó Szervezeténél, később Paks Város Rendelőintézetében dolgozott. Több mint 14 éven át kitartó munkájával gazdagodtunk. Negyvenkét év munkaviszony után, 2004-ben ment nyugdíjba.

Ulbert Sándor Dunaszentgyörgyön született, 1941. február 26-án. Az iskolái után hamar a munka világában találta magát, 1958-tól dolgozott a Dunaújvárosi Fésűsfonodában. 1959. március 19-től nyugdíjazásáig a Dunakömlődi Szabadság MGTSZ munkavállalója volt. Főnökei, kollégái hamar meglátták a benne rejlő jó szervezői, vezetői képességet. Ezt követően középvezetői munkákkal, feladatokkal bízták meg. Jó szervezőkészsége, tenni akarása az eddigi élete során folyamatosan megmutatkozott. Mindig szerette és tett is a környezetéért. A közösség motorja volt, ennek kapcsán foglalkozott – szűkebb környezetében – a fiatalokkal és az idősebb korúakkal egyaránt. Mindig a közösségért, Dunakömlődért és Paks városáért dolgozott. Közösségi szelleme abban is megnyilvánult, hogy 1964-től több cikluson keresztül volt a dunakömlődi tanács tagja. Később, Paks-Dunakömlőd társközséggé alakulásakor, társközségi tanács, majd a nagyközségi tanács tagjává választották. 1979. óta, Paks várossá nyilvánítását követően az első városi tanács tagja lett. Mintegy tíz évig dolgozott tanácstagként a városért egészen 1989-ig. Az eddig felsorolt tevékenységei mellett, ugyancsak társadalmi munkával, tanácstagi tevékenységével, bizottságban is szerepet vállalt. 1964-től a labdarúgó sportkör munkáját segítette szintén önkéntes munkát vállalva. Vezetői, szervezői képessége révén volt szakosztályvezető és sportköri elnök is. Hosszú évek során segítette a kömlődi fiatalok sportolási lehetőségének bővítését. Elsősorban a falusi tömegsportot támogatta, hogy minél több fiatal élhessen egészséges, sportos életet. A Dunakömlődi Faluház ötlete és megvalósítása is ez időre tehető. A sporton kívül a gazdasági területen is kamatoztatta hozzáértését, több éven át volt az ÁFÉSZ felügyelőbizottságának tagja. A rendszerváltás után Dunakömlőd lakossága két ciklusban is megválasztotta részönkormányzati képviselőnek. Aktivitása töretlen, 2010. január 21-től a Dunakömlődi Nyugdíjas Klub egyesületének elnöki posztját tölti be. Példamutatásával és az életpályája révén méltán lett a város megbecsült polgára, zárult a méltatás.

A kitüntetések átadása után Leber Ferenc alpolgármester mondott pohárköszöntőt. Ahogy fogalmazott: a mai napon alapvetően 1956 forradalmának értékrendjét, hangulatait, kiemelkedő pillanatait ünnepeljük, de nem kevésbé ünnepeljük azoknak a díjazottaknak az értékrendjét, hétköznapi pillanatait, akik ma a város kitüntetéseit kapták. Kiemelte, azt kívánja, hogy minél inkább megismerhessük őket, értékrendjüket, hétköznapjaikat, minél többet beszélgessünk velük, tanuljunk tőlük, és minél hosszabb ideig legyenek közöttünk. – A jövő kiszámíthatatlan, de az elvégzett munka már mögöttünk van. Nagyon fontos, hogy ezt a munkát értékeljük – húzta alá Leber Ferenc.

Az 1956-os emlékműnél tartott megemlékezésről szóló összefoglalóért ide kattintson.