Városi megemlékezés október 23-án Pakson

Városi megemlékezésre várta a lakosságot az önkormányzat október 23-án délután a városháza előtti téren, az 1956-os emlékműnél. Ünnepi beszédet mondott Szabó Péter, Paks polgármestere. Közreműködtek a Paksi Vak Bottyán Gimnázium diákjai. A megemlékezés után kitüntetéseket adtak át.

– Minden évben van néhány nap, amikor azokra figyelünk, akik nemzetünk több mint ezeréves történelmének kiemelkedő vezetői, hősei, soha nem felejthető alakítói voltak. Számomra 1956. október 23. mind közül a legkülönlegesebb, hiszen 1956 forradalma nem a távoli múlt bátor eseménye. A forradalom ténye évtizedeken át eltitkolt valóságként volt jelen még a mai negyvenes és ötvenes éveikben járó generációk életében is. Szüleink és nagyszüleink csak zárt körben, bizalmas családi beszélgetésekben mertek néhány szót elmondani az akkori időkről és eseményekről. Azokról a hősökről, akik életüket adták a forradalom harcaiban, vagy évekre bebörtönözték őket – mondta beszédében Szabó Péter polgármester az október 23-i városi megemlékezésen.

Kiemelte: szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy városunkban is éltek 1956 hőseiből és vértanúiból. Kolonics János és Czuczor Antal életüket adták a forradalomért és a hazáért, Tuba János paksi nemzetőrparancsnok bátorságáért pedig tizenegy hónap börtönbüntetés járt. Ők mások mellett mind tanúi voltak annak, hogy szembe lehet szállni az embertelen rendszerrel és a megfélemlítéssel.

Beszélt arról, hogy a sztálini eszmékre épülő Rákosi-rendszer legnagyobb bűne nem is az ország elszegényítése volt. – Az akkori kommunista rendszer legnagyobb bűne az ember szabadságának, méltóságának és egy reményteljes, gyarapodó élet lehetőségének elrablása volt. A népi demokrácia nevében bizonytalanságba, rettegésbe, egzisztenciális és lelki félelembe taszították a magyar embereket. Az ötéves tervekkel, munkaversenyekkel, hazug földi paradicsomot ígérő ideológiájukkal becsapták, tönkretették hazájukat és a magyar embereket. 1956 kommunista vezetői a romlás, erőszak, pusztítás és a hazugság nyomait hagyták nemzetünk történelmében – mondta a polgármester, majd feltette a kérdést: És mit kapott nemzetünk mindörökre ’56 hőseitől, mártírjaitól?

– Erős tartást és mély nemzeti büszkeséget, hiszen bátor tettük előtt az egész világ fejet hajtott. Számomra mindig büszkeség és felemelő, ahogy a világ nagyhatalmainak vezetői, közismert írók, művészek nyilatkoztak 1956 forradalmárairól. A forradalom hősei vérükkel mindörökre dicsőségesen vésték nevüket nemzetünk történelemkönyvébe. Szabadságvágyukkal, alázatukkal, félelem nélküli bátorságukkal új világot nyitottak nem önmaguk, hanem a későbbi generációk számára. Mert mi, mai életünkhöz, a számunkra oly természetes szabadságot és függetlenséget 1956. október 23-án kaptuk ajándékba. A pesti srácok és a vidéki hősök vére maggá vált, melyből szárba szökkenhetett a mi jelenkori szabad és gyarapodó életünk. Ezért a mai modern Magyarország és a magyar nemzet számára egyetlen méltó erkölcsi igazodási pont létezik, ez pedig 1956 forradalmának tiszta eszménye. A szabadság, az idegen hatalmaktól való függetlenség, és az ember méltóságának megvédése – húzta alá Szabó Péter, hozzátéve, hogy 1956 hősei egy igaz és mindörökre tiszta tükröt is ajándékoztak a mindenkor magyarjainak, amelyben meg kell látnunk, hogy döntéseinkkel nyomot hagyunk, amelyek sokszor csak unokáink életében öltenek majd valódi testet, ezért minden szavunknak, döntésünknek különös súlya és jelentősége van.

– A forradalom tükrében az is meglátható, hogy a hatalom megszerzéséért sokan ma is sok mindenre képesek. 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonulása a forgószél nevű hadműveletben történt. Ahogyan Kádár János forgószélként viselkedve árulta el Moszkvában Nagy Imrét és vele együtt a magyar nemzetet – fogalmazott a polgármester, kiemelve, hogy ma is vannak, akik ugyan már nem Moszkvában, hanem Nyugat-Európa más helyein nap mint nap hazugságokkal illetik országunkat, és próbálják kiszolgáltatni idegen, sötét erőknek. Itthon pedig ugyanebből a szándékból összefogást színlelve forgószélként adják fel önmagukat, politikai elveiket szélsőjobbtól a baloldalig sokszor álcivil szervezetek logói mögé is menekülve – mondta.

Arról is beszélt, hogy a forradalmárok még egy fontos ajándékot biztosan örökül hagytak nekünk, a szív bátorságát és örök fiatalságát. – Aki képes legyőzni félelmeit, aki szétosztja önmagát, és lemond akár életéről egy nagyobb jóért, annak szíve mindörökre fiatal marad. És ez a lelkület átragad azokra is, akik tisztán és őszinte nyitottsággal tekintenek a forradalom hőseire – hangsúlyozta Szabó Péter.

Dutka Ákos költő Ember és magyar című versét idézve azzal zárta gondolatait: Kívánom, hogy maradjunk szabad és büszke magyar emberek, akik mindörökre megőrzik mindazt a kincset, amit 1956 hősei vérükkel ajándékoztak nekünk és a jövő minden magyar emberének.

A megemlékezés végén koszorúztak az emlékműnél. A városi ünnepség keretében – tekintettel a járványhelyzetre, már zárt körben a városházán – kitüntetéseket adtak át. A Paks Város Díszpolgára címet dr. Csók Sándor vehette át, átadták a Tisztes Polgár kitüntetéseket dr. Serdült Tibornak és Ulbert Sándornak, valamint a Paks Közbiztonságáért díjat dr. Kuti Istvánnak. Utóbbi két díjat hagyományosan tavasszal adják át, ám erre a járványhelyzet miatt nem volt mód. Az összefoglalóért ide kattintsanak.