Jó napot, mi újság? – Fritz Erika
Már a műhelyhez közeledve körüllengi az embert a szegfűszeg, fahéj, gyömbér fűszerezte mézeskalácsillat. Fritz Erika alkot odabent naphosszat – élelmiszernek nem minősülő, de egyébként nagyon finom – mézeskalács ajándék- és dísztárgyakat, ebben az időszakban jellemzően adventre, karácsonyra.
– Nem tudatos döntés volt ez, hagytam, hogy történjenek a dolgok, amelyek aztán sok-sok év alatt odavezettek engem, hogy a hobbim a hivatásommá vált – mondta. Már gyermekkorában vonzódott a művészetekhez, különösen a népművészethez. Keramikus szeretett volna lenni, de ahogy fogalmazott – nem volt elég önbizalma hozzá. Egészségügyi szakközépiskolába ment, egy rövid ideig Pécsett dolgozott, aztán hazajött Paksra, és 1994-től húsz éven át kisgyermeknevelő volt a bölcsődében. Már abban az időben sütött mézeskalácsot a családnak, illetve bölcsődei programok keretében. Aztán az egyik kolléganője kérte, hogy készítsen esküvői mézeskalács köszönetajándékot. Ez volt az első mérföldkő, mert addig az volt a fő szempont, hogy finom legyen a mézese, ám ekkor elkezdte foglalkoztatni, hogyan lehet mutatós, tartós dekorációs mézeskalácsot készíteni.
– Akkoriban még kevesen foglalkoztak ezzel, nem volt honnan tanulni, így segítség nélkül vágtam bele, illetve eszközök tekintetében sem volt egyszerű a helyzet, írózsáknak például a porcukros zacskót használtam. Ösztönösen a népi hagyományokhoz nyúltam vissza, ilyen témájú könyveket bújtam. Jellemzően a textíliákon, öltözeteken, bútorokon megjelenő díszítőmotívumok ragadnak meg, ugyanakkor mondhatom, hogy mára kialakult a saját stílusom. Örülök, hogy manapság nagy hangsúlyt kap a hagyományőrzés, értékelik az emberek a népi mesterségeket, kézműves termékeket – húzta alá Erika.
Újabb mérföldkő volt, amikor 2014-ben eljutott példaképe, Vargáné Orbán Anikó tanfolyamára, akitől megtanulta, hogyan tud igazán minőségi, tartós mézeseket készíteni olyan díszítéssel, ami megfelel a magával szemben támasztott elvárásoknak. A mérföldkövek sorában azt is meg kell említeni, hogy – elsősorban párja kitartó munkájának köszönhetően – Erika nemrégiben birtokba vehette a házuk tetőterében kialakított műhelyt. Ez azért is volt jelentős lépés, mert egy héttagú családban nem egyszerű a mindennapi életet összeegyeztetni azzal, hogy a ház asszonya mézeskalács dísztárgyakat készít a lakásban: gyúr, szaggat, süt, formáz, díszít, szárít, csomagol.
– Szeretem megmutatni a tészta aranybarna színét, az én szívemnek a fehér díszítőmázzal megírt kalácsok a legkedvesebbek. Kedvelem az összeillesztéses technikát, amikor több darabból „építek” mézeskalács ajándéktárgyat, ez kicsit olyan, mintha agyagoznék. Egyedül dolgozom – amin nem is szeretnék változtatni –, minden munkafolyamatot kézzel csinálok. Az időközben létrehozott honlapomon, közösségi oldalamon ízelítőt adok a mézeseimből, ahogy a grillázsaimból is, utóbbi készítésének alapjait Busznyák Renátától, a grillázsok királynőjétől tanultam. Grillázzsal dolgozni nekem kicsit stresszes, mert gyorsan kell formálni az anyagot, számomra a mézes a fő irány.
– Vallom, hogy a mézeskalács látványa, illata mindenkit megérint, nem lehet közömbösen elmenni mellette – mondta Erika, aki elárulta, hogy a jó tészta titka az akár többnapi pihentetés hűtőben, majd az alapos átgyúrás. – A kisült kalácsokat célszerű néhány napig pihentetni szobahőmérsékleten. Ha ezt követően díszítik, szépen megmarad rajta a máz. A cukormázhoz egy tojásfehérje, 1-3 teáskanál étkezési keményítő és kb. 25 dkg igen finomra porított cukor kell. A keményítővel kevert porcukor háromnegyedét kell először hozzáadni a tojásfehérjéhez, alaposan kikeverni, majd addig adagolni még hozzá a keményítős porcukorból, amíg a máz nehezen szakadva folyik le a habverőről. Ha túl lágy, akkor még porcukrot kíván, ha túl kemény, akkor pedig pár csepp tojásfehérjét – sorolta tanácsait Erika.
– Elégedett vagyok, de nem vagyok kész, mert a mézeskalácsban rengeteg lehetőség van. Ezért folyamatosan tanulok, kísérletezek. Örök elégedetlen vagyok a munkámban, de ez jó, mert ez ösztönöz, előrevisz. És a családom, akik mindig biztatnak, támogatnak. Nélkülük nem tartanék itt – húzta alá.