Paksi építésügyi kisokos – Az építésügy története

A Paksi Hírnökben korábban tájékoztatást adtunk Paks településképi arculati kézikönyvéről és a településképi rendeletről. A megváltozott jogszabályokban való eligazodást szeretnénk segíteni ezzel az új sorozattal, melyben bemutatjuk a legfontosabb tudnivalókat, az egyes karakterek jellemzőit, az építési kötöttségeket és eljárási szabályokat. A sorozat első része az építésügy történetét foglalja össze.

Az építésüggyel mindenki találkozik az élete során, függetlenül attól, hogy társasházi lakásban vagy családi házban él. A saját ingatlanunkról általában úgy gondolkodunk, hogy senki ne szóljon bele, mit, hogyan szeretnénk csinálni, hiszen a miénk, mi rendelkezünk felette. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a települések egésze, annak megjelenése az általunk alakított épületekből, építményekből áll össze, az épített környezet pedig hatással van ránk, ha harmonikus, jól érezzük magunkat benne. Lehet egy ingatlan önmagában nagyon szép, korszerű, egyedülálló csoda, ahogy lehet mutatós egy kerítés, vagy szemet gyönyörködtető egy épület színezése, de ha nem illenek a környezetükbe, megborul az egység, megszűnik az összhang, ami rossz érzést kelt bennünk. Pakson abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy különleges és egyedi megjelenésű kisvárosban élünk, amely érdemes arra, hogy megőrizzük értékeit, sajátos hangulatát.

Az építésügy – ami a rendszerváltás óta számtalan változáson ment át – ennek az egységnek a megvalósulását szolgálja. Az idősebbek még emlékezhetnek arra az időszakra, amikor szinte nem volt olyan építmény, amelyre ne kellett volna a hatóságtól engedélyt kérni, legfeljebb az változott, hogy ki volt az engedélyező hatóság. Paks abban a kiváltságos helyzetben volt, hogy az elmúlt évtizedekben a településen volt az engedélyezés, a rendszerváltás előtt mint a Városi Tanács önálló szakigazgatási szerve, majd az önkormányzat jegyzője Paks vonatkozásában, később pedig mint járási szintű építésügyi hatóság.

A rendszerváltás előtt a jogi környezet viszonylag kevés mozgásteret adott a településeknek a városképpel kapcsolatos önálló jogszabályok megalkotására, az országos szabályok mentén dönthetett a településrendezési tervekben az egyes területek építési övezetekbe sorolásáról, ezen felül a környezetbe való illeszkedés volt fő szabály. Ennek megítélése az építésügyi hatóság kompetenciájába tartozott, melyben segítséget nyújtott a kezdetben a települések által önként, majd később kötelezően alkalmazott települési főépítész véleménye.

A rendszerváltást követően a települések nagyobb önállóságot kaptak a településrendezés terén is. Törvénybe iktatták a meglévő értékek védelmét, az 1997-ben hatályba lépett építésüggyel foglalkozó törvény az épített környezet alakítása mellett már a védelméről is szólt. Itt meg kell jegyeznem, hogy városunk élen járt ezen a téren: az első, helyi építészeti értékek védelméről szóló önkormányzati rendelet már 1996 júliusában megszületett, ezzel egy időben döntöttek városatyáink a helyi védelem alatt álló ingatlanok felújításának támogatásáról is.

A törvényi védettséggel és helyi védelemmel kapcsolatos rendelkezések betartatása az építésügyi hatóságok, Pakson ebben az időben Paks város jegyzőjének a feladatkörébe tartozott.

A 2000-es évek végén fellépő gazdasági válság hatással volt az építési kedvre, nagymértékben csökkent az építések száma. Az építtetők terheinek enyhítésére a Kormány fokozatosan csökkentette az építési engedélyhez kötött tevékenységek körét, és megkezdte az építésügyi hatóságok átszervezését is, a települési jegyzőktől fokozatosan megvonta az építésügyi hatáskört, létrehozta az úgynevezett kiemelt ügyeket, melyeket a jegyzőktől a megyei szintű járási hivatalok kiemelt építésügyi hatóságához helyezett át. Ez még nem volt érzékelhető az átlagépíttető számára, mert csak a kiemelt fontosságú és önkormányzati beruházásokat érintette.

2013-ban felhatalmazást kaptak az önkormányzatok, hogy a településkép védelmére önkormányzati rendeletet alkossanak, és ezen belül határozzák meg azoknak, az építési engedélyhez nem kötött tevékenységeknek a körét, amelyeket önkormányzati, úgynevezett településképi bejelentéshez kötnek.

Előírták az építési engedélyhez kötött tevékenységekre a kötelező településképi véleményt, melyet a település polgármestere a főépítész véleménye alapján alakított ki. Építési engedély csak támogató jellegű településképi vélemény esetén volt adható.

2016-ban megjelent a településkép védelméről szóló törvény, ami kötelezővé tette a települések számára arculati kézikönyv és annak megállapításain alapuló településképi rendelet megalkotását. A korábbi településképi rendeletek hatályukat vesztették.

A lakásépítés támogatására a Kormány kivette az építési engedélyezési körből a lakóházakat, és létrehozta az úgynevezett egyszerű bejelentés intézményét. Azóta ez is, mint az építésügyi szabályok általában, többszöri változáson ment át, lényege, hogy új lakóház építése és meglévő bővítése esetén az építési engedélyezési terv tartalmától eltérő egyszerű bejelentési tervet kell készíttetni jogosultsággal rendelkező tervezővel. Az elkészült tervvel meg kell tenni az egyszerű bejelentést az elektronikus ÉTDR felületen. Amennyiben 15 napon belül nem tiltja meg a hatóság az építést, a 16. napon a kivitelezés megkezdhető. A bejelentéskor a hatóság csak a szükséges mellékletek meglétét ellenőrzi, az építés szabályszerűségét a kivitelezés folyamatában tartott építésfelügyeleti ellenőrzés során vizsgálja. Ezzel megszűnt az előzetes felülvizsgálat, megnövekedett az építtetők és a tervezők felelőssége, mert szabálytalanság esetén – függetlenül az elkészültség fokától – az épület átalakítását vagy akár lebontását is elrendelhetik. Az épület elkészültét a megszokott használatbavételi engedély helyett hatósági bizonyítványban igazolja a hatóság.

Az egyszerű bejelentés vonatkozásában a hatósági jogkört kezdetben a megyei járási hivatal építésügyi hatósága gyakorolta, jelenleg a Tolna Megyei Kormányhivatal építésügyi osztályánál van.

A legnagyobb, és városunk polgárai szempontjából a legfontosabb változás 2020. március 1-jével következett be: megvonták a települési jegyzőktől az összes építésügyi hatáskört, és a megyei kormányhivatalokhoz tették át. Ettől kezdve minden építéssel kapcsolatos államigazgatási ügyet, építési, fennmaradási, bontási, használatbavételi, használatbavétel tudomásulvételi ügyet a Tolna Megyei Kormányhivatal építésügyi osztálya intéz.

A hatáskörrel kapcsolatos változások mellett az építéssel kapcsolatos szabályozás is változáson ment át, az országos szintű jogszabályok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a helyi szabályozás. Magyarország vezetése elismerte, hogy településeink értékét az egyediség, az átlagtól való különbözőségek adják. Ezek vizsgálatára tette kötelezővé minden települési önkormányzat számára arculati kézikönyv elkészítését, és tette lehetővé, hogy a helyi jellegzetességek megőrzésére és továbbvitelére vonatkozó szabályokat önkormányzati rendeletben állapítsa meg. A településképi rendeletben megfogalmazott előírások betartása kötelező a településen építési tevékenységet végzők számára, betartatása a hatóságok feladata, az engedélyhez és egyszerű bejelentéshez kötött tevékenységek esetén az építésügyi hatóságé (Tolna Megyei Kormányhivatal), a bejelentéshez kötött és anélkül végezhető tevékenységek esetén pedig a polgármesteré.

Nem igaz tehát az a megállapítás, miszerint ha nem kell engedélyt kérni, azt teszünk, amit akarunk. A szabályok betartása az engedély nélkül folytatható tevékenységekre is kötelező érvényű, sőt lehet, hogy az adott építésre a polgármestertől kell előzetesen engedélyt kérni. A településképi előírások megfogalmazását megelőzte az arculati kézikönyv készítése során folytatott vizsgálat, ebből következően a településképi előírások nem azonosak a helyi építési szabályzatban rögzített előírásokkal. Nem tervezhetünk tehát megszokásból, célszerű előzetesen tájékozódni. A szabályok megértéséhez nyújt segítséget az arculati kézikönyv, amely közérthetően leírva, képekkel, ábrákkal szemlélteti az adott településrész sajátosságait, a követendő és elvetendő megoldásokat.

Paks város vezetése fontosnak tartja a lakosság bevonását a települési értékek megőrzésébe, amit elsősorban meggyőzéssel és nem kényszerrel kíván elérni. Remélhetőleg a könyv olvasása élményt jelent majd Önöknek, magyarázatul szolgál és elfogadhatóvá teszi az első ránézésre szigorú szabályozást. Megérteti, hogy mindannyian a közösség része vagyunk, szeretett városunk érdekében alkalmazkodnunk kell lakókörnyezetünkhöz.

A sorozat következő része a Paksi Hírnök február 26-i számában jelenik meg, majd elérhető lesz honlapunkon is. Az arculati kézikönyv és a településképi rendelet elérhetők a www.paks.hu honlapon.

Vassné Skerlanitz Katalin