Jó napot, mi újság? – Kiss Zsuzsanna

Főállásban pedagógus, cseppet sem mellékesen feleség, anya, szerető gyermek és testvér. Ezen felül tetőtől talpig kreativitás Kiss Zsuzsanna, a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítónője. Imád alkotni, hol egy igényes ékszer, vagy éppen új köntöst nyert bútor, hol egy egyedi ajándéktárgy kerül ki a kezei közül.

Zsuzsi inkább látszik cserfes kislánynak, mint gyakorlott, sok tapasztalattal rendelkező pedagógusnak. Márpedig, ha nehéz is elhinni, hozzávetőleg húsz éve van a pályán. Rajztanárnak készült, de hagyta magát meggyőzni, és angolra jelentkezett, mert arra nagyobb szükség volt. Tanító végzettséget angol műveltségi területtel a Pécsi Tudományegyetemen szerzett, tanári diplomát pedig a szegedi Juhász Gyula Főiskolán. Éveken át szerződéssel foglalkoztatták, elszenvedte az intézményátalakításokat, így sok iskolában megfordult, azaz újra és újra be kellett illeszkednie. Az ezzel járó bizonytalanság nem szegte kedvét, nem csorbította pozitív életszemléletét, sőt, úgy érzi, profitált is belőle, s nem mellesleg az is nagyon jó visszaigazolás, hogy mindenütt be tudott illeszkedni, elfogadták. Elhivatottsága nem kopott meg, ma is szeret tanítani, gyerekek körében lenni. Tanítványai is szeretik, aminek sokszor jelét is adják. Diákjai nemrégiben – miután látták őt egy fellépésen country-t táncolni – titokban megtanultak egy koreográfiát, és egy tábori estén meglepték vele. Ez – ahogy kolléganője fogalmazott – felér a pedagógus szakma Oscar-díjával.

A tánc egyébként újabb keletű dolog Zsuzsi életében, négy éve kötelezte el magát mellette. Életének egyik fontos eleme, a kreatív tevékenység, az alkotás – ma divatos elnevezéssel a DIY – viszont kezdetektől lételeme. Ékszereket, díszeket, dekorációkat készít, rajzol, kipróbálta már magát a bútorfestésben, a legújabb szerelem viszont a mixed media technika. Ez szabadon engedi szárnyalni a fantáziát, különböző technikákat ötvöz, így Zsuzsi korlátlanul megvalósíthatja benne önmagát, kibontakoztathatja művészi hajlamát. Az eredmény minden alkalommal egy egyedi, megismételhetetlen tárgy, ajándék. Belekóstolt a bútorfestésbe is, és – talán cseppet sem meglepő – ebben is siker koronázta próbálkozását. Az alkotás terén az elmúlt nyáron mérföldkőhöz érkezett, amikor egy kolléganőjének igent mondott, s könyvillusztrálásra adta a fejét. Magyar Anita Majd én megmondom a tutit című, bájos humorral átszőtt verskötetét több tucatnyi rajzzal tette teljessé. A tervezett bemutatóról a vírushelyzet miatt le kellett mondaniuk.

Zsuzsi pedagógusvénáját minden bizonnyal édesanyjától örökölte, aki a lakótelepi bölcsődében volt sok-sok kisgyermek imádott gondozónője, kreativitását pedig édesapjától, akit zenészként nagyon sokan ismerhetnek, de talán azt nem mindenki tudja róla, hogy szakmája okán és egyébként is nagyon jól bánik az ecsettel. Ahogy Zsuzsi meséli, nemcsak ő és szintén tanító húga, Andrea, hanem az unokák is meg vannak áldva a nagyszülőktől örökölt vénával. Elárulta, hogy Andival akkor mélyült el igazán a kapcsolatuk, amikor mindketten külföldre kerültek tanulni. A köztük lévő kötelék kiállta az idő próbáját.

Akárcsak szövetsége férjével, Robival, aki az atomerőműben dolgozik blokkügyeletesként. Tizenöt éves volt, amikor megismerte. Kislányuk, Jázmin igazi kis polihisztor, amibe belefog, mindenben tehetséges, legyen szó tanulásról, táncról, versmondásról vagy éppen síelésről. Pályaválasztása még nem aktuális, de Zsuzsi már most tudja, hogy nehéz lesz a döntés. Az pedig már most fejtörést okoz számára, hogy kell-e majd őt terelgetni, s ha igen, merre. – Eddig ezt csak tanárként éltem át. Szülőként minden bizonnyal egészen más lesz – fogalmaz. Azt is elárulja, hogy hármasban igazán jó csapatot alkotnak. Számukra az a legjobb kikapcsolódás, ha együtt utazhatnak. Szívesen fedeznek fel egy-egy várost, mennek kirándulni, de remekül érzik magukat a tengerparton is. Utazni persze – ahogy mindenki más – most ők sem tudnak, de ettől még nem áll meg a világ. – Minden okom megvan arra, hogy elégedett legyek – összegzi Zsuzsi. Némi gondolkodás után, önmagát megerősítve hozzáfűzi: semmi sem hiányzik az életéből, ami miatt szomorkodnia kellene.

Szabó Vanda