Paksi építésügyi kisokos – Falusias terület karakter

Cikksorozatunkban eddig a központi lakóterületekkel foglalkoztunk. Városunkhoz tartozik azonban a korábban önálló településként jegyzett Dunakömlőd, valamint a mezőgazdasági műveléshez kapcsolódóan kialakult pusztai területek is, melyek jellegzetességei merőben eltérnek az egyéb lakóterületektől.

A központi területekhez legjobban hasonlító településképet Dunakömlőd mutatja, a korábban önálló település központja nyomokban felfedezhető a Béke utcában megmaradt polgári jellegű épületekkel. A településrész különleges értéket képvisel a spontán kialakult, domborzatot követő utcahálózatával és változatos telekstruktúrájával. Külön említést érdemel a római kori erőd területéről elénk táruló lenyűgöző településkép. Ugyanígy különleges élményt nyújt, ha a 6-os út felől közelítik meg a településrészt: sötétben érkezve, Gyűrűst elhagyva, ámulatba ejti az embert a kivilágított katolikus templom látványa, mely hirdeti, hogy „itthon vagyunk”. A településrész központi részei hasonlóságot mutatnak a kertvárosi karakterrel, ezért ezeket a településképi rendelet oda sorolja. Erről a karakterről részletesen szó volt az előző cikkben. A település nagyobb részének beépítése azonban ettől eltérően a falvakra jellemző megjelenésű.

A mezőgazdasági majorok körül alakultak ki az elsősorban földműveléshez kapcsolódó pusztai beépítések, melyekre szétszórt, nagyobb telkek jellemzőek, ahol az épületek a telek kisebb hányadát foglalják el, a lakófunkció jellemzően a gazdálkodásra és állattartásra szolgáló épületekkel egészül ki. Vannak, amelyek csak néhány épületből állnak, mint Hegyespuszta, de vannak nagyobb lélekszámú, rendezettebb területrészek is, mint Biritó vagy Gyapa lakóterülete. A Településképi arculati kézikönyvben ezeket a területrészeket falusias jellegű területeknek nevezik.

A falusias területre jellemző a szabályozottság nélkül kialakult, viszonylag keskeny és hosszú szalagtelkeken az oldalhatárra épített hosszú, úgynevezett „tornácos házas” beépítés. Az épületek általában az utcai telekhatáron helyezkednek el, és hátrafelé az igényeknek megfelelően növekednek.

A településképi rendeletben a falusias jellegzetességet mutató külső településrészek közül a város életében való részvételük és fontosságuk figyelembevételével állapították meg a falusias terület karaktert, melybe Dunakömlődöt, Gyapát és Cseresznyést sorolták. Az egyik karakterbe sem sorolt területekre a településképi rendelet általános településképi előírásai az irányadóak.

A falusias terület karakterbe tartozó ingatlanokon elsődleges követelmény a terület adottságaihoz, hagyományaihoz való alkalmazkodás. A rendelet az épületek traktusszélességét 8 méterben, illetve a területre jellemző szélességben határozza meg, tiltja a lapostető alkalmazását, a tető hajlásszögét 35 és 45 fok között szabályozza, azzal, hogy a főgerinc vonalának a hosszoldallal párhuzamosnak kell lennie. Meghatározza a hagyományosnak tekintendő, a tető fedésére és a homlokzaton használható anyagokat és a színezést is.

Ezzel a város lakhatásra alkalmas területeire vonatkozó karakterek ismertetésének végére érkeztünk. A folytatásban a nem kevésbé fontos pincék és présházak, valamit a kertes mezőgazdasági terület karaktereket ismerhetik meg.

Vassné Skerlanitz Katalin