A németek kitelepítésére emlékeztek Dunakömlődön

– Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát! Ne kelljen elhagynia édes hazáját! A hazát, mely jövővel biztatott, melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! – Ez az Elisabeth Neuberger-Schneidertől való idézet olvasható a dunakömlődi kitelepítési emlékművön, ahol megemlékezést tartottak a paksi és dunakömlődi németek kitelepítésének 75. évfordulója alkalmából. A Paksi Német Nemzetiségi Önkormányzat, leszármazottak, hozzátartozók, civil szervezetek tagjai helyezték el az emlékezés virágait.

Mint korábban írtunk róla, a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja január 19., a dunakömlődiek és paksiak számára azonban 1946. május 28. és 29. fontos dátumok, hiszen ekkor indultak el a vonatok: a dunakömlődi lakosság 98%-át elhurcolták Németországba, az adatok szerint Paksról 15 főt, de mellettük több száz embert említenek úgy a statisztikák, hogy elköltözött, holott többségében az elhurcoltakhoz hasonlóan kidobták őket az otthonukból, elvették a vagyonukat. 1947-ben Paksról és környékéről további 115 főt vittek el.

A Vass György tervei alapján elkészült emlékmű három keresztformába állított alakot szimbolizál. A hármas kereszt szakrális jelképként a szentháromságot, míg világi jelentésében az elhurcolt és itt maradt magyarországi németek közösségét jelképezi a közös haza összetartó ereje alatt. De jelképezi a kitelepített sváb családokat is, mert jellemző volt, hogy anya két gyermekkel ment, ugyanis az apa vagy hadifogságban volt, vagy elhurcolták málenkij robotra az egykori Szovjetunióba.