Jó napot, mi újság? – Lippai Zoltán

Évente nagyjából 1600 kilométert fut, 4,5-5 ezer kilométert biciklizik, száz kilométert úszik. Azt mondja, egyszerűen azért, mert jó. Lippai Zoltán négy évtizede dolgozik az atomenergia területén, jelenleg a Paks II. projekten. Célja, hogy a fiataloknak átadja azt a fajta elkötelezettséget, ami őt is a pályán tartja, tartotta negyven éven át. Kollégái érdeklődő kérdései, gratulációi meg-megszakítják beszélgetésünket Lippai Zoltánnal. Hétvégén 36 fokos hőségben korosztályában első lett egy triatlonversenyen. Pontosabban ez most duatlon lett, mert a vízminőség miatt az úszást is futással pótolták. Amúgy ez egy rövid, féltávú verseny volt, „csak” 5,2 kilométer futás, 90 kilométer kerékpár és 21,1 kilométer futás volt a táv. Zoli a nagy távok specialistája, augusztus 14-én huszonhatodszor indul Nagyatádon, a hosszútávú triatlonon, ahol ennek a duplája, azaz 3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és egy maraton lefutása vár az indulókra. Maratonfutásban és triatlonban kategóriájában évek óta magyar bajnok vagy dobogós Lippai Zoltán, de azt mondja, amatőr sportban az embernek saját magát kell legyőznie, és nem másokat. – Ezek az órákon át tartó hosszútávú versenyek nagyon érdekesek, mert az elején nekiugrik mindenki, le akar győzni mindenkit, aztán ahogy fogy a táv, az erő, kezdünk figyelni a másikra, és segítünk, ha rosszul lesz, ha gondja van – avat be a részletekbe. Meglepő, de a kötelező gyerekkori testnevelésen, mozgáson kívül nem sportolt semmit nagyjából 30 éves koráig. A futás akkor lett az élete része, amihez később társultak a triatlon további elemei. Akkoriban még az atomerőműben dolgozott három műszakban, s a futás tűnt a legevidensebb, legelérhetőbb mozgásnak. Életre szóló elköteleződés lett belőle. Évente nagyjából 1600 kilométer fut le. Habár elvégezte a triatlonedzőit a TF-en (ma Testnevelési Egyetem), újabban edzői segítséggel készül. Trénere, Plesz Botond tanácsai és szigorú kontrollja sokat segítenek. Zoli a napot többnyire úszással vagy futással kezdi, sőt délutánonként is beiktat edzéseket. A kerékpárt hétvégére szokta hagyni, mert az nagyon időigényes. Az e heti előírás öt óra, amit – bár mosolyogva beszél róla – láthatóan nem vár repesve. A futásról viszont azt mondja, mindig élvezi. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert jó. Nem unalmas, rengeteg dologra kell figyelni, ha az ember tudatosan edz, készül versenyre. Amúgy élete párját, Dobi Krisztinát, aki a Paksi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese, szintén a sportnak köszönheti. Ő is úszik, biciklizik, de csak futóversenyeken indul. Szívesen utaznak belföldön is, külföldön is. Egy-egy város, vidék megismerését szinte mindig versennyel kötik össze. Kivétel Szardínia, ahol már többször jártak, s mindig szívesen visszamennek. Sok-sok európai versenyen indultak, mindegyik kedvenc, kedves emlék valamiért. Mint kiderül, némelyik maratonra nem is annyira egyszerű nevezni. A berlinire például három perc alatt elfogytak a helyek. Ezt tartják a leggyorsabb pályának, itt születik a legtöbb rekord. Krisztinek a New York-i maraton volt az álma, amit sikerült valóra váltaniuk. Itt minden várakozást felülmúló élményekkel lettek gazdagabbak, kedves emberek és kiváló versenykörülmények fogadták őket. Hogy van-e még valami a bakancslistán futásban, triatlonban? Hát hogyne volna! A World Marathon Majors, azaz a világ hat legismertebb, legnagyobb maratonjának teljesítése, ami eddig egy magyar sportembernek sikerült. Zoliéknak kettő, Berlin és New York megvan, még Chicago, Boston, London és Tokió vár rájuk. Természetesen Lippai Zoltán élete sem csak sportból áll, bár lehetne akár így is, hiszen három évvel ezelőtt nyugdíjba ment az atomerőműből, ahol 1983-tól dolgozott, az utóbbi években blokkügyeletesként és főtechnológusként. Ám amikor korábbi főnökétől érkezett egy felkérés, nem mondott nemet, így most a Paks II. Zrt.-nél dolgozik az üzemeltetésfelkészülési osztályon. – Szeretek dolgozni, jó érzés, hogy számítanak a munkatapasztalatomra. Komoly kihívásnak és szép feladatnak tartom kiválasztani, felkészíteni a leendő üzemeltető személyzetet, tudatosítani a fiatalokban, hogy ez fontos és szép munka, amiért érdemes éveket tanulni az egyetem elvégzése után is – foglalta össze.

Szabó Vanda