Cseresznyési Bakancsos
A korábbi térképük kibővített változatán, a versenyzők számára eddig ismeretlen terepen, könnyű és még könnyebb, meg kevésbé könnyű pályák kitűzésével mutatta meg a dél-mezőföldi tájat a 24. Bakancsos Atom Kupa (BAK) gyalogos természetjáró tájékozódási túraversenyen a szervező Demeter Egyesület és az Atomerőmű SE természetjáró szakcsoportja. A megméretés az országos természetjáró tájékozódási csapatbajnokság harmadik fordulója, valamint az országos középfokú tájékozódási túrabajnokság hatodik fordulója. A versenyközpont hét év után ismét a Cseresznyéskert Erdei Iskola volt, ami igen kedvelt helyszín a résztvevők körében.
Jakab Albert, az ASE természetjáró szakcsoportjának vezetője azt mondta, hogy az új térképet csak két héttel a program előtt kapták meg, így nem volt túl sok idejük a pályák kijelölésére, de a verseny napjára minden szervezési munkával elkészültek. Arról is tájékoztatott, hogy 300 körül szokott lenni a nevezők száma a hagyományosan március utolsó hétvégén szervezett Bakancsos Atom Kupán, de az ismert okok miatt idén tavaszról nyár végére csúsztatták a versenyt. Nyáron még sosem volt Bakancsos, és az időpont nem is ideális, de így is 108-an eljöttek. A főrendező kulisszatitkokat is elárult, hogyan tudtak gyorsan jó versenyt rendezni, és hogy miért népszerű a versenyük. Előbbire az a magyarázat, hogy bár többféle pálya készül, az előkészítésben a két egyesület több önkéntese vesz részt. Igazán felkészültek, hiszen ez már a 24. évük, és a Bakancsoson kívül is rendeztek versenyeket, képzéseket tartanak térkép, terep, tájékozódás témában – ez az egyik erősségük. Szintén jót tesz a rendezvénynek, hogy a verseny napján rutinos önkéntes csapat teszi a dolgát a nevezésben, időmérésekben, a versenyt követő megvendégelésben. A tájfutótérkép – a térképésznek hála – nagyon jó. A főrendező azt is elmondta – ami a verseny népszerűségére adhat választ –, hogy minden kategóriára egyforma hangsúlyt helyeznek: az országos bajnokságokban versengő profik nehéz, technikás pályájától kezdve a családi kategóriáig. Utóbbi esetében extrém rövid a pálya, hogy a nagyon kicsik is unalom és elfáradás nélkül végig tudjanak menni, és az ő „érdeklődésükhöz” igazított. Idén az erdőjárás volt a tematika. A versenyen kisbabák is elindultak, akik nem is saját lábukon tették meg a távot (a legfiatalabb résztvevő a négy hónapos Regő volt, de ez már a második Bakancsosa), a kicsiknek is dukál az emlékérem. Regő nagytesója, Villő kétéves létére már három Bakancsoson volt.
Török Erzsébettől, a Demeter Egyesület titkárától más érdekességeket is megtudtunk: azért tartja a túraversenyzést kiváló szabadidős tevékenységnek, mert agytorna és mozgás egyben, csodás tájak, jó társaság jellemzi. Arról is beszélt, hogy Paks jópár alkalommal volt a BAK helyszíne, az évek során számos más tájat is bejártak Tolna megyében és közelében (Baranyában, az Alföldön). Erzsi vezette a kiránduló csapatot, akik turistatérképen tájékozódnak, a versengést itt megelőzi a természet, a látnivalók. Érdekes volt ez az útvonal is, a gyakran járt piros sáv turistajelzés helyett kisebb ösvényeken, ritkán járt helyeken gyalogoltak.
Negyvennyolc csapat versengett, a különböző kategóriák dobogós helyezett csapatai érmet és oklevelet kaptak, illetve minden kategória első helyezett csapata véglegesen elnyerte a kategóriájának megfelelő kupát.