Városi megemlékezés október 23-án Pakson

Városi megemlékezésre várta a lakosságot az önkormányzat október 23-án délután a városháza előtti térre, az 1956-os emlékműhöz. Ünnepi beszédet mondott Szabó Péter, Paks polgármestere.

– 1989, vagyis a rendszerváltás óta minden évben szabadon ünnepelhetjük az 1956-os forradalom hőseit. Szemlélhetjük az eseményeket, csodálhatjuk a forradalmárok, hitét, bátorságát és a ragyogó fiatalságnak tüzét, mely azokban a napokban megfiatalította az egész magyar nemzet lelkét. Néhány nap alatt visszatért az élet a fáradt karokba, elcsüggedt szívekbe. Mert a hazugság, az ember méltóságának sárba tiprása, a reménytől és jövőtől való megfosztottság bűne megsebezte és erőtlenné tette az egész nemzet szívét. A forradalom napjai pedig visszaadták mindazt, amit addig elborított a sötétség, a gonoszság és a zsarnoki elnyomás – kezdte ünnepi beszédét Szabó Péter polgármester az október 23-i városi megemlékezésen az 1965-os emlékműnél.

Kiemelte, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy 1956 semmihez sem fogható ereje abban állt, hogy a magyar nép soha nem látott egységben fogott össze. – A rákosi korszak bűnei, az ÁVO kegyetlenkedései, a munkatáborok szörnyűségei, a kiszolgáltatottság és az általános elszegényedés 1956 őszére soha nem látott egységbe kovácsolta a nemzetet. Nem állt szemben vidék és főváros, munkások vagy értelmiségiek. A forradalom napjaiban csak igaz magyar lelkek léteztek, akik hittek egy emberhez méltó, új jövőben. Az új jövőbe vetett közös hitük pedig megadta azt a lelki erőt, mellyel képesek voltak szembenézni a világ akkor talán legerősebb hadseregének katonáival is – mondta a polgármester.

– De amikor a forradalom szellemiségét szemléljük, még egy rendkívül egyedi vonást kell megemlítenünk – hangsúlyozta. – Azt, hogy az 1956-os forradalom egy rendpárti forradalom volt. Mert a forradalmárokat kizárólag az igazság tiszta eszméje vezette. Hittek abban, hogy a jog és a törvényes igazságszolgáltatás által lehet majd felelősségre vonni azokat, akik az országot szegénységbe, a nemzetet pedig teljes reménytelenségbe és sötétségbe taszították. Ezért néhány esettől eltekintve nem volt a forradalmárok részéről az egész országra kiterjedő lincselés, megtorlás, még a mosonmagyaróvári laktanyánál történt sortüzek után sem. A világ talán máig legtisztább lelkületű forradalma volt, mely büszke példa az egész világ számára. És ezért is olyan fájó, hogy a forradalmi tanácsok vezetőit akár itt Pakson is, a forradalom elárulói tőrbe csalták és kegyetlenül megbüntették – mondta.

– Mindezen örök és tiszta értékek, melyekért százak élete hunyt ki azt üzeni nekünk ma élőknek, hogy 1956 emlékét, értékeit újra és újra meg kell élni. Gyermekeinket, társadalmunk fiatal generációit is emlékeztetni kell a forradalom mártírjainak áldozatára, tiszta lelkületére. Kell, hogy tudják, hogy mai szabadságunk 1956 hőseinek áldozatában gyökerezik. Azért is kell mindezt tudniuk, hogy soha többé ne fordulhasson elő mindaz, ami az ötvenes években elvette a jövőt, reményt és a nemzet gyarapodását. Mert ma is óvni kell a nemzetet azoktól, akiknek 1956 szelleme, a forradalmárok vértanúsága vajmi keveset jelent – húzta alá, hozzátéve, azoktól, akik nem is olyan rég, épp a forradalom 50. évfordulóján hatalomféltésből békés magyar embereket lövettek, megaláztak, megfélemlítettek. – De ők azok, akik újra és újra kimondják, hogy nem kell sem az országnak sem a városnak Paks II. Mindezzel veszélybe sodorják a paksi családok megélhetését, jövőjét, városunk fejlődését. Hiszen az elmúlt évek legjelentősebb és évtizedek óta várt beruházásaihoz éppen a Paks II.-es építkezés okán sikerült jelentős kormányzati forrásokat biztosítani – emelte ki.

Arról is beszélt, hogy védeni kell ma a hazát és a nemzetet az újkori Európa formálódó birodalmi törekvéseitől is. – Mert az erősebb, a nagyobb ma sem szereti, ha a kisebb a maga útját járja. Ha meg akarja védeni önmagát, kultúráját, határait. Ha van saját értékrendje, önbecsülése, akarata, maga érdekeinek megfelelő jövőképe. Úgy tűnik, hogy a szabadság, a maguk érdekei szerint értelmezett demokrácia, vagy éppen az emberi jogok álarcába bújva az unió maga is a csendes diktatúra határán jár. Mert a hatalom erejével akar velünk elfeledtetni olyan alapvető európai értékeket, mint a család, vagy a nemzetek önrendelkezése. Ezért ma újra nekünk kell példát adni Európának józanságból, bátorságból, összefogásból, az alapvető emberi értékek melletti kiállásról – összegzett Szabó Péter.

Azzal zárta beszédét, hogy legyünk mindig büszkék nemzetünk hőseire, különösen is 1956 mártírjaira, akik mindörökre mércét állítottak minden magyar ember és a világ számára is hazaszeretetből, bátorságból az ember méltóságának és szabadságának megéléséből, és megőrzésének fontosságról. – De 1956 forradalma figyelmeztessen bennünket mindörökre, hogy ne adjuk fel nemzeti érdekeinket, szabadságunkat, függetlenségünket, országunk gyarapodásának lehetőségét pedig tartsuk a magunk kezében – húzta alá.

A megemlékezésen közreműködött Weisz Veronika, a Paksi Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium tanulója (vers). Az ünnepség végén koszorúztak az emlékműnél.

A városi megemlékezés este a Csengey Dénes Kulturális Központban folytatódott, ahol Süli János a paksi atomerőmű két új blokkjának tervezéséért, megépítéséért és üzembe helyezéséért felelős tárca nélküli miniszter mondott ünnepi beszédet. Az esten átadták a Pro Urbe emlékérmet, amelyet Etessy Gábor vehetett át, és a Tisztes Polgár kitüntetést, amelyet Zuschlag-Nepp Éva és Zuschlag János vehettek át. Az összefoglalóért ide kattintson.