Változnak a szokások, de az ünnep hordozza eredeti üzenetét

Hogyan ünnepeltek karácsonykor eleink, milyen népszokások fűződtek az ünnephez? Erről beszélgettünk Kövi-Ónodi Gyöngyi néprajz-muzeológussal, a Paksi Városi Múzeum munkatársával.

– Milyen kifejezetten a karácsonyhoz kapcsolódó népszokásokat ismer a néprajz? Milyen főbb célterületei voltak ezeknek a néphitben?

– A karácsonyhoz kapcsolódó szokások legtöbbje nemcsak karácsony napjához kötődik, hanem megjelenik az előkészületi időben, illetve a teljes téli ünnepkörben. Általában jellemző a karácsonyi szokásokra és hiedelmekre a jövő évi termékenység, bőség, szerencse biztosítása valamilyen módon. Az időjárás és szerelmi jóslások, a rontáselhárító, termékenység- és bőségvarázsló tevékenységek mellett ebben az időszakban a házról házra járó köszöntők, kántálók és dramatikus játékokat előadó csoportok járták a falvakat. A dramatikus játékok közül a legismertebb a betlehemezés, a Heródes-játék, a szálláskeresés, a paradicsomjáték.

– Hogyan készültek karácsony estéjére?

– Az asszonyok a házat, a férfiak az udvart és a gazdasági részeket takarították ki, tisztították meg. Sütöttek, főztek, a takarmányt, a tűzrevalót, az esti ünnepléshez szükséges kellékeket összerakták, előkészítettek mindent úgy, hogy a templomból hazaérve már nagyobb munkavégzés ne várja őket. Az esti harangszót már ünneplőbe öltözve várták.

– Voltak-e a karácsonyhoz kötődően tiltott dolgok?

– Az ünnep kezdete a néphagyományban a karácsony böjtje, vagyis 24-e. Ezen a napon mezei munkát nem végeztek. A római katolikus családok egész nap böjtöltek. A kölcsönkért tárgyakat, eszközöket visszaadták, a saját kintlévőségeiket visszakérték, mert nemcsak a családnak, hanem a javaiknak is együtt kellett lenni, hogy a jövőre nézve is biztosítsák azok megmaradását. Az asszonyok és lányok nem mehettek látogatóba, mert szerencsétlenséget vittek volna a házhoz. Ahol nem volt szokás a fiúgyermekek kántálása, ott a fiúkat valamilyen ürüggyel elküldték a rokonokhoz, mert úgy tartották, szerencsét hoz, ha az első látogató fiú.

– Hogyan nézett ki az ünnepi asztal?

– A karácsonyi asztal és a karácsonyi vacsora vagy ebéd helyenként különböző szokásrenddel, de mindenhol kiemelt jelentőségű volt. Az ekkor használt abroszt általában csak ezen az ünnepen terítették fel, és gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Színe és díszítése legtöbbször fehér, esetleg piros volt. A karácsonyi ünnepek harmadik napjáig maradt az asztalon, ekkor az étkezések morzsáit összegyűjtötték benne, és így tartották az ünnepek idején, a karácsonyi asztalra, alá és köré helyezett gazdasági és háztartási eszközökkel, ételekkel, gabonamagvakkal, szénával, szalmával együtt. Az asztal leszedésének időpontja aprószentek napja, újév vagy vízkereszt volt. Ekkor a „megszentelődött” morzsát és tárgyakat felhasználták, amivel a jövő évi jó termést, bőséget, az állatok egészségét, az eszközök hatékonyságát biztosították.

– Honnan ered a karácsonyfa-állítás hagyománya?

– Először a 17. század elején, Elzászból jegyezték fel a karácsonyfa-állítást, innen terjedt el német területen, főként protestáns családi szokásként. Keresztény szimbolikája a 18. században alakult ki. A 19. századtól terjedése felgyorsult, az arisztokrata, majd a polgári réteg, a falusi iparosság és a módosabb parasztok közvetítésével vált általánossá. Mivel a zöld ágaknak, örökzöldeknek (más szokásokban is) az ókorig visszanyúló előzményei vannak, a karácsonyfa-állítás szokása gyorsan be tudott épülni a hagyományok közé.

– Az ajándékozásnak volt hagyománya?

– Az ajándékozás szintén ókori előzményekig vezethető vissza, a római korban süteményt, aranyfüsttel bevont gyümölcsöt, szerencsét hozó zöld ágat ajándékoztak egymásnak ezen a napon, ami az új év kezdete volt. A középkorban a feljebbvalók ajándékozták meg alárendeltjeiket. Az újkor elején a feldíszített ág és a karácsonyfa is ajándék volt. A 17. századtól az ajándékozás a családi körbe került át, a szülők ajándékozták meg a gyerekeket, de az ajándékozó személye titokban maradt. A Szent Kristóf vállán ülő kis Jézus, mint ajándékozó német területen jelent meg először, de az ajándékokat hozhatta az angyal vagy az aranyos csitkó is. Az ajándékozás szokásának elterjedése a karácsonyfa elterjedéséhez hasonló módon történt.

– Mennyire kötődtek a szokások az egyházi ünnephez, és mennyire csupán a népi hitvilághoz?

– A kereszténység a 4. századtól kezdve ünnepli ezen a napon Krisztus születésének napját, de korábban a Római Birodalomban és más, napév szerinti időszámítást használó területeken is kultikus jelentőségű volt ez a nap. A téli napfordulót, amikor a leghosszabb az éjszaka, a nappalok innen kezdődő hosszabbodása miatt a napistenek újjászületésének napjaként tartották számon. A szokásokban megjelennek a kereszténység előtti időkből való elemek, erőteljes a keresztény szimbolika és a mélyen gyökerező népi hitélet által kialakított szokások, de megjelennek benne a hiedelemvilág a paraszti élet egészét átszövő részletei is.

– Vannak-e még eredeti formájukban élő népszokások?

– Minden szokás addig élő, amíg az őt éltető közösség működésében betölti a szerepét, ehhez pedig állandósága mellett folyamatosan változnia is kell. A néprajzkutatók által fellelt, lejegyzett állapot a szokások változásának egy-egy pillanatát rögzíti. A most élő generációkban a köszöntők, a kántálás, dramatikus játékok jelentősége eltűnt, hiszen más kommunikációs csatornák állnak rendelkezésünkre. A keresztény szimbolika jelentősége is csökkent. A fenyőfa állításának szokása egy darabig kiemelt szerepű volt, mostanában egyre többen választanak műfenyőt vagy fenyőt helyettesítő dekorációt. Az ajándékozás előtérbe került, az adventi vásárlóhétvégék és a karácsonyi vásárok új szokáselemként ezt erősítik. A karácsonyi ebéd vagy vacsora jelentősége változott, a jövőre mutató, egészséget, bőséget biztosító szokáselemek elmaradtak, de az együtt elköltött étkezés fontossága a legtöbb helyen megmaradt. Eltérő életmódunk miatt azt a szokásrendszert és hagyományvilágot, amit a parasztság megélt, nem találjuk meg eredeti formájában, a karácsony középpontjában álló üzenet sem kap mindig ugyanolyan hangsúlyt, de az ünnep továbbra is magában hordozza eredeti üzenetét, a fény visszatérésének reményét, a feltámadás ígéretét.

(Forrás: Paksi Hírnök, 2021. december 17., XXX. évf. 24. szám (bővített verzió), indexkép: illusztráció/pixabay.com)