Mennyi? 30! Mi 30? Hát fesztivál!

Ez a népszerű abszurd vicc kissé ferdített változata jutott eszembe, amikor az első klubkoncertre igyekeztem. A Paksi Nemzetközi Gastroblues Fesztivál története majdnem napra pontosan 30 évvel ezelőtt kezdődött az egykori Rock Casino színpadán. Az első külföldi zenekar a svájci Jammin volt. Készítettem egy listát a fellépő külföldi és magyar fellépőkről, és arra gondoltam, hogy ha felsorolnám a volt és a jelenlegi világsztárokat, valamint magyar zenésztársaikat, akkor egy füzetnyi anyag kerekedne belőle. Viszont a hagyományos évi krónika mellől elvenné a helyet. Mindenképpen érdekes lenne egy ilyen számvetés, magam is szívesen bogarászok az egykori és a jelen sztárjainak fotói, nyilatkozatai, sztorijai között. Ezért gyorsan elárulom, hogy tervben van egy nagy összefoglaló kiadvány, de mielőtt kikapok a fecsegésért, a szervező Gárdai család nem ül a babérokon (eddig sem szokott), hanem az idei rendezvény tennivalói mellett egy újdonságon dolgozik…

Nem volt egyszerű idáig eljutni. Arról már korábban sok szó esett, mekkora kárt okozott a pandémiás időszak a zenei szakmának, a rendezvényeknek. Sokuk bezárta a kapukat, dolgozóik, szervezőik más munkát, megélhetést kerestek maguknak. A világ legnagyobb fesztiváljai (Puistoblues, Glastonbury, Sziget stb.) egyszerűen leálltak, és várták a megváltást. Elérkezett az online rendezvények ideje, ami biztosította a folyamatosságot, a közönség hiánya azonban óriási hiányérzettel járt. Nagynevű világsztárokat felvonultató fesztiválok nem is álltak talpra, a többiek pedig a szigorítások (létszámlimit, oltási kártyák) bevezetésével lapot húztak 19-re és folytatták. Úgy néz ki, nekik volt igazuk, és a Gárdai család optimizmusának és összefogásának, valamint a támogatóknak köszönhetően eljutottunk a 30 éves jubileumhoz. Az már külön történet, hogy időközben kitört szomszédunkban a háború, és kapcsolattartásunk kárpátaljai testvérvárosunkkal rendkívüli módon megnehezült.

A közönség igénye azonban az élőzenés rendezvények irányában olyan mértékben megnövekedett, hogy nem volt kérdés, folytatódik-e a Gastroblues. Az országban rengeteg a fesztivál, már egymásba érnek, időnként a miénkkel egy időben, vagy annak környékén zajlanak, még falunapok is olyan fellépőkkel erősítenek, akik vonzzák az érdeklődőket, a látogatók döntése viszont, hogy évről-évre Paks mellett döntenek részint a fesztivál sokszínűségének, és megbízhatóságának is köszönhető. A baráti találkozók, a bemutatók, a sportolás, a valódi gasztronómia, de elsősorban a zene és a koncertek iránti érdeklődés nem változott. Bárkivel találkoztam a rendezvény közeledtével, az örök kérdés mindig az volt, hogy idén lesz-e világsztár újra?

Nos, idén is volt. 2019 után ismét itt járt Eric Gales és zenekara. Őrült sikere volt, legutóbb annyira jól érezte magát, hogy idén még egy workshopot is bevállalt a szakma és a sajtó számára a koncerten kívül. Folyamatosan munkában van, megállíthatatlan. Idén is elnyert egy blues nagydíjat. Csak a Grammy van hátra. Azt tudtuk, hogy mit fogunk kapni zeneileg, arra azonban kíváncsi lettem volna, hogy az akkordok, ujjrend, és egyéb technikai magyarázatokkal mit kezdenek a hangszeresek, mivel Eric négyévesen úgy tanult gitározni balkezes testvérétől, hogy a hangszert egyszerűen csak megfordították, áthúrozással nem foglalkoztak. Meg kell jegyezni, Eric Gales jobbkezes. Remek koncertet adtak, tele volt energiával, lelke volt minden futamnak, akkordnak. Felesége is énekelt, aki amúgy az ütőhangszerekért felelt. Belakták a színpadot, nagyon szerették a közönséget, ami minden megmozdulásukban tükröződött.

Egyébként minden hagyományosan kezdődött. Az első három nap a paksi zenekaroké volt a Gastroblues Klubban. A Silent Zone, a Charlie Firpo Blues Band, majd a Rockin’All OverThe World bemelegítette a fesztiválozókat. Tavaly debütált a fesztivál új helyszíne, mely a klubkoncerteket volt hivatott folytatni. Az ASE étterem alakult át zenei színtérré, elsősorban a nagyobb létszámú közönség fogadása miatt. Jó döntésnek bizonyult, mert a hagyományos ESZI csarnokbéli rendezvények mellett a legértékesebb, legnívósabb zenei produkciókat itt láthatták mindazok az elszántak, akik a késői órákban is talpon maradtak. Sokszínűek voltak a klubkoncertek, Mike Gotthard és Szebényi Dani a „godfater”-ből adtak egy őrületes beharangozót, de a vasárnap éjszakai műsorban régi ismerőseink, Ripoff Raskolnikov és Ian Siegal méltó módon zárták a fesztivált.

Pénteken egyébként nagy hőségben indult minden. Kicsit szomorúak is voltunk amikor arról értesültünk, hogy Miller Anderson nem tudta vállalni egészségügyi problémák miatt az utazást. Benkő Zsolti gitáros azonban – a fesztivál különböző helyszínein is játszva – a kezdő programhoz fiával és Ferenczi Gyurival megnyerték László Attilát, a legendás gitárost, és mentettek egy nagyot.

Mindig öröm nagyszínpados produkciókban paksi kötődésű előadókkal találkozni. Weisz Gábor szaxofonos Premecz Mátyás mindkét pénteki zenekarában emlékezeteset nyújtott. Mátyás nyughatatlan természet, nem elég egy zenekarral játszani, nem elég zenetudományokkal foglalkozni, műegyetemi tanulmányait befejezve most a Hammond orgona foglalja le. Nem gyakran találkozunk eredeti építésű és fejlesztésű hangszerrel a paksi fesztiválon. Az amerikai Hammond mester 1933-ban megalkotott művei eredetileg templomok számára készültek. Próbálták, próbálják a hangját utánozni, másolni, elektromosan, számítógéppel megidézni, azonban ez eddig lehetetlennek bizonyult. Az első sorokban állók a körmüket rágva várták, hogy megszólaljon a csodás hangszer. Persze, hogy óriási siker volt mindkét formáció.

A hagyományos szombati koncertek továbbra is a paksi evangélikus templomban voltak. Nem változtak a jótékonysági célok sem. A háború miatt különösen nehéz helyzetben lévő viski testvérvárosunk óvodájának fenntartására megy a belépőkből befolyt összeg. Egyre nagyobb teret kap a népzene a templomi fellépők körében. Az idén Herczku Ági hozta el zenekarát. A művésznő a magyar népzene és a világzene megkerülhetetlen egyénisége. Rengeteg fellépés, gyűjtés, lemezek sokasága, zenei rendezés mutatja munkáját. Sok-sok formáció mellett a Magyar Állami Népi Együttes szólistája. Számos díja van, az év énekesnője volt, három eMerton díja mellett Bartók- és Liszt-díjas. A templomban a zenekarával, az akusztikus népi hangszerek megszólaltatásával a magyar népzenét mutatta be. A gyönyörű dallamok megszólalása mellett ki kell emelni Nikola Parov multihangszeres és zeneszerző balkáni motívumait, melyek szervesen illeszkedtek a magyaros dallamokhoz. Emelkedett pillanatok voltak, midőn Herczku Ági megénekeltette a templom népes közönségét.

Szabadkáról először érkezett hozzánk az Ethnokor trió. Magyar nyelvű dalok mellett a délszláv zene is megszólalt a templomban, és másnap a szabadtéri színpadon is magával ragadók voltak. A szerelmes dalok mellett tragédiák is megjelentek szemünk előtt. A szerb páratlan ritmusok, az érzelmes hegedűszólamok könnyeket csaltak a szemekbe.

A szombati nagyszínpados fellépők közül Dániel Balázs és az osztrák Christoph Steinbach pazar, technikailag kifogástalan előadása után Egry Péter és a Mystery Gang elhozta nekünk a rockabilly-t. Péter még egy kisebb történelem órát is tartott a színpadon. A fesztivál egyik motorja ezen a szombaton is Ferenczi Gyuri volt.

Új szupergroup született. Tátrai Tibusz szinte hazajár Paksra. Elhozta vadonatúj zenekarát. Elemi erő, iszonyú tempó, hatalmas energiák mellett a líra is helyet kapott. Tibusz mellett minden tag (Kéri Samu, Borlai Gergő, Szebényi Dani, Gotthard Misi) technikailag a legmagasabb szintet hozta.

A Kárpát-medencei Gastroblus Piknik új helyszínen, az ASE sporttelep árnyas fáinak ölelésében zajlott. Egyöntetű vélemény szerint a helyszín telitalálat. A sportolást, a főzőverseny forgatagát igazi piknikhangulat övezte, miközben a színpadon Felvidékről a Joint Venture, Erdélyből a Crazy Plumber zenélt. Pál Balázs Jenő bravúros technikájú rozsnyói gitáros még Varga Miklósékkal és a fesztivált záró Dinamittal is zenélt. Varga Miklós és a Dinamit a piknik legjobban várt fellépői voltak, és hangos sikert arattak.

A zene mellett természetesen a sokszínű fesztivál további értékeihez tartozik a jótékonysági megmozdulások sora. Visk testvérvárosunk óvodájának működéséhez, a templomuk költségeinek céljára a korábbi években is érkezett segítség a paksi fesztiváltól. Idén a borászati bemutatókból befolyt összeget a Takler, a Tiffán, a Légli, valamint az Alkonyi és a Demeter pincészetek borászai is felajánlották. Így a templomi koncert bevételeivel és a főzőverseny kóstolójegyeivel ez a jótékonysági összeg egymillió forintot jelent.

Az események közül nem hiányozhat a sport sem, hiszen a hagyományos büntetőrúgó-verseny a főzéssel egyidőben zajlott, melyet Kródi János nyert. Akik a hőségben nem kímélték magukat, emléktúrán vehettek részt, ahol az egyik megállónál paksi sillert kóstolhattak a résztvevők.

A főzőverseny eredményét népes zsűri alakította ki. A nagyszerű hangulatú, vidám versengés végén Kovács János Venesz-díjas mesterszakács hirdette ki a zsűri döntését. A borral készült ételek kategóriában első vörösboros marhapörkölt – Dunakömlőd; második csülkös körömpörkölt – J.B. Pinceklub; harmadik csülkös babgulyás – WIN. A halászleveknél első lett Gerjeni Duna-Rock Motorosfesztivál, második Madocsa, harmadik a “Szögedi halvajárók”. Az egyéb ételek kategóriájában az eredmény sorrendben: farsangi fánk – Györköny; betyárgombóc leves – Reform Főzőklub; csülkös babgulyás – Harmincasok klubja. A borkorcsolyáknál az eredmény: sillerkifli – Reform Főzőklub; langalló – Madocsa; krumplis pogácsa – Harmincasok Klubja. A legszebb sátor: Györköny, közönségdíj: Szabó Tóni Baráti Kör.

A hagyományok megtartása mellett igazi öröm volt az új helyszínek nyitása. A főszervezők bátorsága, a Gárdai család legifjabb tagjainak bekapcsolódása a munkába jó perspektívákat ígér. Nekik és mindenkinek, aki akár egy évet is dolgozott a 30 éves fesztivál folyamán, feladatot vállalt, elősegítette a működését, lebonyolítását hatalmas köszönet.

Kozma Győző

Fotógaléria, fotók: Molnár Gyula